A hamvasztás szembemegy a Tóra és a zsidó világszemlélet alapelveivel.
A halál pillanata nem a vég, hanem egy kapu, amelyen keresztül a lélek visszatér Teremtőjéhez. A zsidó hagyomány évezredek óta útmutatót ad arra, hogyan kell a testtel bánni ebben a átmeneti állapotban, így a hamvasztás is szóba kerül.
A földbe temetés bibliai parancsa
A Tóra egyértelműen írja: „El kell temetni azon a napon.” (5Mózes 21:23) A zsidó vallásjog, a háláchá, ebben nem ismer kompromisszumot. A testet a földbe kell helyezni, lehetőleg még aznap, amikor beáll a halál. A testet nem lehet megsemmisíteni, és nem lehet másként eltemetni, mint érintetlenül, teljes egészében.
A test nem a saját tulajdon
A zsidó világkép szerint a test nem a sajátunk. Kölcsön kaptuk az Örökkévalótól. A test a lélek háza, eszköze arra, hogy micvákat és jócselekedeteket hajtsunk végre ebben a világban. Ahogy a tfilin szíját, vagy a tóratekercseket sem dobjuk ki, úgy a testet sem semmisítjük meg.
A test és a lélek lassú elválása
A kabala szerint a lélek nem hagyja el azonnal a testet, hanem hét napon át „lebeg” körülötte. A kremáció ezt a fúziót szakítja meg brutálisan, a lélek számára felfoghatatlan fájdalmat okozva.
A feltámadás hite
A zsidó hit egyik alappillére a holtak feltámadása. Eljön az idő, amikor a test ismét életre kel, és a lélek visszatér belé. Ezért is fontos, hogy a test megmaradjon. A kremáció közvetett tagadása ennek a hiedelemnek.
Nemzetek útjai, nem a miénk
A Tóra int: „Ne járjatok a népek szokása szerint.” A hamvasztás pogány eredetű gyakorlat, melynek célja a test elpusztítása volt, gyakran még az élet utáni megtisztulásra hivatkozva is. A zsidó hagyomány viszont éppen a test szentségét hangsúlyozza.
Hamvasztás helyett tisztelet
Több ezer éven át a zsidó nép mindent megtett, hogy szeretteit megfelelő módon temesse el. A holokauszt idején zsidók millióit hamvasztották el akaratuk ellenére. Ez még erősebbé tette az elhatározást: ameddig lehet, meg kell őrizni a test tiszteletét és integritását.
Mit tehet, aki nem tud mást tenni?
A háláchá megkülönbözteti azt, aki akarattal kérte a kremációt attól, akit körülmények kényszerítettek rá. Az ilyen helyzetekre irgalommal tekint a jog. Az elhunyt lélekért kádist lehet mondani, adományokat adni, micvákat teljesíteni.
A test egy eszköz, amelyen keresztül az Örökkévaló jelenléte kinyilvánul a világban. Ezért a testet megilleti a tisztelet, a gondoskodás, a szeretet egészen az utolsó pillanatig.
Bízzunk benne, hogy hamarosan eljön az a nap, amikor az elhunytak ismét életre kelnek.
Forrás: chabad.org
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.