Harminc órával halála előtt találkozott az izraeli diplomata, Járon Lischinsky egy amerikai újságíróval egy washingtoni konferencia folyosóján. A találkozás rövid volt, mégis emlékezetes: Lischinsky, a követség Közel-Kelet-politikai osztályának fiatal kutatója, udvarias és visszafogott módon beszélgetett, ahogyan az izraeli diplomaták gyakran teszik – keveset árulva el magukról, de annál többet figyelve.
Az izraeli diplomaták különleges szerepet töltenek be: nemcsak egy országot, hanem a világ egyetlen zsidó államát képviselik, gyakran ellenséges közegben, szerény fizetésért, távol az otthontól. Küldetésük nem végezhető rutinszerűen – bátorságot, rugalmasságot és mély elkötelezettséget igényel. Lischinsky éppen ilyen embernek tűnt: fiatal, intelligens, önfegyelmet gyakorló, aki nyugodt derűvel vállalta a rá bízott feladatot. Barátságos volt, anélkül hogy bizalmaskodó lett volna, és diplomataként tudta, hogy mit lehet megosztani – és mit nem.
Járon Lischinsky: nagyon megváltozott a világ
A beszélgetés során szó esett Jemenről, a térség konfliktusairól, és arról is, mennyire megváltozott a világ, ahol ma már nem evidens, hogy egy izraeli követségi dolgozó biztonságban érezze magát. Aztán elhangzott egy mondat, amely az újságíróban mély nyomot hagyott: Lischinsky átnyújtotta a névjegyét, és udvariasan megjegyezte: ha egyszer újra Washingtonban járna, szívesen látják a nagykövetségen. Harminc órával később már nem volt, aki fogadhatta volna.
A gyilkosság megrázta a közösséget. Nemcsak Lischinskyt veszítették el, hanem leendő menyasszonyát, Sarah Milgrimet is, aki szintén a washingtoni nagykövetségen dolgozott. Mindketten a zsidó nép képviseletében, elhivatottan és méltósággal szolgálták Izraelt, s áldozatuk emlékeztet arra, hogy zsidónak lenni, s különösen nyíltan vállalni a zsidó identitást – mindig is bátorságot követelt.
Az antiszemitizmus új formái világszerte
Az antiszemitizmus új formái, az Izrael-ellenes radikalizmus és a célzott gyűlölet nemcsak diplomáciai épületeket fenyegetnek, hanem a zsidó közösség mindennapjait is világszerte. Lischinsky halála arra figyelmeztet: nem hagyhatjuk, hogy a félelem diktálja életünk ritmusát. A biztonság nem lehet az egyetlen cél – bátorságra, hitre és közösségi összefogásra is szükség van.
A zsidó hagyomány szerint az elhunytak emlékét tanulással és micvák, azaz jócselekedetek révén őrizzük meg. Járon Lischinsky és Sarah Milgrim emlékére érdemes tanulni, jócselekedeteket véghez vinni, és folytatni azt a munkát, amelyet ők is végeztek: a zsidó nép méltóságteljes képviseletét – akár a világ egyik legnehezebb posztján is.
Forrás: Tablet
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.