Ha Isten mindent előre lát, hogyan létezhet mégis szabad akarat? – teszi fel az évezredes kérdést az aish.com.
„[Isten] mindent előre lát, és az embernek szabad akaratot adott” – mondja rabbi Akiva (Pirké Ávot 3:15). Hogyan lehetséges ez? A szabad akarat nyitott, még meg nem határozott jövőt feltételez, ám ha Isten minden jövőbeni eseményt előre tud, akkor hogy lehet, hogy az ember mégis szabadon dönthet. Mennyire szabad az a döntés, amiről az Örökkévaló már előre tudott?
Az emberek hajlamosak azt gondolni, hogy valamiképpen a természet fölött állnak, és az állatokkal ellentétben nem egyszerű elszenvedői a természetben zajló folyamatoknak, hanem sokkal inkább alakítói. Emellett abban is hiszünk, hogy a bűnt az ember szabadon választja, így az ő saját felelőssége a megtérés és a bűnbánat is. Vagyis a döntés szabadsága egyaránt jelenthet mások fölött való uralmat és a normáktól figyelmen kívül hagyásával elkövetett tettet is.
Az Örökkévaló mindenhatóságának felismerése, az a tudat, hogy minden eleve elrendeltetett, rávezeti az embert saját végességére, és rávezet arra, hogy a szabad akarat helyett érdemes inkább szabadságról beszélni.
Az embernek fel kell szabadítania önmagát mindazon cselekedetek vagy elgondolások uralma alól, melyek nem szolgálják az előrehaladását, legyen az irracionális előítéletesség vagy túlzó lelkesedés. Szabad vagyok, képes vagyok elfogadni azt, hogy a világban minden eleve elrendeltetett és szabad akaratomból felfogom és elfogadom a helyemet ebben a világban. Aki ráébred erre a következtetésre, az felfogja, hogy nem áll a természeten kívül vagy a természet fölött, hanem ugyanúgy része, mint az állatok vagy a növények. Az a feladatunk, hogy a természeten belül, annak részeként végezzük el a lehető legjobban az eleve elrendeltetett világban ránk bízott feladatot.
Hiszen ebben a világban mindennek és mindenkinek saját, különleges, csak az adott egyén által elvégezhető feladata, szerepe van.
Egymás után lépünk színpadra, nemzedék nemzedéket követ, és mindnyájunknak el kell játszania a rá kiszabott szerepet. Mindnyájunk egyéni felelőssége, hogy ezt a szerepet a lehető legjobban játssza el. A sorát senki sem kerülheti el, mégis felelősek vagyunk azért, hogy hogyan teljesítjük be ezt a sorsot.
A zsidóság tehát elkötelezett mind a világ eleve elrendeltségébe vetett hit, mind pedig a szabad akarat, a választás szabadsága iránt. A jövő el van döntve. A mi kezünkben van azonban az a lehetőség, hogy ezt elfogadva a lehető legjobb döntések mentén éljük a nekünk ajándékba adott életet.