Mi történik, amikor az orvosok pesszimisták, de valaki nem veszti el a hitét? Jicchák Léjb Rosenzweig rabbi története a reményről, kitartásról és a Rebbe különleges áldásának erejéről szól. Egy hosszú éveken át tartó küzdelem után végül csoda történt és mindebben kulcsszerepe volt a Lubavicsi Rebbének.
Tizenöt évnyi várakozás és orvosi lemondás után mégsem adták fel. New Yorkba utaztak, hogy személyesen megtapasztalhassák a Lubavicsi Rebbe karizmatikus személyét. Ettől a pillanattól kezdve minden másként alakult, nemcsak az ő életükben, hanem utódaikéban is. Jicchák Léjb Rosenzweig visszaemlékezése.
A gyermekáldás reményében
1966-ban alapítottam családot Jeruzsálemben. Évek teltek el az esküvő óta, de még mindig nem született gyermekünk. Számos neves szakértőhöz elmentünk, de a vizsgálati eredmények elemzése után mindannyian lemondóan rázták a fejüket. Egyikük sem gondolta, hogy valaha gyermekünk születik.
Bár nem vagyok lubavicsi haszid, évekig egy Chábád zsinagógában imádkoztam, ahol megismerkedtem a haszid filozófiával. 1973-ban levelet írtam a Rebbének, melyben feltártam a helyzetünket és az áldását kértem, hogy gyermekünk szülessen. Válaszában azt írta, hogy az apósa, az előző rebbe sírjánál fog imádkozni értünk. Emellett azt javasolta, hogy ellenőriztessük le a mezuzáinkat és a tfilinemet, hogy „minden az előírásoknak megfelelő legyen”. A levél végén, az utóiratban a következő megjegyzést tette: „Mivel a gyermekáldás elmaradása gyakran a családi tisztaság törvényei pontatlan betartásának a következménye, illetve mivel a tudatlanság vezet az előírások elhanyagolásához, beszéljék át ezt a témát egy hozzáértő rabbival, hogy a lehető legtökéletesebben tarthassák be ezt a parancsolatot”.
Történetek a Rebbe áldásának hatásáról
Ezt követően további évek teltek el gyermekáldás nélkül, de nem adtuk fel a reményt. Sok történetet hallottunk a Rebbe áldásainak hatékonyságáról, ezért elhatároztuk, hogy személyesen találkozunk vele. 1981 telén érkeztünk meg New Yorkba, 15 évvel az esküvőnk után. Felvettem a kapcsolatot Leibel Groner rabbival, a Rebbe titkárával, aki foglalt nekünk egy időpontot a Rebbéhez. A kijelölt napon éjjel egyig várakoztunk, mire beléphettünk hozzá. Nagy izgalom fogott el, amikor megpillantottam a Rebbét.
A Rebbe válasza és áldása
Amikor megkérdezte, hogy vannak-e gyerekeink, rögtön mondtam, hogy éppen ez ügyben jöttünk el hozzá. Megmutattam neki az orvosoktól kapott vizsgálati eredményeket és szakvéleményeket, melyeket a Rebbe tüzetesen átolvasott. Emlékszem, hogy közel hajolt az olvasólámpájához, hogy jobban lássa az iratokat. Néhány perc elteltével kopogást hallottunk. Groner rabbi nyitott be, mert lejárt a találkozó kijelölt idő. A Rebbe nem reagált, ő csak olvasta az orvosi papírokat. Végül megszólalt: „Nem az orvosok irányítják a világot. Nem ők Isten. Isten segítségével minden rendben lesz”. Ezután megáldott minket, hogy jó hírekkel szolgálhassunk, majd megkérdezte, hogy mivel foglalkozom. Amikor azt feleltem, hogy tfilineket készítek, sok sikert kívánt.
Miután kiléptünk a Rebbe szobájából, egy jeruzsálemi ismerősömbe botlottam. „Na, milyen volt?” – kérdezte. A meghatottságtól először meg sem tudtam szólalni. Mindössze tíz percet voltunk bent, de nagyon sok erőt kaptunk.
Az első gyermek születése
Három hónappal később a feleségem teherbe esett. Mivel akkor még az Egyesült Államokban tartózkodtunk és nem akartam, hogy a feleségem várandósan repüljön, továbbra is ott maradtunk. A szülés közeledtével komplikációk léptek fel és veszélybe került a magzat. Az orvosok rögtön be akarták indítani a szülést, én azonban arra kértem őket, hogy várják meg, amíg konzultálok a Rebbével. Groner rabbin keresztül jött az üzenet, hogy azonnal kezdjék el a beavatkozást.
Istennek hála minden jól sikerült. A szülés után közvetlenül tájékoztattam a Rebbét, hogy lányunk született. Groner rabbi később elmondta, hogy a Rebbe nagyon örült, hogy azonnal megosztottuk vele a jó hírt. „Két fiókom van. Az egyik tele van problémákkal, a másik, melyet a jó híreknek tartok fenn, üres” – jegyezte meg, majd további áldásokat küldött titkárán keresztül.
Második gyermek és „a Rebbe fia”
Visszatértünk Izraelbe, majd egy év elteltével, 1983-ban ismét gyermekünk született, ezúttal egy fiú. Amikor elvittem a Chábád zsinagógába, a közösség tagjai úgy nevezték, hogy a „Rebbe fia”. Mindenki tudta, hogy a Rebbe áldása nyomán született.
Azt akartam, hogy ő is találkozzon a Rebbével, ezért 1992-ben New Yorkba utaztunk. Chájim Sálom mindössze nyolcéves volt akkor, de a mai napig jól emlékszik az utazásra. A Rebbe akkor már nem fogadott látogatókat, hanem vasárnaponként lehetett vele találkozni, amikor adakozásra buzdító egydolláros bankjegyeket és áldásokat osztogatott. Amikor megérkeztünk, több ezer embert láttunk sorban állni. Kemény próbatétel volt a tömegben tipródni és már kezdtem feladni, de a fiam csak biztatott, hogy maradjunk, ha már eljöttünk idáig. Egy idő múlva valaki átkísért minket egy másik sorba, ahol fél óra alatt sorra kerültünk. A Rebbe átadott egy dollárt a fiamnak, majd rám nézett és felismert. Rám mosolygott és megáldott. Átadott egy dollárt, majd még egyet. „Ezt adja jótékony célra az egész családja nevében” – mondta.
Ez volt az utolsó alkalom
Mint később kiderült, ez volt az utolsó alkalom, amikor a Rebbe dollárokat osztogatott. A következő nap szívrohamot kapott, miközben az apósa sírjánál imádkozott.
Istennek hála, a Rebbe áldása soha sem vesztett erejéből. Ma már unokáink vannak és biztos vagyok benne, hogy ez is az ő áldásainak köszönhető.
Jicchák Léjb Rosenzweig rabbi tfilindobozok készítésével foglalkozott. Az interjú 2014 novemberében készült. Forrás: Myencounter.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.