Kabbala – Zsidó misztika
Zohár – Ragyogás könyve
Bevezetés
A Zohár a zsidó misztikus filozófia, a Kabbala leglényegesebb könyve. Az arámi és héber nyelven írt mű alapvetően Mózes öt könyvéhez szolgál misztikus magyarázatokkal és aggádikus kiegészítésekkel. A Zohár először a XIII. században vált közismertté egy spanyol zsidó író, Mose De Leon által. A hagyomány szerint azonban a szerzője a híres ókori bölcs rabbi Simon bár Jocháj, akinek sírjához Meron (Galilea) városába a mai napig sok ezren vándorolnak.
Az alábbi összeállításban a világ teremtésével kapcsolatos szemelvényeket gyűjtöttünk össze. A szövegeket a jobb érthetőség kedvéért több-kevesebb kiegészítéssel és magyarázattal láttuk el.
A teremtés a Tóra által
Az Örökkévaló, legyen áldott, megalkotta a világot és mindent ami megalkotva létezik, a Tórán keresztül. A Tórát tekintve, a szent szöveg kijelenti[1]: „Isten alkotott engem (a Tórát) mint az Ő útjának kezdetét (ראשית) legelőrébb valót az Ő munkájában az idők kezdete óta”. Ezzel a kezdettel (a Tórával) Ő megalkotta a mennyet és a földet, és fenntartja ezeket a Tórán keresztül. (Zohár 1:24a.)
Chijá rabbi azt tanította: „Ki mondhatja el az Örökkévaló hatalmas tetteit, hirdetheti minden dicséretét?”[2]. Amikor Isten úgy határozott, hogy megteremti a világot, beletekintett a Tórába, és az által teremtette meg a világot. A teremtés minden egyes aktusánál Isten újra beletekintett a Tórába, és megteremtette a teremtés azon részletét, ahogyan a szent szöveg állítja: „Én Egy tanító (אמון – ámun) leszek Neki, én leszek az Ő gyönyörűsége nap mint nap!” Ne olvassuk az אמון-t tanítónak, hanem אמון (umán) kétkezi munkásnak. Amikor azonban Ő úgy határozott, hogy megalkotja az embert, a Tóra kétségbe vonta, hogy valójában érdemes-e az embert megteremteni, mivel, ha az ember bűnbe esik, Isten ítélkezni fog felette, és az ember megteremtése hiábavaló lesz, mivel senki sem állhatja ki Isten büntetését. Az Örökkévaló erre azt felelte, hogy e célból határozta meg a bűnbánat fogalmát már akkor, amikor még a világ meg sem volt megteremtve.
Továbbá, az ember megteremtésekor Isten kinyilvánította, hogy a világ csakis a Tóra erkölcsi tisztasága által létezhet, és ebből a célból teremtette meg az embert, aki a Tórával foglalhatja le magát. De ha az ember nem így tenne, akkor Ő visszavinné a teremtést a káosz állapotába. Eszerint a világ az ember erénye által létezik. Ez a jelentése annak a szakasznak, hogy: „Megalkottam a világot, és embert teremtettem hozzá”[3], [azaz az ember teremtése a világhoz annak céljából történt, hogy az folyamatosan fennmaradjon]. Ezáltal minden személy, aki a Tórával foglalja le magát, hozzájárul a világ fennmaradásához, és a világ minden aspektusának helyes rendben tartásához. (Zohár 1:134a.)
Teremtés az Álef-Bét betűivel
[A Zohár következő fejezete a világ teremtésének folyamatát tárgyalja. A világ olyan módon lett megteremtve, hogy fennmaradhasson mint egy teremtett világ, és teljesíthesse is azt a célt, amiért teremtve lett. Ez a cél, amint azt a Zohár máshol[4] kifejti az, hogy „a teremtésnek fel kell ismernie Istent.” A következő fejezet elmagyarázza, hogy Isten az Ő ismeretének ezt a képességét a teremtésbe annak a betűnek az erénye által építette be, amelyet a teremtés megkezdéséhez kiválasztott. Egyetlen kivétellel valamennyi betűt visszautasította ahhoz a célhoz, hogy vele kezdje a teremtést, mert azok egy olyan világot teremtenének, amely lényegéből adódóan tökéletlen lenne, vagy nem töltené be a kinyilvánított célt, illetve nem tenné lehetővé az embernek, hogy Istent keresse.]
Hámnuná Szábá rabbi így magyarázza: Amikor az Örökkévaló, áldott legyen, akaratában felmerült, hogy megteremtse a világot, a héber ábécé összes betűje rejtett állapotban volt. Kétezer évvel a világ tényleges megteremtése előtt az Örökkévaló, legyen áldott, rámerengett a betűkre és gyönyörködött bennük. Aztán, amikor az Örökkévaló, legyen áldott, ténylegesen a világ megteremtése mellett határozott[5], az összes betű eléje járult, fordított sorrendben, a táv-tól az álef-ig:
Az igazság és a halál
ת: A táv betű volt az első, amely azt a kiváltságot igényelte, hogy vele kezdődjön a teremtés, mert ez az utolsó betű az „igazság” szóban (אמת), amelyet Isten Pecsétjének[6] neveznek. Minthogy Istent „igaz”-nak is nevezik, helyén való lett volna, hogy a világot e szó betűivel teremtse, kezdve a ת-val. Isten azonban úgy válaszolt, hogy bár a táv betű jó és becsületes betű, mindazonáltal nem alkalmas a teremtés megkezdésére, mivel a jövőben más célra lesz használatos – mégpedig arra, hogy megjelöljék azoknak a hithű[7] embereknek a homlokát, akik a Tórának mindenben eleget tesznek, álef-től táv-ig, elejétől a végéig. Homlokukon a táv betűvel, ők kimúlnának erről a világról.[8]
Továbbá, a táv betű egyben a מות, „halál” szó utolsó betűje is; ami miatt nem volna helyes használni a világ teremtésében.
A hazugság és a csomó
ק, ר, ש: Ekkor a sin ש járult az Örökkévaló, áldott legyen, elé, és azt kérte, bárcsak Ő lehetne Isten eszköze a világ teremtéséhez, mivel ő az Örökkévaló szent שד-י (Sádáj) nevének kezdőbetűje, és helyénvaló lenne a világ teremtéséhez ezt a szent nevet használni. Isten azonban azt felelte, hogy bár a sin betű egy elfogadható választás lehetne, mivel egy jó betű és egy igaz betű, mindazonáltal nem volna megfelelő a világ teremtéséhez, mert a kuf-nak és a rés-nek, amelyek a csalás és hamisság betűi, a sin-re van szükségük még magukhoz, hogy így a seker שקר (csalárdság) létezni tudjon. Ebből azt tanuljuk, hogy amikor valaki be akar csapni másokat, akkor a hazugságait igaz állításokkal vezeti be, amelyeket aztán igaztalanságok követnek éppúgy, ahogyan a שקר szó a sin-nel, az igazság betűjével kezdődik, amelyet a Pátriárkákhoz[9] kötnek, azután folyatódik a csalás betűivel, a kuf-fal, és a rés-sel. A fennmaradás érdekében azonban a ק és a ר maguk közé veszik a ש-t, így alkotva a קשר-t, egy (állandó) „csomó”-t. Mint tehát mindhárom betű a csalárdsághoz kapcsolódik, ezek nem alkalmasak a teremtés kezdetéhez.
A férfi és a nő két aspektusa
צ: A cádik betű jött akkor az Örökkévaló, áldott legyen, elé, és azt kérte, hogy bárcsak megfelelő lenne Istennek, hogy őt használja a világ teremtéséhez, mivel ő a szentek jele. És maga a Jóisten is igaznak, cádiknak neveztetik, így tehát Ő maga is benne foglaltatik ebben a betűben. Isten azonban úgy válaszolt, hogy bár ez a betű valóban szentséges, rejtetten kell maradnia, és nem szabad olyan nagy mértékben megmutatkoznia[10] azért, hogy ne adjon a világnak mentséget arra, hogy tökéletlen maradjon.[11]
Miért kell rejtve maradnia és nem megmutatkoznia? A צ két másik betűt foglal magába, ő maga egy נ (nun) és egy י (jud) a négy betűs istennévből[12]. Isten Neve hozzá kapcsolódott és egyesült vele. A héber betűk írásának írnoki művészetében, a Kabbala szerint, a cádik betű úgy formálódik, hogy előbb egy נ-t képezünk úgy, hogy a nun feje áthajlik balra és lefelé, a lába felé; Aztán egy jud י csatlakozik hozzá, de úgy, hogy az ellenkező irány felé fordul, így alkotják a cádik betűt. Ez Ádám teremtésének a titka, akit az Örökkévaló, legyen áldott, eredetileg két (férfi és női) aspektussal teremtett.[13] Ebből az okból, azaz merthogy a cádik betű ezt a két aspektust jelképezi, amelyek csupán háttal kapcsolódnak egymáshoz, a jud ellenkező oldalával fordul a nun felé, és nem néznek szembe egymással. Hanem a jud fölfelé néz, amíg a nun lefelé néz. Ezáltal, minthogy a cádik betű a jelenben két szemben álló erőt jelképez, amit egy, a hát-a-háthoz egyesülésnek neveznek, ha a világ a cádik által lenne teremtve, szükségszerűen tökéletlen és nem teljes lenne, ami mentséget adna a világnak, hogy ne keressen tökéletességet és teljességet, és a gonosz erői győzedelmeskednének.[14] Továbbá, az Örökkévaló, legyen áldott, hozzátette a cádik betű elutasításának megmagyarázásában, hogy bár a jövőben szét fogja választani egymástól ezt a két aspektust, majd pedig egyesíti őket szemtől szembe és ezáltal a betű egy teljes és tökéletes állapotban lesz, akkor viszont a cádik betű majd egy másik, sokkal emelkedettebb síkon fog létezni, ami túlzottan magasztos ahhoz, hogy megmutatkozzon. Mindezért nem használható a világ teremtéséhez.
A bűn és a megváltás
ע, פ: A pé פ betű járult ekkor az Örökkévaló, áldott legyen, elé, és azt igényelte, hogy Istennek alkalmas lenne, ha őt használva teremtené a világot, mivel a megváltás (פדות) a pé betűvel kezdődik. És a Messiás eljövetele a bűn és a gonosz végét jelzi.[15] Isten azonban úgy felelt, hogy bár a pé betű valóban egy jó betű, mindazonáltal ez a kezdőbetűje a פשע (bűn) szónak, a szándékos, titokban elkövetett véteknek. Ezért, a פ betű formája olyan, mint egy kígyóé, amely a fejét beletekergeti a testébe, mint egy bűnös, aki elrejti a fejét – alázatosságában, ami az igazságosság jele[16] – miközben kinyújtja a kezét a bűnre.[17] [Egy alternatív magyarázat: A bűnös szégyenében és bűnbánatában rejti el a fejét, miközben imára, megbocsátásért könyörögve nyújtja ki a kezét.[18] Bármelyik esetben is, azonban, a pé a bűnhöz kapcsolódik.]
Ugyanez vonatkozik az ájin betűre, amely a ע-hoz – עון kapcsolódik. És még ha az ájin egyúttal a ענוה – alázatosság – első betűje is – ami a bűnbánat kapuja, és amely minőség következtében helyénvaló lenne a világot az ájin betűvel teremteni,[19] mindazonáltal az Örökkévaló, áldott legyen, azt mondta, hogy nem fogja ezt használni a világ teremtésének megkezdéséhez.
Az elesettek támasza
ס: Ekkor a számech betű járult az Örökkévaló, legyen áldott, elé. Azt igényelte, hogy megfelelő lenne Isten számára, hogy a világot az ő felhasználásával teremtse, mert ő kezdi a סומך נופלים – „támogatja az elesetteket”[20] verset, ahogyan a szent szöveg kijelenti[21]: „Támogatja az Örökkévaló mind az elesőket”. Isten azonban úgy válaszolt, hogy bár mindez így van, rád ott van szükség, ahol vagy, és te nem mozdulhatsz el a helyedről. Mert ha megtennéd, akkor mi történne azokkal, akik a bukás közelébe keveredtek és tőled függenek?
Az „elsettek betűje”
נ: Akkor a nun betű járult az Örökkévaló, legyen áldott, elé és azt igényelte, hogy Istennek megfelelő lenne az, hogy a világot vele teremtse, hiszen ő kezdi azokat a szavakat amelyek kinyilvánítják Isten tiszteletet-ébresztő méltóságát, aki נורא תהלות – „dicsőségében félelmetes”[22]. Továbbá az Istenhez szóló gyönyörű dicséretek és himnuszok éneklésének igazság-élvezete – לישרים נאוה תהלה[23], ami egyaránt kifejezi az élvezetet és a szépséget, szintén נ– nal kezdődik. Az igazsághű és a becsületes felfogja Isten dicsőségét és fenségét, és ez készteti őt arra, hogy az Ő dicséretét énekelje.[24] Ezáltal a teremtés célja, Isten megismerése, a nun betűn keresztül teljesülhet. Isten azonban így válaszolt: „Nun, menj vissza a helyedre. Te vagy az oka, hogy a számech betűt visszaküldtem a helyére, és te vagy az, amit a számech támogat. Nun a נופלים kezdőbetűje, – „Támogatja az Örökkévaló mind az elesőket”[25], azokra célozva, akik még nem teljesen igazsághűek, valamint a száműzetés idején a lerombolt Templomra.[26] Ennélfogva a nun betű alkalmatlannak találtatott. Ekkor rögtön a nun betű visszatért a helyére eltávozva Isten jelenlétéből.
A király és a trónja
מ: A mem betű jött a Mindenható, legyen áldott, elé, és azt mondta, helyénvaló lenne Isten számára, hogy őt használja a világ teremtéséhez, mert ő a מלך – „király” szó kezdőbetűje, és emiatt hívják a Mindenhatót, legyen áldott, „Királynak”. Mivel ez fejezi ki minden teremtés alávetettségét Isten fennhatóságának, a teremtés célja be fog teljesülni, amiként a szent szöveg kijelenti az eljövő állapotról, hogy[27] „És lészen az Örökkévaló királlyá az egész földön”[28]. „Ez bizonyosan így van”, válaszolt Isten. „Mindazonáltal nem foglak téged használni a világ teremtéséhez, mert a világnak szüksége van egy királyra.” Ha a világ egy mem-mel lenne megteremtve, akkor az egész teremtést Isten dicsősége és fensége hatná át, és ezáltal minden teremtmény királynak érezné magát, és ennek következtében nem létezne félelem a Mennyektől. Továbbá, az embernek nem kellene Istent úgy szolgálnia, hogy tudatosan aláveti magát Isten fennhatóságának. Mivel a fizikai világ folyamatos létezése annak függvénye, hogy az ember elfogadja a Mennyek igáját, elfogadja a Királyt, ez a betű nem alkalmas a teremtés megkezdésére.[29] A mem ekkor fel lett szólítva, hogy térjen vissza a helyére, és hogy csatlakozzon a ל lamed-hez, és a ך szóvégi cháf-hoz, megalkotva a מלך (király) szót, ami a földi királyt fejezi ki, akinek az a feladata, hogy a világot Isten szolgálatában irányítsa, mivel az nem jó a világnak, ha király nélkül van.[30]
Az Örökkévaló dicsősége
כ: Ebben a pillanatban a káf betű leereszkedett a dicsőség trónusáról, כסא הכבוד (kiszé hákávod) és megállt az Örökkévaló, legyen áldott, előtt, és így szólt: „Világok Ura. Helyénvaló, hogy velem kezdd a teremtést, mivel én vagyok a Te כבוד-d, a Te dicsőséged.” Minthogy a világ Isten dicsőítésének céljából lett teremtve, amint a szent szöveg mondja:[31] „…mindenkit… a dicsőségemre teremtettem…”, megfelelő lenne, hogy a világ a káf betűvel legyen teremtve.[32] Ezen felül, a káf (aminek a számértéke 20) rendelkezik azzal az előnnyel, hogy számérték szerint egyenlő két jud-dal, amelyek közül az egyik jelképezi a zsidó (a zsidó – „jehudi” amely ugyancsak a jud betűvel kezdődik) ember szolgálatát az Örökkévaló felé, amivel kiváltja Istentől a megfelelő visszahatást (akinek a legszentebb négybetűs neve ugyancsak jud-dal kezdődik).[33] Ez által pedig ez a betű rendelkezik Isten megismerésének lényegi lehetőségével, habár csak az emberi szolgálat mélységének mértékében. Ezzel pedig teljesül a teremtés célja, ami nem más, mint Isten ismerete. Azonban, amikor a káf leereszkedett a Trónusról, 200 000 szó elkezdett tántorogni, a Trónus pedig elkezdett remegni. Ezáltal a káf leereszkedése Isten Dicsőségének csökkenését okozta.[34] Az Örökkévaló, legyen áldott, tehát azt mondta a káf-nak, hogy menjen inkább vissza a helyére – vagyis, a Dicsőség Trónusára[35], ahelyett hogy általa történjen a Teremtés.
A káf továbbá azért sem használható a teremtés megindításához, mert a כליה-nak, a „teljes megsemmisülés”-nek is ez az első betűje.
Isten nevének kezdőbetűje
י: A jud betű jött elő, és így szólt, „Világok Ura! Helyénvaló, hogy engem használj a világ teremtéséhez, mivel én kezdem a Te Szent Nevedet י-ה-ו-ה. Isten azonban úgy felelt, hogy kielégítő a jud-nak, hogy mint az Ő nevének kezdőbetűje, bevésve és bevésve legyen Őbelé, és, hogy az Ő minden Akarata általa kezdődjék. Ezáltal tehát nem lenne megfelelő a világnak, hogy ez a betű legyen felhasználva, hiszen ez azt róná rá, hogy el legyen választva a létfontosságú Isteni Névtől, ami túlságosan is fenséges a teremtéshez. Amint látjuk, az Elokim név lett használva a világ teremtéséhez, nem pedig a Tetragammaton.[36]
A jóság és a bűn betűi
ח, ט: A tet betű felemelkedett, és ezt mondta: „Helyénvaló, hogy Te engem használj a teremtés megindításához, mivel én kezdem a szent szöveget: טוב וישר ה‘, „Jóságos és egyenes az Örökkévaló”[37] és Isten annak érdekében teremtette a világot, hogy megmutatkozzon a jóindulata.[38] Isten azonban úgy válaszolt, hogy ennek a betűnek a jósága rejtve kell maradjon az Eljövendő Világ beköszöntéig, ahogyan a szent szöveg állítja: „Mily nagy a te jóságod, melyet tartogatsz tisztelőidnek”.[39] Továbbá, az ebben a betűben lévő jóság is elsüllyedne a földbe a Szent Templom kapujával együtt, amikor az az építmény meg fog semmisülni, ahogyan az ugyancsak tet betűvel kezdődő idézet mondja a szent szöveg mondja, טבעו בארץ שעריה – „Földbe süllyedtek kapui”[40] és a zsidó nép száműzetésbe vonul, és így Isten jósága nem lesz szemmel látható. Továbbá, a ט kapcsolódhat a ח (chet) betűhöz, amely követi őt, és így a חטא „bűn” szó fő részét adják. És ezáltal nem lenne alkalmas arra, hogy a teremtéshez használják. Ugyanebből az okból kifolyólag, ez a betű nem található meg Izrael tizenkét törzsének neveiben, mutatva, hogy Jákob minden fia igazsághű volt.[41]
A szombat betűje
ז: A zájin betű emelkedett fel, és azt mondta a Világok Urának, hogy Őneki ezt a betűt kellene használnia a teremtés megindításához, mert ez utal a Szombatra, a ז a hetedik betű az א -től, épp úgy, amint a Szombat a hetedik napja a hétnek, amiről az ugyancsak zájinnal kezdődő szent szöveg azt mondja, hogy „Emlékezz a Szombatról, és tartsd meg a szentségét”.[42] És mivel a Szombat megszenteli és fenntartja a teremtés teljességét,[43] megfelelő lenne, hogy ezzel a betűvel induljon el a teremtés. Isten azonban azt válaszolta, hogy mivel a zájin szó „fegyvert” is jelent, nem lenne megfelelő ennek a használata a világ teremtéséhez. A zájin azonnal távozott.
Isten nevének betűi
ה, ו: Akkor a váv betű jött az Ő színe elé és így szólt, „helyénvaló a világot rajtam keresztül teremteni, mivel egyike vagyok a Te Neved betűinek. [Habár a jud betű ugyanezzel az igénnyel állt elő és elutasításra jutott, mindazonáltal a váv betűnek van egy előnye a jud-dal szemben. Ez nem kezdőbetűje a Tetragammatonnak, ami által ez nincs ugyanazon a fenséges szinten. A hé-vel (ה) együtt, a Tetragammatonból, a helyes arányt tartalmazzák a teremtés megkezdéséhez.[44]] Isten azonban úgy felelt, hogy mindkét betűnek meg kell elégednie azzal, hogy rejtve marad az Ő Nevében [mivel, ha a teremtés lényegi velejárói lennének, akkor esetleg többet fednének fel Istenből, mint amennyi kívánatos. Továbbá, miután a Kabbala szerint az emberi lélek, amely a testbe száll Isten nevének ezen a betűiből ered; ha a világ is rajtuk keresztül lenne teremtve, akkor a test (ami a fizikai világ része) nem lehetne a lélek eszköze és járműve, hiszen akkor ugyanazon a spirituális szinten lenne].[45]
A szegények segítsége
ג, ד: Akkor felemelkedett a dálet (ד) és a gimel (ג) betű, és ők is ugyanazt a kérést terjesztették elő. Ő azonban így válaszolt: „A ti számotokra kielégítő kell legyen az, hogy együtt vagytok, mivel a dálettal kezdődő szegényeknek (dálim דלים) szükségük van a gimellel kezdődő könyörületes jótéteményekre (gmilut chászádim – גמילות חסדים), és egyikőtök sem választható el a másiktól. [Mindemellett, ők ketten nem vehetnek részt a világ teremtésében, hiszen a dálet azokra utal, akik szegények, és így a száműzetésre is céloz, ami által alkalmatlan rá, hogy a teremtésben használják. A gimel pedig, a könyörületes jótéteményekkel segíti a dáletet, tehát nem hagyhatja el őt.[46]]
A teremtés betűje
ב: Akkor a bét betű jött az Örökkévaló, áldott legyen, elé és azt igényelte, hogy Istennek megfelelő lenne, hogy őt használja a világ teremtéséhez, mivel ő az ברכה „áldás” szó kezdőbetűje, és ezzel áldják az Örökkévalót fenn is, lenn is. Ez a teremtés célja – hogy a teremtés egésze felismerje Isten jóságát, és hogy Ő megáldja őket az Ő bőségével és prosperitásával. Akkor ők el fogják ismerni és áldani fogják Őt.[47] Az Örökkévaló, legyen áldott, azt mondta a bét betűnek, hogy „Biztosan veled fogom teremteni a világot. Te leszel a teremtés első betűje.”
A Tan betűje
א: Csak az álef betű maradt, és ez nem emelkedett fel Isten előtt. Az Örökkévaló, legyen áldott, így szólt: „Álef, álef, te miért nem járultál elébem, ahogyan az összes többi betű?” Így válaszolt: „Világok Ura! Láttam, hogy minden betű eléd állt, de nem származott előnyük belőle. Mit tudtam volna elérni? Ezenkívül, már odaadtad a bét betűnek ezt a hatalmas kiváltságot, és nem volna helyénvaló, hogy a Mennyei Király visszavegyen egy ajándékot, amit az egyik szolgájának adott, és odaadja egy másiknak.” Akkor az Örökkévaló, legyen áldott, azt felelte: „Álef, álef, habár a világot a bét betűvel fogom teremteni, te leszel az első betű és az összes betű feje[48], és az Én egyedi mivoltom csak rajtad keresztül lesz kifejezve – az álef az אחד szó első betűje, amely Isten egyedi mivoltát fejezi ki. És te leszel az első az összes szám között (א = 1), és az eltérő létezők minden egysége rajtad keresztül fog meg valósulni, álef – ezért ez a אחדות szó kezdőbetűje, ami egységet jelent. (Zohár 1:2b.)
A teremtés hava
A világ a Tisri[49], [héberül תשרי hónapban lett megteremtve. Ennek a hónapnak a neve ugyanazokból a betűkből áll, mint a ראשית („Kezdetben”) szó, azonban az א hiányzik]. Az א a בראשית-ben Ádámra utal, [héberül אדם, aki Tisri א-én (elsején) lett teremtve]. Azonban, mivel a föld Ádám miatt lett elátkozva, az א visszavonult a ראשית-ból, meghagyva a תשרי-t.
Azáltal, hogy a Tóra egy ב-tel kezdődik, nem pedig egy א-fel, minthogy ez a ברכה „áldás” kezdőbetűje, így a föld áldott lehet, és megszabadíthatja magát az átoktól (amely héberül: ארור) .[50]
(Tikkuné Zohár, 35. tikún, 77b.)
A teremtés első szava és a hat nap
[„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet” – Bölcseink elmagyarázzák, hogy a világ tíz megszólalással[51] lett megteremtve, amelyek kiterjedtek a teremtés hat napjára. Habár úgy tűnik, hogy csak kilenc megszólalás volt, a Bölcsek arra jutottak, hogy a בראשית szó („Kezdetben”) szintén egy megszólalás, annak ellenére, hogy ezt kifejezetten nem előzik meg azok a szavak, hogy „És Isten szólt…”[52]. A következő kivonat elmagyarázza ezeket az eszméket.]
Rabbi Ábá azt mondta: A magasabb világ rejtve van, és minden ami a magasabb világgal kapcsolatos, az szintén rejtve van, mert mindez része annak a napnak a magasztos misztériumának, amelyben az összes többi nap bennefoglaltatik – [vagyis, mind a kilenc megszólalás, amelyek kiterjednek a teremtés hat napjára, bennefoglaltatnak az első megszólalásban, „Kezdetben…”].[53] Ezen a szinten a teremtés még nem nyilvánul meg mint anyagi létezés. Akkor, azonban, amikor az Örökkévaló, legyen áldott, a teremtést megtapasztalható létezéssé tette, kiárasztotta [a teremtés hat napját[54], amelyek alatt a fizikai teremtés létrejött. Ekkor mind a kilenc megszólalást, amelyeken keresztül a teremtés létrejött, megelőzi az, hogy „És Isten szólt”]. Mivel azonban a magasabb világ rejtve van, és minden ami a magasabb világgal kapcsolatos, az szintén rejtve van, a szent szöveg csupán annyit állít, hogy „Kezdetben…”, [és ezt nem előzi meg az, hogy „Isten szólt”].
[Az, hogy a teremtés mind a hat napja benne van ebben a szóban, látható magából ebből a szóból, hiszen ez szétbontható két szóra:] ברא „Ő teremtette”, és שית „hat”.[55] Mindazonáltal, [bár a teremtés mind a hat napja mégiscsak benne van a בראשית szóban], a szent szöveg nem említi, hogy ki teremtette ezeket, mert ez a rejtett, magasabb világra utal, [amely titkolva marad az alacsonyabb világok teremtményei elől[56], és ez okból a בראשית-t nem előzi meg az, hogy „És szólt Isten”].
Azután, amikor Isten [úgy határozott, hogy felfedi és érthetővé teszi a fennmaradó kilenc megszólalást, amelyeken keresztül a világ meg lett teremtve a teremtés hat napja alatt, a szent szöveg] kimondja, hogy ki teremtette ezeket, „teremtette Isten az eget és a földet”, mivel ez a felfedett világokra vonatkozik. Annak ellenére, hogy a magasabb világra utalás [történik a בראשית szóban], amely megelőzi [az anyagi teremtést], az rejtve marad, [és, hogy ki teremtette, az nincs meghatározva, mivel ez a rejtett magasabb világra utal]. Az alacsonyabb világ fel van fedve, így az Örökkévaló, legyen áldott, cselekedetei mindig két síkot tartalmaznak – rejtettet és felfedettet. Ez a Szent Név misztériuma, amely egyszerre rejtett és felfedett. [A szándék annak megmutatása, hogy a felfedett világban mindennek a felsőbb világ a forrása, amely megelőzte azt, amelytől minden függ abban.[57]]
(Zohár 1:39b.)
A tíz parancsolat és a teremtés tíz mondata
[Bölcseink elmagyarázzák, hogy a világ az Ászárá mámárot (tíz megszólalás[58]) által lett teremtve, amint korábban már említettük. A Zohárnak ez a szakasza kifejti az Ászárá mámárot és az Ászeret hádibrot (Tíz Parancsolat) közötti összefüggést.]
Simon Rabbi azt tanítja, hogy: [Annak az ajándéknak a tekintetében, amelyet Izrael törzseinek fejei adományoztak a sivatagi Szentély-sátornak, a szent szöveg ezt mondja]:[59] „mindegyik [tömjénes] tálnak tíz-tíz szentélybeli sékel volt a súlya”. Miért van szükség [a „tíz-tíz” dupla kifejezésére]? [Azért, mert ezzel] egyszer a teremtés művére céloz, egyszer pedig a Tórára céloz. Tíz megszólalás van a világ teremtésénél, és [ezeknek megfelelően] tíz parancsolat a Tórában. Mire tanít ez bennünket? Arra, hogy a világ a Tóra kedvéért lett teremtve, és mindaddig, amíg a zsidó nép a Tórával foglalja le magát, a világ folytatja a létezést. Ha azonban a zsidó nép elhagyja a Tórát, a szent szöveg kimondja, hogy:[60] „Ha nem az én Szövetségemért, [vagyis a Tóráért,[61]] akkor én nem fogom megállapítani a nappalt és az éjszakát, és a menny és a föld határát.”
Az egyistenhit és a fény teremtése
[Most kifejti a Zohár, hogyan áll a tíz megszólalás párhuzamban a Tíz Parancsolattal.]
[Az első parancsolat, amely az egyistenhitre utasít minket,] ezt állítja:[62] „Én vagyok az Örökkévaló a te Istened…”. Ami a teremtést illeti, a szent szöveg ezt állítja: „ Legyen világosság, és lőn világosság.” Abból a szakaszból, hogy „Az Örökkévaló a világosságom és üdvöm, kitől féljek”[63], azt tanuljuk, hogy az Örökkévalóba, áldott legyen, vetett hit „fénynek” is neveztetik. [Ami által a fény és a hit Istenben, az első parancsolat megfelel egymásnak.]
A hamis és az igaz vizek elválasztása
Ez van írva [a második parancsolatban]: „Ne legyenek neked más isteneid az én színem előtt,” és [a megfelelő szakasz] a teremtésre vonatkozóan azt állítja, hogy: „És mondta Isten: Legyen boltozat a vizek közepében, hogy legyen elválasztó víz és víz között.”
„Legyen boltozat”, a zsidó népre utal, amely része az égi Istennek[64], mivel ők ahhoz a síkhoz kapcsolódnak, amelyet שמים-nak (Menny, vagy égbolt) nevezünk.
„A vizek közepében” – a Tóra szavai között, [amelyeket víznek neveznek, Bölcseink magyarázata szerint.[65]]
„Hogy legyen [ez, vagyis a zsidó nép,] elválasztó víz és víz között.” – vagyis az Örökkévaló, legyen áldott, aki „az élő víz forrásá”-nak neveztetik[66] és a hamis istenségek között, amelyeket „repedezett kútnak” neveznek[67], amely keserű, rothadt, pangó vizet tartalmaz…
A hamis eskű vizei
[A harmadik parancsolat a hamis eskü tilalmában] azt mondja: „Ne ejtsd ki az Örökkévaló, a te Istened nevét hiába” és a teremtés [harmadik megszólalása azt állítja, hogy:] „Gyűljenek össze a vizek az ég alatt egy helyre…” Azaz ne okozzunk megosztást a vizek egységében, [az isteni dicsfényre utalva] hamis esküt téve.
A szombat hozza a föld termését
[A negyedik parancsolat azt mondja:] „Emlékezzél meg a szombat napjáról, hogy megszenteljed azt”, ami pedig a teremtést illeti, a negyedik megszólalás azt állítja, „Sarjasszon a föld sarjadékot, füvet…” Mikor válik a föld termékennyé, és mikor fogja növényzet borítani? A Szombaton, amikor a menyasszony, vagyis [a Szombat], egyesül a Királlyal – [az Örökkévalóval, legyen áldott,] ez hozza el a növényzetet és az áldást a földnek. [Minden hétköznap a Szombattól kapott erkölcsi tisztasága által biztosítja éltető energiáját.[68] Ezt tanúsította a manna is, amely csak hét közben hullott, de a Szombat erényének következtében.][69]
Az égitestek és a szülői tisztelet
[Az ötödik parancsolat azt mondja ki:] „Tiszteld apádat és anyádat”, és a teremtést illetően, [az ötödik megszólalás így hangzik,] „Legyenek világítók az ég boltozatán…” Ez azt jelenti, hogy a világító égitestek a te apád és anyád – a Nap az apád, és a Hold az anyád, az Örökkévalóra, legyen áldott, utalva, aki a szent szöveg állítása szerint az apád:[70] „Mert nap és pajzs az Örökkévaló”. [A szent szöveg összeköttetést ad Isten – aki minden „fény” végső forrása – az Isteni megvilágosodás értelmében – és a Nap, a fizikai fény forrása között.] A Hold pedig a Kneszet Jiszráel-re, [a zsidó nép kollektív lelkére utal,] ahogyan a szent szöveg [Izrael tekintetében] kijelenti[71], hogy „Nem áldozik le többé napod”.
Ne legyetek olyanok mint a halak!
[A hatodik parancsolat azt mondja ki:] „Ne ölj,” ami pedig a teremtést illeti, [a hatodik megszólalás így hangzik,] „Nyüzsögjenek a vizek élőlények nyüzsgésétől.” [A kapcsolat kézenfekvő:] Ne ölj meg egy embert, akit szintén „élőlénynek” neveznek[72]. És ne légy olyan mint a hal, amelyek közül a nagyobb lenyeli a kisebbet.
A házasságtörés
[A hetedik parancsolat azt mondja ki:] „Ne törj házasságot”, ami pedig a teremtést illeti, [a hetedik megszólalás] így hangzik: „Hozzon elő a föld élőlényt a maga neme szerint”. Ebből azt tanuljuk meg, hogy egy férfi ne közelítsen egy olyan nőhöz, aki nem társa. Ebből az okból mondja a szent szöveg, hogy „a maga neme szerint”. Mivel egy nőnek nem szabad gyermeket fogannia valakitől, aki nem az ő „faja”, vagyis nem a lelki párja.
Azt a tiéd, amit neked adtam
[A nyolcadik parancsolat azt mondja ki:] „Ne lopj”, és ami a teremtést illeti, [a nyolcadik megszólalás] így hangzik: „Íme, adtam nektek minden füvet, mely magot hoz, amely az egész föld színén…”, vagyis amit neked adtam és megengedtem, hogy használj, az a tiéd. Ne lopd el azt, ami valaki másé.
Isten képmása ellen ne tanúskodj hamisan
[A kilencedik parancsolat] azt mondja ki: „Ne vallj felebarátod ellen, mint hamis tanú”, ami pedig a teremtést illeti, [a kilencedik megszólalás] így hangzik: „Alkossunk embert képmásunkra.” Ne tanúskodj hamisan valaki ellen, aki az Isteni képet viseli. Ha pedig valaki hamisan tanúskodik, az olyan, mintha istenkáromlást követne el.
Mindenki csak lelki társával…
[A tizedik parancsolat] ezt mondja ki: „Ne kívánd meg felebarátod feleségét…”, ami pedig a teremtést illeti, [a tizedik megszólalás így hangzik:] „Nem jó, hogy az ember egyedül van, alkotok számára segítőt, neki megfelelőt.” Ez minden személy lelki társára utal, aki tökéletesen illik hozzá. Ebből következően, „Ne kívánd meg felebarátod feleségét…”
Ez a teremtés tíz megszólalása [párhuzamba állítva] a Tíz Parancsolattal, és ennek folytán állítja a szent szöveg, hogy „mindegyik tömjénes tálnak tíz szentélybeli sékel volt a súlya”, minthogy mindegyik azonos súlyú, és ennek az erénynek a következtében a föld életben marad, és fenntartja az egyensúlyt… (Zohár 3:11b.)
ויאמר… יהי אור – Isten szólt: „Legyen világosság”
Chijá rabbi azt tanítja, hogy: Az Örökkévaló, legyen áldott, előre látta, hogy a világ nem létezhet egy fundamentum nélkül. Mi a világ megtartó alapja? A „Cádik”[73] [egy szent, vagy igazsághű ember,] amint a szent szöveg kimondja:[74] „az igaz a világ alapja”. És a Cádik-ra úgy is hivatkoznak, mint „fény”-re, amint a szent szöveg megerősíti:[75] „Fényesség árad az igazra”. Továbbá, [még egy kapcsolatot fedezhetünk fel,] ha a következő két hasonló kifejezést vetjük össze: „És látta Isten a világosságot, hogy jó”, illetve: „Dicsérd az Igazat mivel ő jó”[76].
„Legyen világosság”: Ez arra a fényre utal, amelyet az Örökkévaló, legyen áldott, teremtett, mielőtt megteremtette a világot… Ez az a fény, amit felfedett Ádámnak, ami által ő képes volt meglátni a világ kezdetét egészen a végéig.[77] És ez ugyanaz a fény, amelyet az Örökkévaló, legyen áldott, felfedett Mózes mesterünknek, ami által ellátott [Izrael egyik végétől] Gileádtól [a másik végéig,] Dánig. Isten azonban előre látta, hogy lesz három bűnös nemzedék: Enos nemzedéke, [akik bálványimádásba kezdtek[78],] az árvízi nemzedék és az a nemzedék, amely Bábel Tornyát építette.[79] Ennek okán elrejtette ezt a fényt, hogy ezek ne használhassák ki.
[1] Prédikátor 8:22.
[2] Zsoltárok 106:2.
[3] Jesájá 45:12.
[4] 2:42a., b.
[5] A világ Isten „beszéde” által lett megteremtve, amint Bölcseink kifejtik: „A világ tíz megszólalással lett megteremtve” (Atyák 6:1). Ez a tíz megszólalás tartalmazza a héber ábécé összes betűjét.
[6] Lásd Sábát 55a, Rási.
[7] Lásd Jechezkél 9:4.
[8] Lásd Sábát 55a. Ennek jó néhány magyarázata található a kommentárok között: A Talmud (Sábát uo.), kifejti, hogy a táv betűt tintával írták az igazsághű emberek homlokára, hogy megvédjék őket a Halál Angyalától, és vérrel a gonoszok homlokára, annak jeleként, hogy meg kell halniuk. A szigorúság attribútuma viszont úgy érvelt, hogy az igazsághűek is megérdemelték a halált, mert nem figyelmeztették a gonoszokat. Ezáltal ők is meghaltak (Or Jákár; Or háchámá; Mátok mivás), és ezért a táv betűt a halálhoz kapcsolták. Eliezer Dámeszek szerint, „ők kimúlnának erről a világról” a gonoszokra vonatkozik, nem az igazsághűekre, vagyis a táv betű az igazsághűek homlokán azt jelezte, hogy a gonoszok fognak meghalni, nem pedig az igazsághűek, akik betartották a teljes Tórát álef-től táv-ig, mindazonáltal a táv betűt a halálhoz asszociálták.
[9] A sin három karja a három Pátriárkát jelképezi, Ábrahámot, Izsákot, Jákobot (Or Jákár; Eliezer Dámeszek; Mátok miDvás).
[10] Mint ahogyan ez megtörténne, ha ez kezdené a világ teremtését.
[11] Lásd Or Jákár.
[12] Lásd Or Jákár.
[13] Lásd 1Mózes 1:27, Rási.
[14] Or Jákár.
[15] Or Jákár.
[16] Or Jákár.
[17] Or Jákár.
[18] Dámeszek Eliezer
[19] R. Avraham Galanti; Or háchámá.
[20] Nem azokat, akik már elbuktak, mert, hogyha ez lenne a szándék, akkor a szent szöveg ezt mondta volna: „felemelni vagy kiemelni a bukottakat” – Dámeszek Eliezer.
[21] Zsoltárok 145:14.
[22] 2Mózes 15:11.
[23] Zsoltárok 33:1., Ibn Ezrá, Mecudot.
[24] Lásd Mecudot a Zsoltárok-hoz, az idézett helyen.
[25] Lásd Zsoltárok 145:14.
[26] Eliezer Dámeszek.
[27] Zechárjá 14:9.
[28] Or Jákár
[29] Lásd Nezer Jiszráel.
[30] Lásd Zohár Cháj; Eliezer Dámeszek; Derech Micvotechá. A királyválasztás micvája. Lásd még Chinuch, 497.
[31] Jesájá 43:7.
[32] Zoháré Chámá.
[33] Or Jákár.
[34] Jiszráel Nézer; Eliezer Dámeszek.
[35] Or Jákár.
[36] Lásd Jiszráel Nézer.
[37] Zsoltárok 25:8.
[38] R. Avraham Galanti.
[39] Zsoltárok 31:20.
[40] Écha 2:9.
[41] Lásd Pszáchim 56a.
[42]2Mózes 20:8.
[43] Bécá 17a.
[44] Or Jákár; Szulám.
[45] Or Jákár.
[46] Jiszráel Nézer.
[47] R. Avraham Galanti.
[48] Szulám.
[49] Lásd Ros Hásáná 10b – R. Eliezer.
[50] Lásd Chágigá Jerusálmi 2:1; 1Mózes Midrás Rábá, 1. fejezet.
[51] Atyák 5:1.
[52] Ros Hásáná 32a; Megilá 21b; Zohár 15a, 30a .
[53] Zohár, Hásmátot 256b. oldal, Zohár, Midrás HáNe’elám, Berésit. Lásd még Atyák, idézett hely, és kommentárok; Rási, 1Mózes 1:14; Rámbán, 1Mózes 1:1.
[54] Mikdás Melech.
[55] Ez számos helyen ki van fejtve a Zohárban, pl. Zohár I. kötet, 15b, 24a, 56a; Tikuné Zohár, Tikun 11, Tikun 69, stb.
[56] Or Háchámá.
[57] Or Háchámá.
[58] Atyák 5:1.
[59] 4Mózes 7:86.
[60] Jeremiás 33:25., Rási.
[61] Or Jákár.
[62] 2Mózes 20:2.
[63] Zsoltárok 27:1.
[64] Jób 31:2. Lásd Tánjá, 2. fejezet.
[65] Bává Kámá 17a.
[66] Jeremiás 2:13.
[67] Jeremiás uo.
[68] Zohár, II. kötet, 88a oldal.
[69] Zohár, ugyanott.
[70] Zsoltárok 84:12.
[71] Jesájá 60:20.
[72] 1Mózes 2:7.
[73] v.ö. Chágigá 12b; 1Mózes Midrás Rábá 3. fejezet.
[74] Prédikátor 6:25.
[75] Zsoltárok 97:11.
[76] Jesájá 3:10.
[77] Lásd Chágigá 12a.
[78] 1Mózes Midrás Rábá 19:13; Sir HáSirim Rábá 5:1, és a kommentárok.
[79] Lásd ; 1Mózes 11:1 ff.
