Szakaszunk – Vájélech (5Mózes 31:1-30.) – leírja miként gyűjtötte egybe Mózes a nép apraját-nagyját, hogy utolsó figyelmeztetést intézzen hozzájuk: maradjanak hűek Istenhez és Tórájához. Mózes felvillantja a megtérés lehetőségét. Ezután személyesen meglátogatja a törzseket lakhelyükön (Vájélech) elbúcsúzik tőlük, és közli, hogy rövidesen megtér őseihez. Befejezi a Tóra leírását és átadja a Tórát a kohanitáknak, hogy helyezzék azt el a Frigyládában, a Kőtáblák mellé. A szakasz végén Mózes nekikezd búcsúéneke elmondásának.
Vájélech (5Mózes 31.) פָּרָשָׁת וַיֵּלֶךְ
A hetiszakasz tartalmából
- Vájélech („És ment”) hetiszakasza elbeszéli Mózes földi élete utolsó napjának eseményeit. „Százhúsz éves vagyok én a mai napon,” így szól a néphez, „nem bírom többé a járás-kelést.” A vezetést átadja Józsuának és befejezi a Tóra írását egy tekercsen, amelyet aztán a lévitákra bíz, hogy azok azt a frigyládában őrizzék. – 5Mózes 31:1–9.
- Mózes kihirdeti a Hákhél micváját: hétévente, minden smitá-ciklus első évének Szukkot ünnepekor Izrael egész népének – férfiaknak, nőknek és gyermekeknek – össze kell gyűlnie a jeruzsálemi Szentélynél, hogy ott a király felolvasson nekik a Tórából. – 5Mózes 31:10–13.
- A hetiszakasz egy jövendöléssel fejeződik be, miszerint a jövőben Izrael el fog fordulni az Örökkévalóval kötött szövetségétől, s emiatt az Örökkévaló elfordítja majd az Ő arcát választott népétől, de egyúttal az az ígéret is elhangzik, hogy a Tóra „nem fog [Izrael] ivadéka ajkáról feledésbe menni”. – 5Mózes 31:14–21.
