A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés hét év, napi egyórás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás-tengerén úgy, hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi oldalt tanulnak végig. Ez egy nagyon komoly vállalkozás. Hol tart most – közel egy év elteltével – a tanulás és miként alakul a folytatás? Erről beszélgetünk Köves Slomó rabbival, a tanulás vezetőjével.
– A Dáf jomi tanulás kezdete óta (2020. január) sok változás történt a világban. Kitört a járvány, így a személyes oktatás feltételei nyilván változtak. Hogyan oldották meg ezeket a nehézségeket?
– Kemény év van mögöttünk. Már amikor január elején elkezdtük ezt a hétéves vállalkozást, tudtuk, hogy kemény fába vágjuk a fejszénket. Először is, nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy sikere lesz. Már az első alkalommal 40-50 ember jelent meg az Óbudai Zsinagógában, hogy részt vegyenek a tanuláson. A másik oldalról viszont azt sem gondoltam volna, hogy két hónap után át kell állni egy egészen más tanulási rendszerre, és online kell tartani az órákat. Annak ellenére, hogy már korábban is elkezdtük online közvetíteni az órákat, annak akkor még elsősorban az archiválás volt a célja, nem pedig az aktív tanítás. Valóban átálltunk, de azt kell mondanom, hogy ebben a járványos helyzetben így még fontosabbá vált a tanulás nekem és a hallgatóinknak is.
Több dolgot is tapasztaltunk azzal kapcsolatban, hogy milyen hatásai vannak ennek. Egyrészt a tanuláshoz kapcsolódik egy ösztöndíj-program, ami a járvány előtt kizárólag az órán való személyes megjelenéshez volt kötve.
– A Talmud amúgy sem könnyű tananyag. Online követni talán még nehezebb…
– Számomra nagyon nehéz volt azt felmérni, megérezni, hogy az, amit tanítok a Talmudból, azt a különböző előtanulmányokkal érkező hallgatóságból ki mennyire érti, követi. Természetesen ezeknek az óráknak igyekszem interaktív jelleget adni, de nem mindig kézenfekvő, hogy mind az ötven ember vissza tud jelezni. Miután a fizikai részvétel ellehetetlenült, először az első hullámban, aztán a nyár végétől, ősz elejétől a második hullámban, kialakítottunk egy olyan rendszert, amelyben az ösztöndíj-juttatás a tesztek, tudásfelmérők alapján történik. Jó érzés látni, hogy hetente negyvenen-ötvenen küldik vissza a 10 kérdésből álló tesztet, amiben elég bonyolult kérdések is vannak. Látszik, hogy tényleg sokan fektetnek bele nagy energiát, hogy megértsék a kérdéseket és megfogalmazzák a válaszokat. Van olyan matematikus-hallgatónk, aki egészen különleges matematikai számolásokkal egészíti ki, különösen az Éruvin traktátus azon részeit, amelyben algebra vagy geometria is helyet kap. Úgyhogy nagyon sok izgalmas visszajelzés érkezik.
– Saját tapasztalatból tudom, milyen jólesik, amikor reggelente, a tanulás kezdetekor a rabbi köszönti a korán kelőket, akik már kezdéskor ott vannak. Hogy érzi, mennyiben változott meg a tanulási kedv az online oktatás megkezdésével? Többen be tudtak csatlakozni?
– Igen, egyértelmű, hogy nagyon sokan voltak, akik nem tudtak fizikailag eljönni a zsinagógába, így viszont fix tanulótársakká váltak. Van egy 15-20 fős keménymag, akik minden reggel, de tényleg minden reggel bármilyen órában, bárhol vagyok, várják, hogy elkezdődjön az óra. Nekem ez fantasztikus érzés és jó visszajelzés. És úgy látom a Facebook-közvetítések alatti kommentekből, hogy ezek az emberek egy kis közösséget is alkotnak és egymást is nagy szeretettel üdvözlik. Nekem pedig nagyon jó érzés látni a kommentekben felmerülő kérdésekből is, hogy követik a sokszor nehéz tananyagot. Az pedig különösen jó visszajelzés, hogy nagyon sok olyan állandó hallgatónk van, akinek semmilyen korábbi ilyen jellegű előtanulmánya nem volt.
– Vannak, akik személyesen vesznek részt a tanulásban az Óbudai Zsinagógában? Hozzávetőlegesen mennyien szokták figyelni a reggeli (illetve olykor esti) tanulóórákat?
– Jelen pillanatban van reggeli ima, az órákat az ima után a zsinagógában tartom, de nincs meghirdetve, mert – a covidra való tekintettel – nem szeretnék senkit veszélybe sodorni. Aki akar, eljöhet, ha szeretné személyesen meghallgatni. Kb. hatan-heten szoktak eljönni, és az ima után ottmaradnak. Kellően szellősen tudunk ülni. Az órákat általában 50-60 ember nézi elejétől a végéig, de belenézni az órákba alkalmanként 4-500-an szoktak, ami nagyon nagy szám. Persze van, aki csak néhány másodpercre, de alapvetően van ennek egy identitásbeli jelentősége. Nem csak az, hogy ki az, aki az Éruvin traktátust minden részletében végig tudja követni, hanem az, hogy az emberek látják naponta, hogy a Talmudnak van még egy lapja, meg még egy lapja, meg még egy lapja és hogy mennyire fantasztikus, hatalmas tudástengerrel van dolgunk.
– Az utazásokból, más fontos elfoglaltság vagy bármi más miatt adódó esetleges pár napos kimaradást hogyan sikerül pótolni?
– A járvány első hulláma engem is elkapott, de, hála Istennek, szerencsésen átvészeltem. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor ki kellett hagynom a tanítást. Volt, hogy tanítottam Washingtonból, New Yorkból, Auschwitzból, a Velencei-tó partjáról, a Balatonról, Visegrádról, úgyhogy, hál’ Istennek, bárhova utaztam – volt, hogy a varsói repülőtérről, volt, hogy az atlantai repülőtérről –, mindenhonnan sikerült megtartani az órát. De amikor beteg voltam, akkor kimaradt kicsivel több, mint egy hét, és azt a felgyógyulásom után úgy pótoltam, hogy este-reggel volt óra.
– Nemrégiben fejeződött be az Éruvin traktátus tanulása, most a Pszáchim traktátussal folytatódik a munka. Ez miről fog szólni?
– Az első, Szombat traktátus 157 lapból, az Éruvin traktátus 105 lapból áll. A Szombat traktátust öt hónapig, az Éruvint három hónapon keresztül tanultuk, és mind a kettő a szombatról szól. Az Éruvin az egyik legnehezebb traktátusa a Talmud könyveinek, úgyhogy egy nagy feladatot vittünk végig, és aki ezt a „próbát kiállta” és megedződött benne, annak a következő traktátusokkal már könnyebb dolga lesz. A következő a Pszáchim traktátus, ami a Peszáchról szól és három hónapon keresztül fogjuk tanulni. Remélem, hogy mire ezt befejezzük, addigra a szijumot (a traktátus végén tartott ünnepséget) már fizikailag is meg tudjuk tartani. Sajnos a Szombat traktátus vége beleesett abba az időszakba, amikor én koronavírusos voltam, most az Éruvin vége beleesik a második hullám csúcspontjába, de azt gondolom, hogy a Pszáchim traktátus befejezése után már fizikailag is össze tudunk jönni és meg tudjuk ünnepelni a közös tanulásokat.
– Akkor az elmondható, hogy az eddigi tapasztalatok pozitívak?
– Mindenképpen. Visszatérve a járványos helyzetre: csak még jobban megerősít engem és másokat is – ezt a kommentekben lévő visszajelzésekből is tudom –, hogy mennyire nagy ereje van ennek a tanulásnak. Amikor azt látjuk és érezzük a bőrünkön, hogy mindaz vagy legalábbis sok minden, amit biztosnak gondoltunk, a szemünk előtt hullik szét és épül le, a világban a bizonytalanság-érzés kezd eluralkodni, akkor nekünk egy ilyen szellemi bázisunk van. Egy sok ezer éves tudomány, melynek a tanulmányozása nem egy távolságból figyelt történelemóra, hanem a gyakorlati életet meghatározó értékvilágnak a közvetítődése sok ezer év történelmén keresztül. Ez nagyon erős biztonságot, jó érzést, mély alapokat tud adni, amelyeknek az értéke ezekben a vészterhes időkben még jobban felértékelődik.
Juhász Vali interjúja
Iratkozzon fel a Napi Talmud – Dáf jomi youtube csatornára
Megjelent: Egység Magazin 31. évfolyam 136. szám – 2020. november 1.
