XXII. A rejtélyek világa

Titoktartás

Modernkori levéltitok – e-mail-titok

Moishe Dovid Lebovits rabbi

Mindannyian jól ismerjük Rábénu Gersom chéremjét, amely szerint nem szabad elolvasni más ember levelét[1]. De vajon az e-mail is rendes levélnek számít-e? Elolvashatja-e a szülő gyermeke leveleit, hogy meggyőződjön felőle, nem került-e bajba? Elhunyt egy közeli rokon, s a család levelek sokaságát találja a hagyatékban: szabad-e őket elolvasni?

 

A hérem célja

A Háláchot kötánot szerint[2] a más levelének elolvasását tiltó chérem célja, hogy ne terjesszünk pletykákat (rechilut)[3], vagy ne fedjünk fel olyan titkot, ami a rechilutra vonatkozó háláchák hatálya alá esik, márpedig mások levelének elolvasása által legalábbis magunk számára felfedünk ilyen titkokat. A Torát chájim[4] szerint azért nem szabad elolvasni a más levelét, mert ha úgy teszünk, az úgy minősül, mintha kölcsönvettünk volna valamit, ami nem a miénk (azaz a levelet), és így tolvajnak számítanánk.[5] Mások[6] azt mondják, hogy a hérem oka az Írásnak ez a része:[7] „veáhávtá löréáchá kámochá”, azazhogy „szeresd felebarátodat, mint önmagadat”.

 

Károkozást elkerülni

A törvényhozók közt vita van arról, hogy megengedhető-e a levél elolvasása abban az esetben, amennyiben az érintet tudja, hogy az elolvasás által el tudja kerülni a maga vagy a más kárát.[8] A kérdés az, hogy ilyen helyzetre a chérem egyáltalán érvényes-e. Mindenesetre némelyek szerint[9] nem szabadna így eljárni, mert az ember mindig mondhatja, hogy ha nem olvas el valamit, veszteség fogja érni. Tehát csakis olyankor volna szabad ilyet tenni, ha három tanult ember jelenlétében teszi, s ők is úgy vélik, szabad neki elolvasnia a levelet.

 

A micva esetében

A Römá[10] szerint a chérem nem érvényes olyan helyzetben, amikor egy micva is érintett. Például ami azt a chéremet illeti, hogy nem szabad elválni az asszonytól annak beleegyezése nélkül, Römá[11] azt írja, hogy ha tíz évig nem született gyermek, a válás megengedett. Azután azt mondja: „egyesik szerint” a chérem akkor is érvényes, ha egy micvát akadályoz.[12] Nem világos, hogy a Römá ezen álláspontja alkalmazható-e a szóban forgó chéremre is.[13]

 

Eldobott/összetépett levél

Mikor a törvényhozók azt mondják, hogy ha egy levelet a szemétbe dobtak, akkor azt szabad elolvasni, ez úgy értendő, hogy akkor szabad, ha nyilvános helyen dobták el, és így megállapítható, hogy aki eldobta, azt nem érdekli, mások elolvassák-e vagy sem.[14] Ugyanakkor ha a levelet más küldte az illetőnek, még ha a szemétbe dobta is a címzett, akkor sem szabad elolvasni,[15] mert föltételezhető, hogy a levél küldője bánná, ha elolvasnák levelét, még ha azt a szemétbe dobták is. Továbbá ha valaki privát szemétgyűjtőbe dob levelet (azaz otthon), könnyen lehet, hogy nem szeretné, ha mások elolvasnák. Ha pedig szét is tépte a levelet, abból világos, hogy nagyon is nem szeretné, ha mások azt elolvasnák.[16]

 

E-mail, hangüzenet

Van ugyan technikai különbség a levél, az e-mail és a hangüzenet között, Rábénu Gersom chéremje azonban mindháromra érvényes. Ezért hát nem szabad mások e-mailjeit megnézni a levelező ikonjára kattintva,[17] vagy meghallgatni mások hangüzeneteit. Ha mégis megtesszük, megsértjük Rábénu Gersom héremjét. Ez még akkor is érvényes, ha közös postaládát használ valakivel az ember, csakis a saját leveleit szabad elolvasnia.[18] Ugyanakkor ha a számítógépen mindenki számára láthatóan nyitva van egy levelezéseket tartalmazó oldal, az olyan, mintha nyílt levelet olvasna az ember.[19]

 

Továbbítani egy e-mailt

A mások levelének elolvasásával kapcsolatos rendelkezések érvénye­sek arra az esetre is, ha valaki továbbít egy e-mailt. Ha csak a feladót nem in­for­málták arról, hogy levelét továbbítani készülnek, és bele nem egy­e­zett, nem szabad harmadik félnek továbbítani az e-mailjét.

 

Szülők

Érdekes kérdést vet fel ez a hérem azzal kapcsolatban, hogy vajon olyan helyzetre is érvényes-e, mikor egy gyermek küld e-maileket, és a szülő szeretne betekinteni ezekbe, hogy lássa, nem kerül-e valamiféle bajba.[20] Bár egyesek szerint akkor is érvényes, amikor egy micva is érintett a dologban, itt viszont egy lehetséges vétekről van szó (azazhogy biztosítani kell, nehogy valamiféle tilalmas kapcsolatba keveredjék az a gyermek).

A RáSBÁ[21] Rábénu Gersom egy másik chéremjéről szólva azt mondja, hogy a chérem azt a célt szolgálja, hogy a Tórával összhangban cselekedhessünk. Ha valakit aggaszt, hogy a gyermeke esetleg megsérti a Tórát a tetteivel, akkor még Rábénu Gersom is megengedné, hogy a chéremjét ne alkalmazzák, és legyen megengedve, hogy a szülő a gyermek e-mailes levelezését elolvassa.[22]

 

Mások telefonbeszélgetésének kihallgatása

Rendkívül gyakori jelenség, különösen munkahelyen, hogy az ember mások telefonbeszélgetését kihallgatja, mert olyan közelségben dolgoznak. Ilyen helyzetben nem szükséges elhagyni a szobát, mert ha az érintett azt szeretné, hogy ne hallják, megteghetné, hogy becsukja az irodája ajtaját, vagy másutt telefonál (például az autójában).[23]

Ugyanakkor nem szabad tudatosan „kihallgatni” mások telefon­be­szél­ge­téseit, szántszándékkal.

 

Elhunyt személyek postáját olvasni

Egyesek szerint[24] elhunyt személyek levelezésének olvasását illetően, hogy szabad-e vagy sem, a chérem célját kell megvizsgálni. Ha azért született a hérem, hogy ne terjesszünk pletykákat (rechilut), akkor az érvényes akkor is, ha az érintett már nem él. Ugyanakkor ha a lopás elkerülése volt a cél, az örökösök betekinthetnek a levelezésbe, hiszen ők örökölték az elhunyt tulajdonát. Ugyanígy áll a „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” esetében is.[25] Mindazáltal az engedélyezés megfelelő módja ilyenkor is az, hogy három rabbi színe elé visszük a dolgot, és ők megengedelyezik.

 

Alkalmazottakat megfigyelni

Megengedhető-e a főnöknek, hogy a céges számítógépen figyelje, milyen honlapokat látogatnak az alkalmazottai, ha meg kíván győződni ró­la, hogy azzal foglalkoznak, ami a dolguk (kivéve persze az ebédszünetet és egyéb szüneteket)?

Igen, megengedett, mert az alkalmazott beleegyezését adta, hogy mun­ka­erejét az alkalmazója rendelkezésére bocsátja, és ezzel abba is be­le­egy­e­zett, hogy figyeljék, amit csinál.[26] Ugyanakkor mások szerint a mun­ka­a­dó­nak csakis akkor szabad ellenőrzést folytatnia, ha jó okkal föltételezi, hogy az alkalmazottja valami olyat művel, amivel kárt okoz neki.

[1] Lásd előző tanulmányban.

[2] 1:276.

[3] 3Mózes 19:16.

[4] 3:47.

[5] Vö. Talmudic Encyclopedia (héber), XVII., 453. old.

[6] Chikeké Lév, Jore déá 49. fej.

[7] 3Mózes 19:18.

[8] Chikeké Lév, uo.

[9] Tsuvot vühánhugot 3:388.

[10] Sulchán Áruch, Even háezer 1:10.

[11] Uo.

[12] Vö. Chikeké Lév, uo.

[13] Vö. Journal of Halacha and Contemporary Society 55., 118–119. old. Lásd Maimonidész, A házasság szabályai 15:7.

[14] Sévet hákeháti 1:315:1.

[15] Háláchot kötánot 1:59.

[16] Sévet hákeháti, uo.

[17] Feinhandler Jiszráel Peszách rabbi véleménye (5769. kiszlév 10-én kelt magán­le­vél).

[18] Sheinberg Pinchász Cháim rabbi véleménye.

[19] Feinhandler rabbi véleménye.

[20] Vö. Contemporary Halakhic Problems 2., 113–16. old.

[21] 1:557.

[22] Vö. Smáátin (folyóirat) 48., 41–43. old.

[23] Feinhandler rabbi véleménye.

[24] Máádáné jom tov 2:242.

[25] Uo.

[26] Feinhandler rabbi véleménye.