Természet
Vannak-e rabbik a Marson?
Élet a földön túl
Köves Slomó
Fehér rabbi, barna rabbi, vörös rabbi, fekete rabbi, de „zöld”? Milyen lehet egy „zöld” marslakó aki ráadásul még rabbi is?
Az emberiség számára talán már a világ kezdete óta a legmisztikusabb rejtély a földön túli élet gondolata. Mindig vihart kever, amikor a nagy pénzekbe kerülő tudományos kutatások – akár a legkisebb gyanút keltő – életnyomokra bukkannak. Ilyen volt tavaly, a világszerte elterjedt hír is: Carl Sagan, a Cornell Egyetem kutató professzora az élet – esetleges – nyomaira bukkant egy 1984-ben megtalált, Antarktiszba becsapódott és feltehetően a Marsról származó meteoron. A közvélemény igen sokrétűen tárgyalta a történteket. Sokan bizalmatlanul, mások nagy érdeklődéssel és reményeket táplálva, az emberiség történelmének fordulópontjaként könyvelték el a nem mindennapi hírt.
Mi a zsidóság nézőpontja az estleges földön túli életről? Egyeztethető ez a Bibliában leírt teremtés történetével? Van-e ilyesmire utalás a mindenre kiterjedő Talmudban, vagy más zsidó vallási irodalomban? Hogyan vélekednek a vallás nagyjai erről ma?
A lubavicsi rebbe, rabbi Menachem Mendel Schneerson műveiben három ízben érintette ezt a témakört.
„Az egek Isten egei…”
Egy 1961-ben kelt levélben egy fiatal ember következő kérdésére ad választ a Rebbe: Hogyan egyeztethetők össze a világűrben tett kísérletek, és a Holdra szállás terve a Tóra következő kijelentésével:[1] „Az egek Isten egei, és a Földet az embereknek adta”, amiből első pillantásra úgy tűnik, hogy az embernek csak a Földön van szerepe, de nem az „egekben”.
A válasz úgy szólt, hogy a zsoltárokban említett Föld nem csak a mi bolygónkra vonatkozik. A szó tágabb értelmezésű, és magában foglalja a világmindenséget és annak minden elemét, vagyis a fizikai világot. A vers valódi értelme tehát az, hogy míg Isten természetesen, mind a szellemi mind a fizikai világban jelen van, az ember helyéül az Örökkévaló csak a fizikai világot jelölte ki, hogy az ember itt tegye hasznossá „röpke” életét, az Örökkévaló szolgálatára fordítva azt, amennyire csak tőle telik. Tehát az űrkutatás, sőt más bolygóra szállás sem mondanak ellent a Tórában leírtaknak.
Bibliai utalás földön túli életre
A Rebbe egy 1969-es beszédében egy talmudi idézetre hivatkozik. A Talmud[2] azt a Tanházi vitát eleveníti föl, amelyben a bölcsek a Bírák könyvét idézik[3], mégpedig Debóra Sisera fölötti győzelmi énekének azt a részét, amelyben azokat ostorozza, akik nem jöttek segítségére a döntő csatában. „Átkozzátok Mérozt – mondta Isten angyala – átkozva átkozzátok lakóit, mivel nem jöttek az Örökkévaló segítségére, az Örökkévaló segítségére a hősök között.” A talmudi bölcsek véleménye megoszlik, mire is utal a Méroz név, és kik Méroz lakói. Míg egyesek szerint egy város (vagy egy nagy befolyású ember) nevéről van szó, mások szerint egy bizonyos Méroz (Mars?) csillagról és annak lakóiról szól Debóra. Tehát az egyik vélemény szerint a josvehá szóval, Méroz csillag lakóira (Marslakók?) utal az írás, azok nem jöttek Debóra segítségére.
A Marson nincs szabad választás…
Herman Branoverrel, a beér-sevái Ben Gurion Egyetem vezető fizikus professzorával, a 70-es években, folytatott beszélgetései során, a Rebbe elvetette azt a gondolatot miszerint más civilizációk is léteznének a végtelen világmindenségben mondván, hogy a Tóra szerint emberhez hasonló értelmes lények csak akkor létezhetnének, ha meg lenne adva nekik is a szabad választás lehetősége, és mivel szabad választás csak a Tóra birtokában lehetséges, az pedig kizárt, hogy a Sinai hegyen kívül volt vagy lesz másutt is tóraadás, továbbá az is kizárt, hogy többféle Tóra létezik – Tóra csak egy van – így tehát az emberhez hasonló értelmes lények léte a földön kívül nem lehetséges. Más, primitív élet azonban nem kizárt a zsidó gondolkodás szerint.
Ezek szerint a Marson ha rabbik nem is, sőt még egyszerű sakterek sem, de valamilyen, primitív életforma elképzelhető, a zsidó felfogás szerint.
[1] Zsoltárok 115:16.
[2] Moéd Kátán 16a.
[3] 5:23.
