Máj Chánuká: A chánuka ünnepe
A Talmud szövege
Sábát, 21. lap második oldalának vége
A csoda története
[A Gömárá feltárja a chánuka ünnepének eredetét:]
Mi az oka, hogy a chánukát a Bölcsek ünnepnappá minősítették? Milyen csoda alapján rendelték el? Úgy van, ahogyan a Bölcsek tanították egy Brájtában (amit a Mögilát Táánit-ban szerepel): Kiszlév 25. napján kezdődik a chánuka. Összesen nyolc napig tart, és ez alatt nem szabad gyászbeszédeket tartani és böjtölni. Mert mikor a szír-görögök behatoltak a jeruzsálemi szentélybe, beszennyezték az összes palack rituálisan tiszta olajat, amit ott találtak, és miután a chásmoneus királyi háza fölülkerekedett a görögökön, és legyőzte őket, azaz amikor a Chásmoneusok háromévi harc után kiűzték a szír-görögöket a Templom körzetéből[1]. A chásmoneusok átkutatták az egész szentélycsarnokot, de csak egyetlen flaska olajat találtak egy eldugott helyen, és azon még érintetlenül ott volt a főpap pecsétje. Annyi olaj volt csak benne, amennyi egy napra volt elég a menórába. Ezzel az olajjal azonban csoda történt, mert a Menóra lángjai nyolc napig égtek tőle, egészen addig, amíg nem sikerült rituálisan tiszta olajat szerezni.[2] Felismerve, a csoda örökre szóló tanulságát, a következő évben a chásmoneusok és a Szánhedrin elrendelték, hogy ez a nyolc nap[3] örök időkre ünnep legyen, amikor hálélt (hálaadó zsoltárokat) mondunk és „hálát adunk”, azaz az Ámidá „hálaadó” áldásainak az Ál HáNiszim szakaszát olvassuk. A Bölcsek azonban nem léptettek életbe az alkotó munkát (möláchá) illető munkát ezekre a napokra[4].
Milyen magasan lehetnek a chánuka gyertyák
[A Gömárá megpróbál egy chánuka-törvényt levonni egy Misnából, amely a magánszemélyt ért sérelem törvényével foglalkozik:]
Úgy tanultuk ott[5] egy Misnában: Ha EGY SZIKRA KIRÖPPEN a kovács KALAPÁCSA ALÓL, ÉS KÁRT TESZ más holmijában, akkor a kovács FELELŐSSÉGRE VONHATÓ.
Ha Egy LENNEL TEVE KÖZTERÜLETEN HALAD, ÉS A HÁTÁRA PAKOLT LEN BENYÚLIK Egy BOLTBA, ÉS OTT MEGGYULLAD A BOLTOS LÁMPÁSÁTÓL, ÉS az égő len odakint FELGYÚJT EGY HÁZAT, akkor A TEVE TULAJDONOSA FELELŐSSÉGRE VONHATÓ az épületben esett összes kár miatt, mivel a teve szakszerűtlen túlterhelése vezetett oda, hogy a len belógott a boltba. Ha AZONBAN A BOLTOS a bolton KÍVÜL, közterületen HELYEZTE VOLT EL A LÁMPÁSÁT, akkor A BOLTOS A FELELŐS, hiszen észre kellett volna vennie, hogy a lámpás meggyújthatja egy arra haladó állat málháját. RABBI JEHUDÁ AZT MONDJA: A CHÁNUKA LÁNGJA esetében a boltos NEM VONHATÓ FELELŐSSÉGRE, mivel a boltos ebben az esetben megfelelően járt el, mivel micva, hogy a chánuka-lángot kívül kell elhelyezni, hogy hirdesse a csodát.
[Következtetést vonnak le a Misnából:]
Ráviná mondotta (Rábá nevében): Rabbi Jehudának ez a szabálya mutatja azt a követelményt, hogy a chánuka-gyertyákat a földtől legföljebb tíztenyérnyi magasságban szabad elhelyezni, mert ha meggondoljuk, hogy ha valaki tíztenyérnyinél magasabbra teszi,[6] akkor esetleg a károsult, azaz a nagyobb épület tulajdonosa mondhatja a boltosnak: „Egy teve és lovasa magassága fölött kellett volna elhelyezned a chánuka-gyertyáidat, mert tudtad, hogy alacsonyabbra tenni veszélyes.” Mivel a károsulnak nincs joga emiatt igényt támasztani, ezért levonhatjuk azt a következtetést, hogy valóban micva a chánuka-gyertyákat a földtől tíztenyérnyinél nem magasabban elhelyezni.
[A Gömarát nem győzi meg ez az okfejtés:]
De talán ha a boltos ilyen nagy fáradságnak van kitéve, hogy egy egy magas platformot kell állítania, hogy arra helyezze a chánuka-lángot, akkor végül nem fogja végrehajtani a chánuka-lángok parancsát. Ennél fogva a nem felelős mivolta valószínűleg ebből a megfontolásból származik, és nem szolgálhat bizonyítékul arra, hogy a chánuka-lángokat a földtől legföljebb tíztenyérnyire szabad elhelyezni.
[1] A Templom visszafoglalása és a chánuka csodája 3597-ben történt (ie. 165-ben). A háború még egy emberöltőn át, egészen 3621-ig (ie. 140-ig) folytatódott, amikor is a Szánhedrin és a nép Simont, Mátitjáhu ben Jochánán egyetlen még élő fiát kiáltotta ki hercegnek.
[2] Olaj ugyanis legközelebb csak négynapi járóföldre volt. [Möiri szerint, aki a Misna, Mönáchot 85b-re alapozza véleményét, ez az Áser törzsi területén fekvő Tekoá városát jelzi.] Az egyetlen palack olaj tehát a csoda folytán mindaddig kitartott, míg az oda-vissza utat meg nem járták (Rán). Az is lehetséges, hogy a harcok következtében az összes zsidó a halottaktól tisztátlanná vált, és ezért hét napig kellett várniuk a megtisztulásukra, és még egy nap kellett ezenfelül az olíva kipréseléséhez, és az olajütéshez (Bét Joszéf az Orách Chájim 670-hez).
[3] Bét Joszéf (ugyanott) azt kérdezi, miért nyolcnapos ünnepet rendeltek el a Bölcsek, hiszen ha az egyetlen érintetlen flaska csak egyetlen éjszakára elegendő olajat tartalmazott, akkor a csoda valójában csak hét napig tartott! A századok során számos Tóra-tudós számos válasz adott a híres kérdésre. Bét Joszéf a következő hármat:
(a) A Chásmoneusok nyolc részre osztották a rituálisan tiszta olajat, és minden este csak egy részt töltöttek a Menóra olajtároló csészéjébe. Mivel egynyolcad adag égett egész éjjel, ezért valóban minden éjjel csoda tanúi voltak.
(b) A palack a Menóra csészéjének minden utántöltése után telve maradt. Ennélfogva már az első éjszaka nyilvánvaló volt, hogy csoda történt.
(c) Az első este a palack teljes tartalmát kitöltötték az olajtároló csészékbe, és a Menóra lángjai egész éjjel lobogtak. Ennek ellenére reggel még mindig tele voltak a csészék [és ez minden éjjel így történt]. Ilyenformán mind a nyolc éjjel csoda történt.
Möiri azt írja, hogy chánuka első napján áldásokat mondunk a görög elnyomóktól való megszabadulásunk csodájáért, és hogy kifejezzük köszönetünket az egyetlen palack szennyezetlen olaj megmaradásáért.
[4] A rothenburgi rabbi Méir (idézi Tur, Orách Chájim 670.) rámutat, hogy a Brájtá egy szót sem szól a chánukai lakomázástól. Lövus (uo.) kifejti, hogy a chánuka ebben a vonatkozásban, az ünnepelt esemény jellege folytán különbözik a Purimtól (ahol a lakomázás szerves része az ünnepnek). A Purim ünnepe azt ünnepli, hogy a zsidók megmenekültek a fizikai megsemmisítéstől, ezért az ünnep fizikai jellegű. A szír-görök ezzel szemben nem a zsidóság fizikai megsemmisítésére, hanem a spirituális eltörlésére törekedtek, Antiokhiosz király azt követelte, hogy vessék el a Tórát, vessél el a hitüket. Ennek megfelelően tehát a szabadulás megünneplése spirituálisabb formát ölt – lámpákat gyújtunk, elmondjuk a Hálél-t és az Ál HáNiszim-et (vö. Bách és Turé Záháv uo.).
[5] Bává Kámá 62b.
[6] Az ilyen fajta elhelyezés még jobban hirdeti a csodát, mivel az, aki hasznosítani kívánja egy lámpás fényét, az nem ilyen alacsonyra teszi (Ros).
