A reggeli Sömá és a többi ima
A Talmud szövege
Bráchot traktátusa, 2. lap első oldala
Misná:
Mikor lehet olvasni az esti sömá imát? Amikor a megtisztult kohénok mennek törumát enni. [Ez a sömá olvasásának kezdő időpontja; végső időpontja pedig] az első őrszak vége. Ez rabbi Eliezer véleménye. A Bölcsek ellenben azt mondják, éjfél a végső időpont. Rábán Gámliél szerint viszont a hajnalhasadás.
Történt egyszer, hogy Rábán Gámliél fiai mulatságból hazatérvén, apjuknak ezt mondták: még nem olvastuk a sömát; mire az így felelt: ha a hajnal még nem virradt fel, akkor kötelesek vagytok azt olvasni.
A Bölcseknek az éjfélre vonatkozó fenti állítását általában úgy magyarázzák, hogy mindenütt, ahol éjfélig terjedő kötelességről van szó, ez a hajnal virradtáig is teljesíthető. Például az áldozatok faggyújának és testtagjainak feláldozása a hajnal virradtáig történhet. Továbbá minden, amit az áldozatok részeiből egy nap alatt kellene megenni, reggelig elfogyasztható. De ha így van, akkor miért mondták a Bölcsek: „Éjfélig”? – Azért, hogy az embert a bűntől távol tartsák!
* * *
Bráchot traktátusa, 3. lap első oldala
Gömárá:
Misna: „Az első őrszak vége”
Miként vélekedik rabbi Eliezer? Vajon úgy vélekedik-e, hogy az éjnek három őrszaka van? Akkor úgy kellett volna mondania: négy óra hosszat! Ha úgy vélekedik, hogy négy őrszaka van, akkor úgy kellett volna mondania: három óra hosszat!
– Abban a hiszemben van, hogy az éjnek három őrszaka van, és ő csak azért beszél általánosságban, mert tudott dolog, hogy vannak őrszakok az égben és őrszakok a földön.
Rabbi Eliezer ezt tanította ugyanis: Három őrszakra van felosztva az éj, és az Örökkévaló minden egyes őrszakban trónusán ülve kiált, mint az oroszlán, mint írva van (Jeremiás 30:30.): „Az Isten magasságból kiált, és az Ő lakhelyéből szól; nagy kiáltással kiált az Ő házára.” [Tehát háromszor „kiált.”] Az ismertető jelek: az első őrszakban kiált a szamár, a másodikban ugatnak a kutyák, a harmadikban szopik a csecsemő anyja emlőiből, és a férj beszélget feleségével
– Mit jelez ezzel rabbi Eliezer? Talán az őrszakok kezdetét? – Az első őrszak kezdetének jelzése szükségtelen, hisz az az est beálltával kezdődik! Vagy talán azok végét? – Ez esetben mire való az utolsó végének jelzése, mikor már világos nappal van!
– Az első őrszak végét, az utolsó kezdetét és a középső középidejét jelzi.
Különben az is lehet, hogy mindenütt az időszak végét jelzi, és arra az ellenvetésre, miszerint az utolsónak jelzése felesleges, így felelek: van ennek is célja, ha ugyanis valaki sötét házban feküdvén, nem tudja, mikor mondja el a reggeli sömát, az keljen fel és imádkozzék, amikor észreveszi, hogy a férj feleségével beszélget, és a csecsemő anyja emlőiből szopik.
Rabbi Jichák bár Smuél mondta Ráv nevében: Három őrszaka van az éjnek, s minden egyes őrszakban trónusán ül az Örökkévaló, és kiáltva, mint oroszlán, mondja: „Jaj fiaimnak, mert bűneik miatt leromboltam házamat, elégettem templomomat és száműztem őket a világ minden népei közé!”
* * *
Tanultuk: Rabbi Joszé mondja: Egyszer útközben befordultam Jeruzsálemben egy romos épületbe, hogy imádkozzam. Jött a dicsőemlékű Élijáhu, és őrt állt az ajtó előtt, míg imámat elmondtam. Miután befejeztem, ezt mondta nekem:
Béke veled, rabbi!
Én: Veled a béke rabbim, oktatóm!
Ő: Fiam, miért fordultál be e romba?
Én: hogy imádkozzam.
Ő: Úton kellett volna imádkoznod!
Én: Féltem, hogy az utazók háborgatni fognak.
Ő: Imádkoztál volna rövid imát!
– Akkor három dolgot tanultam Élijáhutól. Tanultam ugyanis: 1. hogy nem kell romok közé menni, 2. hogy útközben is imádkozhatunk, és 3. hogy az úton lévő rövid imát mondjon.
– Élijáhu így folytatta: Fiam, mit hallottál ebben a romban?
Én: Égi hangot hallottam, mely galamb módjára turbékolt, mondván: „Jaj fiaimnak, mert bűneik miatt leromboltam házamat, elégettem templomomat és száműztem őket a világ minden népei közé!”
Ő: Esküszöm, nem csak ebben a pillanatban, hanem minden nap háromszor mondja ezt; és – halld – ezen kívül is mindig, amikor a zsidók templomaikba és tanházaiba mennek és felkiáltanak: „Legyen az Ő nagy neve dicsőítve!” megrázza az Örökkévaló a fejét mondván: „Boldog a király, kit így dicsérnek házában! Mi haszna is van az atyának, ha száműzi fiait! De jaj a gyermekeknek is, akik atyjuk asztalától száműzettek!”
Tanultuk az egyik Brájtában: Három okból nem kell romok közé menni: 1. A gyanú miatt, [hogy ott valami erkölcstelenséget követnek el]; 2. az összedőlés veszélye miatt és 3. gonosz szellemek miatt.
(3/b lap kezdődik)
– [Mire való ezen háromszoros érvelés?
Mire való az első érvelés:] „gyanú miatt”? Nem volna elegendő: „összedőlés miatt”?
Nem! Rég összedőlt romnál, melynél nem kell félni, hogy megint összedől [nem volna elég].
– Hát a harmadik érvelés: „gonosz szellemek miatt” nem elegendő, ha új romról szólunk?
– Nem! Mégpedig abban az esetben, ha ketten mennek a romba.
Viszont, ha kettőről szólunk, akkor gyanúnak sem lehet helye?
– De igenis van, ha mind a kettő arcátlan.
– [Tehát ezen érvelés „gyanú miatt” szükséges, ha nemrég összedőlt romról van szó; ha pedig régiről szólunk] mire való az érvelés: „összedőlés miatt”? A másik kettő „gyanú és rossz szellemek miatt” nem elegendő?
– Nem, mégpedig abban az esetben, ha két tisztességes emberről beszélünk; [mivel tisztességesek, nem lehet őket gyanúsítani, s mivel ketten vannak, nem kell gonosz szellemektől félniük, minél fogva szükséges az érvelés: „összedőlés miatt”.]
– [Mármost, ha kettőről beszélünk, feleslegesnek látszik ezen érvelés:] „gonosz szellemek miatt”! Nem elegendő a másik kettő: gyanú és összedőlés miatt?
– Nem elegendő azon esetben, ha két tisztességes ember nem régi romba akar menni.
– Viszont kérdezlek, ha ketten vannak, gonosz szellemektől sem kell félniük?
– Igenis, félniük kell, ha bemennek oly romba, mely a gonosz szellemek közönséges tartózkodási helye.
– Különben meglehet, hogy a Bölcsek csak egy emberről beszélnek, ha ez olyan, nemrég összedőlt romba akar menni, mely szabad mezőn van; ott ugyanis gyanúról szó sem lehet, mert [könnyelmű] nők nem igen találhatók pusztán, de rossz szellemek lehetnek ott.
* * *
Bráchot traktátusa, 7. lap első oldala
Rabbi Jochánán mondta rabbi Joszé nevében:
Honnét tudjuk, hogy az Örökkévaló imádkozik?
– Innét (Jesájá 56:7.): „Szent hegyemre viszem őket, és megvidítom őket imám házában”; nem így mondta: „imájuk házában” hanem így: „imám házában”, amiből következtethetjük, hogy az Örökkévaló imádkozik.
– S mit imádkozik?
– Rabbi Zutrá bár Tuvijá mondta Ráv nevében: Ezt: „Legyen az az akaratom, hogy az irgalmam legyőzze haragomat, hogy könyörületességemben az a tulajdonságom nyilvánuljon meg, hogy fiaimmal kegyelmesen bánok, és hogy megértő és megbocsátó legyek velük szemben.”
Tanultuk egy Brájtában: Rabbi Jismáél ben Elisá elmesélte: Egyszer bementem a szentélyek szentélyébe, hogy tömjént füstölögtessek, és láttam Ákátriélt, az Istent, a seregek Urát fenséges és dicső trónján ülve, és így szólt hozzám: „Jismáél fiam! Áldj meg engem!”
– Megáldottam: „Legyen az az akaratod, hogy irgalmad legyőzze haragodat, hogy könyörületességedben az a tulajdonságod nyilvánuljon meg, hogy fiaiddal kegyelmesen bánsz, és hogy megértő és megbocsátó lehess velük szemben!” Erre az Örökkévaló igenlőleg intett fejével.
– Ebből azt tanulhatod, hogy még az egyszerű ember áldása se legyen becstelen előtted.
* * *
Ezt is mondta rabbi Jochánán rabbi Joszé nevében: Honnét tudjuk, hogy nem kell az embert haragjában csillapítani?
– Innét (2Mózes 33:14.): „Haragom majd elmúlik, azután szerzek békét neked.” Az Örökkévaló így szólt Mózeshez: Várj, míg haragom magától elmúlik, aztán szerzek békét neked.
– Hogyan? Hát képzelhetünk az Örökkévalóban haragot?
– Igenis! Tanultuk ugyanis egy Brájtában, hogy „Isten minden nap haragszik” (Zsoltárok 7:12.)
– S meddig tart haragja?
– Egy pillanatig.
– Ugyan mennyi egy pillanat?
– Egy órának az 58 888-ad része – ez egy pillanat.
De egyetlen lélek sem tudja haragjának idejét meghatározni, kivéve a gonosz Bileámot, kiről írva van (4Mózes 24:16.): „Ő tudja a Magasztalandó gondolatait.” – Csodálatos! Szamarának gondolatait nem tudta, és az Örökkévaló gondolatait tudta volna?
– Az idézett vers tehát csak azt tanítja, hogy Bileám tudta meghatározni azt az időt, ameddig Isten haragszik.
Ez az, amire Michá próféta céloz (Michá 6:5.): „Emlékezzél népem, mit gondolt te ellened Balak, a Moabiták királya…”
– Mit jelentenek az ezután következő szavak: „…hogy megtudd az Isten kegyét?”
– Rabbi Elázár ezt így magyarázta: Úgy szólt az Örökkévaló Izraelhez: Tudjátok-e, mennyi kegyelmet gyakoroltam kedvetekért, hogy nem haragudtam a gonosz Bileám idejében! Mert ha haragudtam volna, bizonyára meg nem maradt volna „Izrael gyűlölőinek” egyetlen szökevénye, vagy menekültje sem.
– Erre célzott Bileám, midőn Báláknak ezt mondta (4Mózes 23:8.): „Miért átkozódnám, ha az Isten nem átkoz; miért haragudnék, ha az Isten nem haragszik?” Ebből következtethetjük, hogy akkoriban nem haragudott az Isten.
Meddig tart haragja?
– Egy pillanatig.
– Meddig tart egy pillanat?
– Rabbi Ávin és mások szerint rabbi Ábiná ezt mondta: Ameddig ezen szót regá (pillanat) kimondod.
– Honnét tudjuk, hogy csak egy pillanatig haragszik?
– Innét (Zsoltárok 30:6.): „Egy pillanatig tart haragja, élet függ akaratától”. De innét is lehet származtatni (Jesájá 26:20.): „Rejtsd el önmagadat egy szempillanatig, míg haragom elmúlik.”
– És mikor van haragjának ideje?
– Ábájé így felelt: A nap első három óráinak egyikében, mikor a kakas taraja fehér, és a kakas egy lábon áll!
– De hiszen máskor is szokott egy lábon állni?
– Igaz! Hanem máskor vörös foltok vannak taraján, és ebben a pillanatban nincsenek rajta vörös foltok.
Egy szaddaceus, aki rabbi Jöhosuá ben Lévi szomszédságában lakott, nagyon nyugtalanította (rabbi Jöhosuát) a Szentírás magyarázatával. Egyszer (rabbi Jöhosuá) vett egy kakast, az ágyának lábai közé állította azt, és jól megfigyelte. Magában pedig gondolta: majd ha észreveszem, hogy itt van Isten haragjának ideje, meg fogom átkozni szomszédomat. De mire ezen idő elérkezett, elszunnyadt. Akkor ezt mondta: Most kiderült, hogy nem szokás így cselekedni, mert „kegyelmes Ő minden teremtményével” (Zsoltárok 145:9.) és „még az igazságosnak sem kell megbírságolnia mást” (Példabeszédek 17:26.).
Rabbi Méir nevében hagyományoztatott: Mikor a nap keltekor Kelet és Nyugat összes királya fejére teszi koronáját, hogy térdre boruljon a nap előtt, nyomban haragra gyúl az Örökkévaló!
* * *
