Szukoti gasztro: etroglekvár
A négy fajta (árbáát háminim) szukot ünnepének jellegzetes kelléke. A pálma-, mirtusz- és fűzfaág, valamint az etrog gyümölcsének négyeséből most az erős illatú, a citrusfélékhez tartozó etrogot mutatjuk be részletesen.
A Tóra nem említi név szerint az etrogot, ám a zsidó hagyomány ezt köti a következő szöveghez, és ezt a gyümölcsöt használják szerte a világon évezredek óta:
Vegyétek magatoknak az első napon díszes fa gyümölcsét, pálmaágakat, sűrű lombú fának ágát és patakmenti fűzfaágakat. Vegyétek magatoknak az első napon díszes fa gyümölcsét, pálmaágakat, sűrű lombú fának ágát és patakmenti fűzfaágakat, és örvendezzetek az Örökkévaló, a ti Istenetek színe előtt hét napig. (3Mózes 23:40)
Ennek egyik oka, hogy bölcseink összefüggést láttak e tórai mondat, valamint a Zsoltárok egy mondata (104:1) között, mely Istenre vonatkozik:
Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
Egy másik magyarázat szerint a dísznek fordított „hádár” szó valójában a lakik „dár” szóból ered, vagyis azt a gyümölcsöt érjük alatta, amely a fán lakik (há-dár – amelyik lakik). Az etrog, más fáktól eltérően, folyamatosan, egész éven át terem, fejlődésének és növekedésének minden szakaszában. Fontos megemlíteni, hogy nem minden etrog alkalmas arra, hogy a szukoti csokorban használjuk, mert számos hibrid fajta létezik, vagy olyan, melynek fáját citrommal oltották be, hogy az időjárás viszontagságaival szemben ellenállóbb, illetve kisebb vízigényű legyen, és ezek nem kóserek.
Az etrog indiai eredetű növény, onnan került Perzsián (Irán), Arám-Náhárájimon (Észak-Szíria) és Babilónián (Irak) át Izraelbe. Egy hagyomány szerint a bibliai Tudás Fája nem volt más, mint az etrog:
És látta az asszony, hogy jó a fa eledelre és hogy gyönyörűség az a szemnek és kívánatos a megtekintésre… (1Mózes 3:6)
A Midrás (Berésit Rábá) elmondja, hogy a legkorábbi fáknak minden része ehető volt. „Menj, és nézd meg melyik fát lehet megenni ugyanúgy, mint a gyümölcsét. Csak az etrogot fogod találni.” A Misna és a Talmud korában fogyasztották az etrog hajtásait és fiatal leveleit. Mint más citrusféle, az etrog viszonylag alacsony fája is örökzöld, tüskés. Az etrog hosszúkás, vastag héjú termése – melynek színe lehet sárga, zöld, vagy akár narancsos jellegű – nemcsak rituális célokra használható. Számos pozitív egészségügyi hatása van, többek között mérgeket hatástalanít, megszünteti a rossz leheletet, erősíti a terhes asszonyokat, gyulladáscsökkentő és frissítő tulajdonságai is vannak.
Egy fajta, az ún. jemeni etrog, hatalmasra megnőhet. Ilyen etrogja lehetett a polgári időszámítás szerinti II. században élt rabbi Akivának, akiről a Talmud (Szuká 36b) azt írja, hogy „megérkezett a zsinagógába, etrogját a vállán cipelve”. Az izraeli Neot Kedumim nemzeti parkban termett a világ eddig mért legnagyobb etrogja, mely négy kilót nyomott.
Az etrog a zsidó hagyományban a szívet, a megértés és a bölcsesség szervét jelképezi. A négy növényből álló csokorban az etrog, melynek egyaránt jellegzetes íze és illata is van, azokat a zsidókat szimbolizálja, akik tanulják a Tórát és vannak jócselekedeteik is. A gyümölcsön sokszor rajta marad a virágzásból egy kis csonk, a pitám – ha ilyen etrogot vásárol valaki, nagyon figyelnie kell, hogy csak addig kóser, ameddig a pitám rajta van, ezért ezt különös gonddal kell őrizni.
A zsidók az évezredek során különös gonddal tartották meg a szukoti csokor micváját, és a legnehezebb időkben is mindent megtettek azért, hogy etroghoz jussanak. Már a Bár-Kochvá felkelés idejéből (132-135) ismerünk olyan levelet, melyben a felkelés vezetője lulávot és etrogot kér katonái számára, hogy megfelelően ülhessék meg szukot ünnepét. A történelem során számos olyan helyzet adódott, amikor nehéz, vagy akár életveszélyes is volt etrogot juttatni bizonyos közösségekbe, ám a zsidók mégis mindig mindent megtettek azért, hogy ez megtörténhessen (ld. pl. ezt a történetet).
Az etrog még egy jiddis közmondást is adott a zsidóságnak. Mivel az ünnep előtt hatalmas összegeket is kifizetnek, hogy minél szebb, tisztább, formásabb etrogot vegyenek, az ünnep után azonban csak filléreket ér a kevés gyümölcshúst tartalmazó termés, ezért alakult ki az a mondás: eszrig nách szikesz – annyit ér, mint az etrog szukot után, vagyis, eső után köpönyeg.
A zsidó népi hagyomány szerint egy haszna azért mégis van az etrognak, melyre áldást mondtak szukotkor, az ünnep után: a néphit szerint az etrog a csokorban a nőiséget jelképezi a férfias lulávval szemben, és ha egy várandós asszony terhessége kilencedik hónapjában szukoti etrogból készült lekvárt fogyaszt, könnyű szülése lesz. Más hiedelmek szerint elmulasztja a fájdalmakat, különösen a szülés utáni fájdalmakat, ezért frissen szült nőknek adják.
Etroglekvár
Párve
2 etrog
másfél pohár cukor
víz
Az etrogot nagyon alaposan megmossuk, utána héjastul vékonyra szeleteljük. A magokat eltávolítjuk, és a gyümölcsszeleteket két-három napon át vízben áztatjuk, a vizet időnként kicseréljük rajta. Egy lábost megtöltünk vízzel, ebbe tesszük az etrogokat, felforraljuk. A vizet kicseréljük, és a friss vízzel ismét felforraljuk a gyümölcsöt. Leszűrjük, az etrogot visszahelyezzük a lábosba, és a gyümölcs súlyának megfelelő súlyú cukrot teszünk mellé. Lassú tűzön, víz nélkül elkezdjük főzni, és 45-50 perc alatt elkészül az etroglekvár.
