Valóban „szemet szemért”?
A „szemet szemért, fogat fogért” elv a Tóra egyik legismertebb, de talán legfélreértettebb törvénye. Sokan úgy gondolják, hogy ez egy szó szerinti büntetési rendszerre utal, amely a megtorlás elvén alapul. Azonban a zsidó hagyomány, a talmudi bölcsek értelmezése és a halachikus gyakorlat teljesen más megvilágításba helyezi ezt a törvényt. Oberlander Báruch rabbi egyik tanításában részletesen kifejtette, hogy mit is jelent valójában ez az előírás, és miért van szükség a szóbeli tanra a Tóra megértéséhez.
Hogyan értelmezi a Tóra a „szemet szemért” elvet?
A Mispatim hetiszakaszban található előírás egyértelműnek tűnik: ha valaki kárt okoz másnak, azt azonos módon kell megtorolni. A következő idézetekben olvasható:
„Ha valaki sérülést okoz embertársának, amint ő tett, úgy tegyenek vele: törést törésért, szemet szemért, fogat fogért.” (3Mózes 24:19-20)
Ez az elv más helyeken is megjelenik a Tórában, és első olvasatra valóban szó szerinti büntetést sugall. Azonban a rabbinikus irodalom egyértelművé teszi, hogy a törvény nem testi megtorlásra, hanem pénzbeli kártérítésre vonatkozik.
A talmudi értelmezés: az igazságosság helyreállítása
Rási, a középkori zsidó kommentátor a következőképpen magyarázza ezt az elvet:
„Szemet szemért – vagyis a szem értékét kell megfizetnie, aszerint, hogy mennyit csökkenne az illető értéke a rabszolgapiacon.”
A rabbinikus jogértelmezés tehát nem a bosszút, hanem az igazságosságot helyezi előtérbe. Ha valaki kárt okoz embertársának, az elszenvedett veszteség anyagi megfelelőjét kell megtérítenie, nem pedig ugyanazt a testi sérelmet elszenvednie. Hiszen, ha például egy vak ember kiüti valaki más szemét, akkor a „szemet szemért” elv alapján ő maga már nem veszíthetne semmit – ez nyilvánvalóan igazságtalan lenne.
Miért nem egyértelmű a szöveg?
Felmerül a kérdés: ha a Tóra valóban pénzbeli kártérítésre gondol, miért nem írja ezt le egyértelműen? Miért használ olyan nyelvezetet, amely elsőre félrevezető lehet?
A válasz erre a kérdésre a Tóra tanításának egy mélyebb rétegében rejlik. A Tóra nem pusztán törvénykönyv, hanem erkölcsi és spirituális útmutatás is. Ha a szöveg csupán annyit írna, hogy „a kárt anyagilag kell megtéríteni”, az ember nem értené meg a tettének valódi súlyát. A kifejezés drasztikus megfogalmazása azt sugallja, hogy a bűnös valójában megérdemelné a megtorlást, de a gyakorlati jogrendszer egy méltányosabb és igazságosabb megoldást alkalmaz.
A szóbeli tan szerepe a Tóra értelmezésében
Ez a példa jól mutatja, hogy a Tóra szövegének értelmezése nem mindig egyértelmű. A Tóra mellett létezik egy szóbeli hagyomány, amelyet a bölcsek adtak tovább generációról generációra. A talmudi bölcsek nem új törvényeket alkottak, hanem értelmezték és kibontották az írott törvényeket. Ez biztosítja, hogy a Tóra alkalmazása a mindennapi életben igazságos és méltányos maradjon.
Maimonidész, a középkori zsidó filozófus és törvényhozó így fogalmaz:
„A mózesi magyarázatok kapcsán nincs vita. Az írásbeli Tórát és a hozzá tartozó szóbeli magyarázatokat egyaránt Mózes adta át a Szináj-hegyen.”
Ez azt jelenti, hogy a „szemet szemért” elv nem a rabbinikus gondolkodás eredménye, hanem már a Tóra kinyilatkoztatásának pillanatától így lett értelmezve.
A Tóra emberi közreműködést kíván
Egy híres talmudi történet, amely a „szemet szemért” elv kapcsán is releváns, a rabbinikus döntéshozatal hatalmát mutatja be. Egy jogvita során Eliezer rabbi égi csodákkal próbálta bizonyítani igazát, de a bölcsek elutasították. Ekkor az ég maga szólt közbe, és kijelentette, hogy Eliezer rabbinak igaza van. Azonban Józsué rabbi így válaszolt:
„A törvény nem az égben van!” (Bava Metzia 59b)
Ezzel azt hangsúlyozta, hogy a Tóra értelmezésének felelőssége a rabbinikus bölcsekre hárul, és nem csodák vagy isteni beavatkozások alapján kell dönteni. Ez a történet rávilágít arra, hogy az isteni törvény értelmezése az emberi értelem és bölcsesség segítségével történik.
A Tóra nem az égben van
A Tóra nem egy égi dokumentum, amelyet csupán vakon kell követni, hanem egy olyan tanítás, amelyhez az emberi értelem és a bölcsesség is hozzájárul. A szóbeli hagyomány nem egyszerűen emberi kiegészítés, hanem az isteni akarat kibontakozása az emberi gondolkodás révén.
A „szemet szemért” elv valódi jelentése tehát nem a bosszú, hanem az igazságosság és a felelősség. Ez az értelmezés mutatja meg a zsidó jogrend humánus és erkölcsileg magasabb rendű megközelítését, amely a bosszút igazságos kártérítéssel váltja fel.
Ez a tanítás nemcsak a jogról, hanem a Tóra lényegéről is sokat elárul: a törvények és a hagyomány értelmezése folyamatosan fejlődik, miközben hű marad az isteni akarat alapelveihez.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.
