Miért nem esszük a legfinomabb kóser húst?
A kóser étkezési szabályok sokak számára ismert alapelvei közé tartozik, hogy az állatnak kóser fajtának kell lennie, rituálisan kell levágni, valamint a húsát ki kell sózni a vér eltávolítása érdekében. Azonban van egy kevésbé ismert szabály, amely az állat hátsó részének fogyasztására vonatkozik. Noha ez a hús különösen ízletes, az askenázi zsidó közösségek többsége mégsem eszi meg. De miért?
A hátsó rész és a nikur folyamata
A Tóra elbeszélése szerint Jákob pátriárka tusakodott egy angyallal, aki megérintette csípőjét, és ezáltal az inai megsérültek. Ennek emlékére a zsidó törvények tiltják az állat egy bizonyos inának és a hátsó részében található egyes zsírok fogyasztását. Az eltávolítás folyamatát héberül nikur-nak nevezik, amelyet magyarosan „rinigolásként” is ismernek.
A nikur során eltávolítják a tiltott inakat és zsírokat, azonban ez egy rendkívül bonyolult, precizitást és alapos képzést igénylő eljárás. A bibliai és rabbinikus előírások alapján a hátsó részen számos olyan zsírréteg és érhálózat található, amelyeket gondosan ki kell vágni, hogy az adott hús fogyasztható legyen. A folyamat időigényes, szakértelmet igényel és költséges, ezért sok közösségben egyszerűbb megoldásként az egész hátsó részt eladják nem zsidóknak, és csak az állat első részét fogyasztják.
A szokás kialakulása
A pozsonyi rabbi által lejegyzett hagyomány szerint egyes közösségek, például Prágában, már évszázadokkal ezelőtt is inkább eladták a marha hátsó részét, mert a nikur elvégzése túlzottan bonyolult és hosszadalmas volt. Ez a szokás különösen elterjedt lett az askenázi közösségekben, és a két világháború között már szinte teljesen általános gyakorlattá vált.
A helyzet azonban bonyolultabbá vált, amikor a 20. század első felében egyre több zsidóellenes törvényt hoztak Európában, amelyek korlátozták a kóser vágást. Emiatt a rabbinikus vezetők újra felvetették a kérdést: ha egy marhát sikerül kóser módon levágni, akkor valóban érdemes-e az állat jelentős részéről lemondani? A lubavicsi rebbe az 1930-as évek végén például egy galíciai rabbihoz fordult, hogy támogassa az állat hátsó részének megtisztítását és fogyasztását, mert a háborús helyzetben nem volt biztosított a kóser húsellátás.
A második világháború utáni döntés
A háború után is maradtak olyan közösségek, amelyek – különösen Lengyelországban és Izraelben – megtartották az állat hátsó részének fogyasztásának lehetőségét, ha azt megfelelően tisztították. Magyarországon azonban továbbra is tartották a szigorúbb askenázi szokást, miszerint ezt a húsrészt nem fogyasztják el. Egy érdekes történet szerint a háború után, amikor egy magyar rabbi felvetette, hogy egy különleges helyzetben megengedhető lenne a hátsó rész fagyasztása és fogyasztása, a helyi vallási vezető ezt elutasította azzal az indokkal, hogy a háborús időszak végével a szokásokat nem lehet tovább lazítani.
A mai helyzet
Ma Izraelben bizonyos közösségek továbbra is fogyasztják az állat hátsó részét, míg az askenázi hagyomány szerint a legtöbb közösség továbbra sem használja ezt a húsrészt. Az állat első része, amelyet sokkal könnyebb előkészíteni, teljes mértékben kóser és széles körben elérhető.
Bár az állat hátsó része a legízletesebb húsok közé tartozik, az askenázi zsidó közösségek nagy része a mai napig nem fogyasztja azt. A kósersági előírások szigorú betartása és a hagyományokhoz való hűség felülírja az ízélményt, hiszen a kóser étkezés nem pusztán gasztronómiai kérdés, hanem egy mély spirituális és vallási elkötelezettség kifejeződése.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
