Házasság a II. világháború után – Rabbinikus döntések és morális dilemmák
A második világháború pusztítása nem csupán emberi életeket követelt, hanem mélyen befolyásolta a zsidó közösségek vallási, családi és társadalmi életét is. A háború utáni időszakban a túlélők számos egyedi és precedens nélküli helyzettel szembesültek, amelyek halachikus (zsidó vallásjogi) kérdéseket vetettek fel. Oberlander Báruch rabbi tanításaiban bemutatta az egyik magyar származású rabbi, Estreicher Mózes Dávid respanzumgyűjteményét, amely részletesen foglalkozik a háború utáni házasságok problémáival. A rabbi döntései és érvelései nemcsak az akkori korban voltak jelentősek, hanem a mai napig tanulságosak.
Házassági kérdések a háború után
A háborút követően számos olyan helyzet adódott, amely különleges rabbinikus döntéseket igényelt. A leggyakoribb kérdések a következők voltak:
-
Az eltűnt férjek és feleségek esete: Sok zsidó férfi és nő, akik házasok voltak a háború előtt, elvesztették házastársukat. A kérdés az volt, hogy az özvegyek újraházasodhatnak-e. Ez különösen fontos volt, hiszen ha a férj életben van, a nő házassága más férfival házasságtörésnek számít. Ennek bizonyítása érdekében a rabbinikus bíróságoknak (bézdinek) tanúkra, hivatalos dokumentumokra vagy egyéb bizonyítékokra volt szükségük.
-
A sógorházasság (jibum) kérdése: A Tóra szerint, ha egy férfi gyermek nélkül hal meg, akkor özvegye csak akkor házasodhat újra, ha a férj testvére elvégzi a hallica szertartást (a sógorházasság elutasítását jelképező cipőlevételt). A háború után azonban gyakran előfordult, hogy nem volt egyértelmű, hogy a férj testvére túlélte-e a háborút, vagy hajlandó-e elvégezni a szertartást. Egyes esetekben a rabbinikus döntéshozók azzal érveltek, hogy a sógor vallástalan életmódja vagy más okok miatt nincs szükség hallicára.
-
A deportáltak esete: Ha valakit a nácik deportáltak, és azóta sem tért vissza, a rabbinikus döntéshozók általában elfogadták a halálát, különösen, ha tanúk látták, hogy gázkamrába vitték. Azonban, ha a halált nem lehetett bizonyítani, további bizonyítékokat kellett keresni.
-
Több feleség kérdése: Bár a zsidó törvények elvben megengedik a többnejűséget, a Rabbi Gersom által bevezetett tilalom (kb. 1000 éve) óta ez az askenázi közösségekben tilos. Így a háború után újraházasodni kívánó férfiaknak is be kellett bizonyítaniuk, hogy feleségük elhunyt.
-
A gyermekek kérdése: Ha egy férfi gyermeket hagyott maga után, akkor özvegyére nem vonatkozott a sógorházasság törvénye. Azonban ha a gyermek a férj halála után halt meg, vagy ha nem volt gyermeke, akkor a sógorházasság kérdése továbbra is fennállt.
Rabbinikus döntések a bizonyítékok alapján
A háború utáni döntések sok esetben rendkívüli rugalmasságot és találékonyságot igényeltek. A rabbinikus bíróságoknak nemcsak a vallási törvényeket kellett alkalmazniuk, hanem figyelembe kellett venniük az egyedi helyzeteket is. Például:
- Hivatalos dokumentumok használata: A munkaszolgálatosok vagy deportáltak hivatalos iratait gyakran elfogadták bizonyítékként a halálukra, különösen, ha tanúk megerősítették az információt.
- A tanúk hiánya: Ha nem álltak rendelkezésre tanúk, bizonyos esetekben elegendőnek tartották, ha valaki írásban számolt be egy halálesetről, bár a halacha szerint a tanúskodásnak szóban kell történnie.
- A deportálások rendszere: Az, hogy valakit bal oldalra küldtek a náci táborokban (a gázkamrák felé), általában elegendő bizonyíték volt a halál megállapítására.
Az agunák problémája
Az eltűnt férjek (vagy feleségek) esete különösen súlyos volt az úgynevezett agunák, „láncolt asszonyok” esetében, akik nem házasodhattak újra, amíg nem volt biztos bizonyíték férjük halálára. A rabbinikus bíróságok mindent megtettek, hogy bizonyítékokat gyűjtsenek a túlélőktől, vonatjegyzékekből és más forrásokból. Például Budapesten külön bizottságot hoztak létre, amely kifejezetten az agunák ügyeinek megoldásával foglalkozott.
Modern kihívások és a rabbinikus bátorság
Estreicher Mózes Dávid rabbi döntései egyedülálló bepillantást nyújtanak abba, hogy a rabbinikus vezetők hogyan próbáltak egyszerre ragaszkodni a halachikus szabályokhoz és enyhíteni az emberi szenvedést. A rabbi számos új szempontot vetett fel, amelyek a háború után megjelent különleges helyzetekre reflektáltak. Például az orvosi vélemények szerepét, a deportálások dokumentációját és a vallástalan sógorok esetét.
Történelmi emlékezet
Ezek a rabbinikus döntések nemcsak vallási szempontból fontosak, hanem történelmi emlékek is. Bemutatják, hogy a zsidó közösség hogyan próbálta helyreállítani életét a háború utáni káoszban, és milyen nehézségekkel kellett szembenéznie. Az ilyen döntések és könyvek, mint Estreicher rabbi respanzumgyűjteménye, nemcsak vallási örökség, hanem a közösség emberi arcát is megmutatják.
Zárszó
A II. világháború utáni házasságok problémái rávilágítanak arra, hogy a zsidó vallási vezetők milyen óriási felelősséget vállaltak a túlélők életének rendezésében. Ahogy Oberlander rabbi fogalmazott, az ilyen munkák ma is emlékeztetnek bennünket a zsidó közösség eltökéltségére, hogy az életet és a vallási értékeket még a legnehezebb időkben is megőrizze. A remény az, hogy ilyen tragédiák soha többé ne ismétlődjenek meg, és a béke és stabilitás mindig fennmaradjon.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
