„De hol van az ellenség?” – Hászid történetek Oberlander Báruch rabbival
A „Hászid történetek és mesék” 206. részében Oberlander Báruch rabbi újabb megindító, olykor humorral, máskor mély tanulságokkal teli történeteket osztott meg, melyek mind a hászid gondolkodás erejét, a mesterek bölcsességét és a hit mélységét tükrözik.
A halál híre megelőzi az érkezést
Egy gazdag zsidó üzleti vitába keveredett a megyei elnökkel. A férfi segítségért a Rebbéhez fordult, aki éppen egy zsoltárt énekelt: „…de hol van az ellenség?” – még mielőtt az illető elmesélhette volna gondját. A Rebbe a zsoltárt többször is megismételte, de mást nem mondott. A zsidó férfi csalódottan hazatért – és otthon azzal szembesült, hogy a rettegett megyei elnök váratlanul meghalt. A Rebbe tudta, amit ő még nem.
A Kol Nidré hétszer – a megtérés dallama
Egy hászid énekes egyszer Jom Kipur után játszott kártyát, még az ünnep szent estéjén is. Évekkel később a Cemach Cedek Rebbe hétszer kérte tőle a Kol Nidré dallamát. Az utolsó alkalommal az énekes zokogni kezdett, és így szólt: „Rebbe, kérem, segítsen! Mutassa meg, hogyan lehet ezt helyrehozni.” A Rebbe vezette végig a megtérés útján.
A kenyér és a hering
A Chábád alapítójának fia, Reb Májer, élete végén visszavonultan élt, és kizárólag kenyeret evett heringhalászlével – még Szombaton is. Azt mondta: „A micvákat tökéletesen kell teljesíteni – kivéve azokat, amelyek az evéshez kapcsolódnak, mert ott az ember teste is élvezi.”
Miért nem voltál te az, aki lehettél volna?
A híres mondást, miszerint az égi bíróság nem Ábrahámhoz vagy Mózeshez hasonlít minket, hanem ahhoz, akik magunk lehetünk, Michel der Alter egyéni formában így fogalmazta meg: „Nekem nem volt olyan lelkem, mint Ábrahámnak, de azt már nem fogom tudni megmagyarázni, hogy miért nem voltam olyan, mint amilyen Michael lehettem volna.”
Egy sakter a holokauszt idején
A daksici sakter, Reb Blave Shamin, különleges kisugárzása miatt még a nácik is életben hagyták volna. Ő azonban így szólt: „Én a közösségem sorsában akarok osztozni.” Amikor a közösséget a halálba vezették, ő kérte, hadd énekelhessen. A Simchát Tóra dallamát kezdte el, és a közösség együtt énekelt vele – így mentek a halálba, emelt lélekkel.
A bálsemtovi örökség
A Báál Sém Tov háromszor is Elul hónap 18-án született: testileg (1698-ban), lelkileg (amikor találkozott mesterével, a prófétai alakú Achijával), és spirituálisan (amikor nyilvánossá vált mint rejtett cádik). A Bál Sém ígérete szerint: „Ha valaki elénekli a Zlocsevi Reb Michel dallamát, én imádkozni fogok érte és égi irgalmat kérek számára.”
Az egyszerű ember, akiben bíztak
Egy becsületes, egyszerű piaci kereskedőt csak így hívtak: „Kapóle Sivíti”, mert minden mérés előtt elmondta a zsoltár szavait: „Az Örökkévaló mindig a szemem előtt van.” Amikor egy napon nem jött a piacra, az emberek inkább nem adtak el semmit – csak neki hittek. A Bál Sém Tov így tanított: „Ha nincs sivíti – nincs üzlet.” A mindennapokban csak az szolgálhatja Istent, aki előtt állandóan ott van az Örökkévaló képe.
A megtisztelő kecskék és az eső
A Bál Sém Tov imája közben a mezőn még a kecskék is két lábra állva tisztelegtek előtte. Egy másik alkalommal egy egyszerű ember imája – aki félreértette a Smá szövegét, és Istenhez könyörgött, hogy „préselje ki az eget” – hozott végül esőt a szárazság idején. A Bál Sém Tov örömmel jelentette be: „A rossz dekrétumnak vége van.”
Ezek a történetek újra és újra emlékeztetnek: a hászidizmus lényege nem csupán tanulás vagy hagyományőrzés – hanem az Örökkévalóval való élő, személyes kapcsolat, amely akár egy dal, egy könyörgés, vagy egy piaci mérlegelés pillanatában is megnyilvánulhat.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#oberlander
