A Lubavicsi Haszidok Marokkóban: A hit és közösségépítés története
Az Oberlander Báruch által elmesélt történetek és események a lubavicsi haszidok hihetetlen kitartásáról és elkötelezettségéről tanúskodnak. A szovjetunióbeli üldöztetést túlélve sokan Marokkóba mentek, hogy újraépítsék a zsidó közösségeket és erősítsék a hitet. Ezek a haszidok a saját példamutatásukkal és munkájukkal több generáció zsidó identitását mentették meg.
A Szovjetunió sötét évei
A lubavicsi haszidok a Szovjetunióban rendkívül nehéz körülmények között éltek az 1920-as és 40-es években. A vallási életet folyamatosan üldözték, földalatti zsinagógák, iskolák és jösivák működtek. Az embereket börtönbe vetették, és sokakat megöltek pusztán azért, mert ragaszkodtak a hitükhöz és terjesztették a zsidóságot. Az 1940-es évek végén azonban lehetőség nyílt, hogy lengyel papírokkal sokan elhagyják a Szovjetuniót, és a lubavicsi közösség néhány száz családja is kihasználta ezt az alkalmat.
Új élet Marokkóban
Az előző lubavicsi rebbének a híre eljutott Marokkóba, ahol számos szefárd zsidó közösség élt, akiknek szükségük volt vallási vezetésre, iskolákra, rabbikra és mikvék építésére. A rebbének sikerült meggyőznie néhány fiatal lubavicsi haszidot, hogy ahelyett, hogy pihenésre fordítanák a felszabadulás utáni éveiket, induljanak Marokkóba és segítsenek a zsidó közösségek megerősítésében.
Az első küldöttek és a munka kezdete
Az első lubavicsi küldöttek – köztük Lipsker rabbi, Matosov rabbi és Pinsan rabbi – érkeztek Marokkóba, hogy megkezdjék a munkát. Casablanca lett a központjuk, de munkájuk gyorsan kiterjedt az ország távolabbi részeire is, még a Szaharába is. A helyi közösségekkel való együttműködés és a szefárd zsidóság vallási hagyományainak tiszteletben tartása mellett sikerült iskolákat, mikvéket és jösivákat alapítaniuk.
A közösségépítés kihívásai és sikerei
A lubavicsi küldöttek óriási kihívásokkal néztek szembe. Egyrészt a francia zsidó szervezetek által fenntartott iskolák sok gyereket vonzottak a világi tanításukkal, de ezekben nem volt vallási oktatás. Másrészt a helyi zsidó közösségek szegénységben éltek, és nem mindig tudták támogatni az oktatási intézményeket. Ennek ellenére a lubavicsi iskolákban a gyerekek világi tantárgyakat is tanulhattak, miközben a vallási nevelésükre is nagy hangsúlyt fektettek.
Földrengés Agadirban
Az egyik legsúlyosabb tragédia az 1960-as agadir-i földrengés volt, amelyben a helyi lubavicsi jösiva is összeomlott, és 70 diák vesztette életét. Ez a tragédia mély nyomot hagyott a közösség emlékezetében, de a lubavicsi küldöttek folytatták a munkát, és újraépítették az intézményeket.
Marokkói és lubavicsi zsidók együttműködése
A szefárd és askenázi hagyományok találkozása gazdagította mindkét közösséget. A marokkói rabbik és a lubavicsi küldöttek kölcsönösen tisztelték egymás tudását és hagyományait. Az oktatási és vallási intézmények pedig lehetőséget teremtettek arra, hogy a következő generációk zsidó identitása megmaradjon.
Marokkó ma
Míg az 1940-es évek végén még több százezer zsidó élt Marokkóban, mára számuk jelentősen lecsökkent, és mindössze körülbelül 15 ezer fő maradt. Azonban a lubavicsi hagyományok és az általuk alapított intézmények nyomot hagytak, és a marokkói zsidóság továbbra is élő közösségként van jelen.
Örökség és tanulság
Az Oberlander Báruch által elmesélt történetekből kiderül, hogy a hit és a közösség iránti elkötelezettség csodákra képes. A lubavicsi haszidok példája arra tanít, hogy a legnehezebb helyzetekben is lehet építeni és alkotni, és hogy a zsidóság fennmaradásáért tett munka mindig megéri az áldozatot.
Ezek a történetek nemcsak a múlt eseményeiről szólnak, hanem arról is, hogyan lehet ma is erősíteni a zsidó közösségeket, akár Budapesten, akár a világ bármely más pontján.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
