A zsidóságban a nő és a férfi egyforma fontossággal bír, ugyanakkor a más-más nemekhez tartozóknak más és más feladatuk van a világon. Az első ember teremtésekor egy kétnemű, egyfajta hibrid teremtmény volt (1Mózes 1:27), ezután választotta szét Isten a férfit és a nőt, hogy azután a házasság kötelékén át ismét egyesüljenek.

A férfi és a nő nem csak biológia értelemben különbözik egymástól ugyanakkor eltérő feladataik egyforma fontossággal bírnak a teremtés művének jobbá tételében. 

A nők számos parancsolat megtartása alól mentesítve vannak, tekintettel arra, hogy a férfiaknál lényegesen több teendő nyomja vállukat a család ügyeinek intézése miatt. Ez a tény nem jelenti azt, hogy a nő nem alkalmas az Istenszolgálatra, épp ellenkezőleg. A nő Istenszolgálata a mindennapok szintjén, a profán cselekedetekben is megmutatkozik.

A kabbala, a zsidó misztika szerint a nők közelebb állnak a spiritualitáshoz és eredendő affinitást éreznek a transzcendens iránt, így a férfiak ilyen jellegű “hátrányát” a csak rájuk vonatkozó parancsolatok betartásával tudják elérni. 

Egy másik kabbalisztikus alapvetés szerint a férfi és a nő a házasság során abban az értelemben is kiegészíti egymást, hogy a feleség által megcselekedett parancsolatokért a férfi, a férj által elvégzett micvákért pedig a nő is jutalomban részesül, hiszen egymás nélkül aligha mennének valamire, vallásjogi szempontból pedig a férj és a feleség, bizonyos tekintetben, egyazon jogi entitásnak számít.