A ZSIDÓ NŐ TITKOS FEGYVERE

 

Szép, felemelő és könnyen teljesíthető micvá: a szombatköszöntő gyertyagyújtás

 

Nem könnyű a zsidó férfinak: sok parancsolatot, előírást kell betartania. A zsidó azonosságtudat fenntartása lehetetlen annak, aki nem tartja a szombatot, a kóser étkezést, nem metéli körül fiúgyermekét és így tovább.

Úgy tűnik, a nőknek viszonylag könnyebb dolguk van: fel vannak mentve az időhöz kötött, tennivalót előíró parancsolatok betartása alól. Mindössze három, jellegzetesen női micvá hárul rájuk, amelyeknek betartása meghatározza a zsidó ház lényegét.

Ennek a három fő micvának egyike a péntek esti, szombatfogadó gyertyagyújtás. A másik kettő a családi élet tisztaságával és szentségével, illetve a kenyértésztából vett szimbolikus chálával – a papi juttatással – kapcsolatos micvá. Ezek a zsidó nő fő kötelességei népével, vallásával szemben, s ezek biztosítják zsidó azonosságtudatát.

Nérot Sábát Kodes: Nesek

A három fő micvá közül a családi törvények alappillérét, a mikvát – a rituális fürdőt – havonta egyszer kell teljesíteni. A chálá – a tésztaáldozat – csak akkor kötelező, amikor az asszony kenyeret vagy sok lisztet tartalmazó tésztát süt. A gyertyagyújtás azonban kislánykorától élete utolsó napjaiig elkíséri a zsidó nőt.

A péntek esti gyertyák fényei jelképes értékűek. Akárhány gyönyörű csillár fénye árad is szét a lakásban, fényük nem vetekedhet a szombat tiszteletére gyújtott gyertyákéval, amely legyőzi a sötétséget és békességet áraszt a lelkekre.

Maimonides szerint a gyertyagyújtás micvája nem hasonlít a többi felszólító parancsolathoz, amelyet csak akkor kötelező betartani, ha erre magától alkalom nyílik. Például kezet mosni akkor kötelező, ha kenyeret eszünk. De az ember nem köteles kenyeret enni… Ezzel szemben – emeli ki Maimonides – még az a zsidó is, akit a közösség tart el, mert olyan szegény, mint a templom egere, köteles az alamizsnából olajat vagy gyertyát venni, hogy felesége meg tudja gyújtani a szombatköszöntő fényeket. A próféta azt mondja, hogy “a szombatot kellemesnek tartod” (Ézsaiás 58.), és bölcseink ezt úgy magyarázzák, hogy a “kellemesség” a szombati gyertyák földöntúli fénye…

A “szent szombat fényei” héberül így hangzik: “Nérot Sábát Kodes”. Ennek a három szónak a kezdőbetűiből a “fegyver” jelentésű “nesek” szó áll össze. Ez a zsidó nő titkos fegyvere, melynek segítségével elkergeti a középkori sötétséget, és a békesség, megértés és szeretet fényeit árasztja családjára és az egész zsidóságra.

“Jecet ég a lámpában…”

Miért éppen a nők kapják ezt a gyönyörű, fényes micvát? – kérdezhetik a zsidó férfiak.

A Talmud is felveti a kérdést, és egyértelmű választ ad rá. Az első ember, Ádám, a világ fényessége volt, lelke messzire világító fáklya, mint a Példabeszédek állítja: “Az ember (ádám) lelke – Isten fényessége.” Éva megszegte a parancsot, evett a tudás gyümölcséből, és ezzel Ádám halálát okozta, mivel addig az ember nem volt halandó. Éva “kioltotta a világ fényét” – mondja a Talmud –, s ezt azzal teheti jóvá, hogy odaadóan őrzi a szombat fényeit.

Ezzel az ágádikus megközelítéssel szemben Maimonides egyszerű és logikus magyarázatát adja a gyertyagyújtás női kultuszának: mivel az asszony az, aki otthon van, ő a ház ékessége és erőssége, aki az otthoni teendőket végzi, természetes, hogy az ő feladata a ház előkészítése a szent szombatra.

A péntek esti gyertyagyújtás jelentőségét más módon is kiemelik a zsidó forrásművek. Amikor Jeremiás próféta Jeruzsálem pusztulását siratja, és leírja az akkori Holocaust életbenmaradottjainak szörnyű helyzetét, többek között így jajong: “már letett a lelkem a békéről, elfeledtem minden jót…” (Jeremiás siralmai 3:17.) Rabbi Ábáhu azt mondja, hogy ez a péntek esti gyertyákra vonatkozik, mert az otthonából elűzött zsidónak “nincs miből gyújtania, és ahol nincs fény, ott nincs békesség…” (Sábát 25:2 és Rási uo.).

Rengeteg csoda kapcsolódik a péntek esti gyertyákhoz. Az egyik Chániná ben Doszá, az ismert tanaita nevéhez fűződik. Chániná, aki nagy cádik és csodatevő hírében állott, egy péntek estén, a szombat beállta után azt látta, hogy leánya szomorkodik. Megkérdezte, miért szomorú, hiszen a szombat a vidámság napja. A leány elmondta neki, hogy olaj helyett véletlenül ecetet öntött a lámpásba, amit a szombat tiszteletére gyújtott. Chániná így szólt: “Ne szomorkodj, leányom! Aki megparancsolta az olajnak, hogy égjen (vagyis a Teremtő, aki az olajnak azt a tulajdonságot adta, hogy éghető anyag legyen), majd megparancsolja az ecetnek is, hogy égjen!”

A Talmud tanúsítja (Táánit 25.), hogy a tévedésből meggyújtott ecetlámpa szombat estig égett, s arról vettek tüzet a szombatbúcsúztató Hávdálához…

A szombati gyertyák meggyújtásánál elmondandó áldás a következő:

Báruch Átá Ádonáj Elohénu Melech HáOlám áser kidsánu b’micvotáv v’civánu l’hádlik nér sel sábát kodes.

“Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki megszentelt minket parancsolatokkal, s meghagyta, hogy gyújtsuk meg a szombat fényét.”

Ahány gyerek, annyi gyertya

Valamikor az asszonyok egy gyertyát gyújtottak a szombat tiszteletére. A Talmud Sábát traktátusában a teljes második fejezet azokkal az anyagokkal foglalkozik, amelyeket a szombati gyertyagyújtásra lehet használni. Később, a gáoni korban az a szokás alakult ki, hogy két gyertyát gyújtottak annak a két kifejezésnek a jelképéül, amelyet a Tóra használ a szombattal kapcsolatban: “emlékezz meg róla” és “őrizd meg”. Manapság sok családban az a szokás, hogy a hagyományos két gyertyán kívül minden gyerek, illetve minden családtag után egy-egy gyertyát gyújtanak. A chábád chászidok szokása szerint pénteken este nemcsak a férjes asszonyok gyújtanak gyertyát, hanem a lányok is, akiket kicsi koruktól, mihelyt el tudják mondani az áldást, erre nevelnek. A fenti történet, amelyben Chániná lánya – aki nem lehetett férjnél, hiszen apja házában lakott, és nem férjéhez, hanem apjához fordult panaszával – azt tanúsítja, hogy már a talmudi időkben gyújtottak hajadonok gyertyát péntek este.

Bölcseink megígérték, hogy annak a zsidó asszonynak, aki rendszeresen, a zsidó naptár szerint előírt időben meggyújtja a szombat lángjait, vallásos, jámbor, zsidó tudományokban jártas fiai, illetve vejei lesznek. Rábbénu Báchjá ben Ásér hozzáteszi: helyes, ha a nő a gyertyagyújtás idején imádkozik, és kéri az Örökkévalót, hogy adjon neki “a Tórában fénylő gyerekeket”. Az idő nagyon alkalmas erre az imára, mert a micvá teljesítése közben elmondott könyörgés meghallgatásra talál.

Pénzt a perselyekbe!

Szép zsidó szokás a gyertyagyújtás előtt jótékonyságot gyakorolni. Szokás, hogy az asszonyok és lányaik, mielőtt meggyújtanák a szombati gyertyákat, pénzt tesznek az otthon tartott cedákáperselybe. Az összeg nagysága lényegtelen: a fontos a jó szándék, hogy összekössék a jótékonyság és a gyertyagyújtás micvájét.

Időben

Nagyon fontos a gyertyákat időben meggyújtani: ezt feltétlenül a szombat beállta előtt kell megtenni. A gyertyagyújtás előírt idejét a zsidó naptárból lehet megtudni. Ilyen naptárt a hitközségi körzetekben, illetve a Chábád Házban lehet beszerezni.

S. Ájálá

Szombat előestéje

A szombati gyertyák

* A család számára a szombat hivatalosan a szombati gyertyák meggyújtásával kezdődik.

* Ha két vagy több férjes asszony él egy lakásban – akár állandóan, akár ideiglenesen –, külön-külön szoktak gyertyát gyújtani.

* Ha az asszony nincs otthon, vagy nem tudja teljesíteni az előírást, vagy ha nincs a házban asszony, a férfi gyújtja meg a gyertyákat. Bár elsősorban az asszonyok kötelessége ez, de a szombat szertartásához szorosan hozzátartozik a gyertyagyújtás, és a férfi is köteles gondoskodni róla.

* A szombati gyertyákat körülbelül napnyugta előtt húsz perccel kell meggyújtani. Ha nincs zsidó naptárunk, amelyben a gyújtás ideje a helyi idő szerint fel van tüntetve, az aznapi újságban nézzük meg, hogy aznap hány órakor megy le a Nap, és ehhez igazítsuk a gyújtást. Napnyugta után nem szabad a gyertyákat meggyújtani.

* Szabad valamivel korábban is meggyújtani a gyertyákat: például a nyári hónapokban, amikor hosszúak a napok, a szombat bejövetele előtti órában már meg lehet gyújtani őket.

* Általában erre az alkalomra készült, fehér gyertyákat használnak. Ha nincs ilyen gyertyánk, használhatunk bármilyen ünnepi asztalra való színes vagy formázott gyertyát. Csak az a fontos, hogy elég nagyok legyenek, hogy fényük a szombati vacsora utánig kitartson.

Bármilyen gyertyatartót szabad használni, de jó, ha van egy pár külön szombati gyertyatartónk vagy kandeláberünk.

* Bár a vallási előírások teljesítésénél az áldásmondásnak mindig meg kell előznie a micvát, ebben az esetben előbb a gyertyákat kell meggyújtani, azután kell elmondani az áldást. Ennek egyszerű oka van. Az áldás elmondása után hivatalosan beköszönt a szombat, amikor már tilos tüzet gyújtani. Ezért áldásmondás közben kézzel eltakarjuk szemünket. Ha utána ránézünk a gyertyákra, a szombati lángok látványa felér a micvá teljesítésének gyönyörűségével.

* Amikor a gyertyák már égnek, a Sábát sálom szavakkal szokás köszönteni egymást.

* A szombati gyertyákat a szombat esti ünnepi asztalon kell meggyújtani. Ha ez nem megoldható, legalább ugyanabban a szobában gyújtsuk meg őket.

(Különleges körülmények között, például szállodában, üdülőben vagy betegség esetén ettől el lehet tekinteni, és a legalkalmasabb helyen kell gyertyát gyújtani.)

A szombati asztal
* A szombati asztalon a gyertyákon kívül a következő dolgokat kell az asztalfőn elhelyezni: két felvágatlan szombati cipót – amelyeket chálának hívnak, “magyarul” bárchesznak –, asztalkendővel vagy szalvétával letakarva (van, ahol külön, díszes cháláterítőt használnak, és ezt csak ajánlani lehet, mert emeli a szombat szépségét); egy kidduspoharat.

(A “Zsidónak lenni” című könyvből, amely a múlt héten jelent meg Budapesten az Interart kiadásában, Naftali Kraus és Mikes Katalin fordításában. A könyv célszerű kalauzként szolgál a zsidóság megismeréséhez. Kapható: a Szochnut budapesti irodájában és a Chábád Házban.)

 

Megjelent: Egység Magazin 1. évfolyam 6. szám – 2014. július 25.