Misna: Kidusin traktátusa
Bevezetés
A régi időkben a házasság két lépését, a kidusint és a niszuint külön-külön ünnepelték. A kidusin vagy éruszin (eljegyzés) az esküvői szertartás első része volt, két tanú jelenlétében került rá sor, és ezáltal lett a nő a férfi áruszája (jegyese).
A kidusin szakaszban az eljegyzett menyasszony minden tekintetben a férjes asszony státuszába kerül: minden más férfival létesített intim viszonya házasságtörésnek számít. Ebben a szakaszban azonban a leendő férj és feleség még nem vállalja egymással szemben a házassági levélben (kötubá) foglalt házastársi kötelezettségeket, még tilos házastársi kapcsolatra lépniük egymással, a menyasszony szülei házában maradt.(Maimonidész, A házasság szabályai, 10:1.) A házasság csak a niszuin során jön létre, amikor a férj feleségeként az otthonába vitte az asszonyt, vagy a menyegzői baldachin, a házat szimbolizáló chupá (hüpe) alá. (Lásd Jövámot 33b. és Kötubot 48b.) Ma az eljegyzésre és a chupá alá lépésre egyidejűleg kerül sor. (Az az esemény, amit manapság eljegyzésnek hívunk és, amit jóval az esküvő előtt ünneplünk meg, halachikusan másodlagos jelentőségű. Ennek ellenére Rábénu Gersom chéremet (kizárási aktust) rendelt arra az emberre, aki a másik fél beleegyezése nélkül bont fel egy ilyen eljegyzést, kivéve ha ennek nyomós oka van.)
A Kidusin traktátus az eljegyzésre vonatkozó törvényekkel foglalkozik. Arra tanít, milyen tárgyakkal lehet megvalósítani az eljegyzést, ki és hogyan hajtja végre a kidusint, melyek az érvényesség szabályai, ha az eljárás során netán valamilyen törvénytelenséget követtek el, mely esetekben nem tekintendő érvényesnek és így tovább. A traktátus más, kapcsolódó témákkal is foglalkozik, például a megszerzés törvényes módozataival vagy származási problémákkal.
Ez a Misna leírja, hogyan jön létre a házasság első szakasza, az eljegyzés és hogyan szűnik meg a házasság.
A misna utolsó része a jövámával foglalkozik. A Tóra (5Mózes 25:5.) kimondja, hogy ha egy férfi gyermektelenül hal meg, de egy vagy több fivére él még, akkor az özvegye – a jövámá – nem mehet feleségül akárkihez, hanem az elhunyt valamelyik fivérének – a jávámnak – kell őt feleségül vennie. Ez a sógorházasság, a jibum intézménye. nevezzük.
Ha bármelyik fél elutasítja a jibumot, a Tóra biztosítja a chálicá [a sarulehúzása] néven ismert eljárást, ami az özvegyet feloldja kötelezettsége alól (5Mózes 25:9.).
A Misna és a Talmud alábbi részei ezeket a kérdéseket vizsgálja.
A félkövér betűtípussal szedett szövegrészletek egyeznek a Misna és Talmud szó szerinti fordítással.
1. fejezet
1. misna
Az eljegyzés módjai
- §. Egy nő háromféleképpen vehető feleségül, „szerezhető meg” egy férfi által – a házastársi viszony formájában magához kötve.
- §. A férjezett asszony pedig kétféleképpen szerezheti vissza magát, azaz kétféle módon nyerheti vissza szabadságát arra, hogy mielőtt férjhez menjen egy másik férfihoz.
[A Misna az 1. §. bekezdést így magyarázza:]
Asszonyt lehet szerezni (1) pénzzel – a férfi két tanú jelenlétében pénzt ad a nőnek, és azt mondja: „Íme, ennek elfogadása által el vagy jegyezve”, (2) házassági okirattal, amelyre a férfi azt írja: „Íme, el vagy jegyezve nekem”, és az okirat tanúk jelenlétében átadja a nőnek, vagy (3) együtthálással, amikor a pár tanúk jelenlétében belép egy elkülönített helyre. Itt a férfi eljegyzési szándékkal, intim kapcsolatot létesít a nővel. (A tanúk csupán a belépést kísérik figyelemmel, magát az aktust nem.)
Az első módszerről, a pénzzel történő megszerzésről Bét Sámáj úgy tartotta: ennek a pénznek az értéke egy ezüstdínár, vagy egy ezüstdínár értékű tárgy kell hogy legyen[1]. Bét Hilél azonban azt mondja: az is elegendő, ha ennek a pénznek az értéke egy prutá (minimális értékű rézpénz), vagy egy prutá értékű tárgy. és mennyit ér egy prutá? Az itáliai iszár egynyolcadát; egy iszár a dinár huszonnegyed része. Ilyenformán tehát egy pruta a dinár értékének 1/192-edét éri[2].
[A Misna a 2. §. bekezdést így magyarázza:]
A férjezett asszony válólevéllel vagy a férje halálával szerezheti magát vissza, amikor is férjhez mehet egy másik férfihoz.
- §. A jövamát (az özvegy sógornőt) a jávámja (a sógora) együtthálással szerezheti meg, mellyel az asszony minden tekintetben a felesége lesz, és ezután már csak szabályos válólevéllel bocsátható el [azaz a chálicá már nem elegendő].
Az asszony pedig a chálicá szertartásával vagy a jávám halálával szerezheti magát vissza. Azaz ha inkább a chálicát választják, mint a jibumot, vagy ha a sógor meghal, mielőtt bármelyikre is sor került volna, az özvegyi státusz korlátozottsága feloldódik. [Ha azonban több jávám van, egyikük halála nem elegendő a jövámá szabaddá válásához.]
2. fejezet
2. misna
Eljegyzés megbízott útján
- §. A férfi vagy személyesen, vagy megbízottja útján jegyezheti el a nőt. Azaz a férfi megbízhat valakit, azzal, hogy a nevében jegyezzen el egy nőt.
- §. A nő ugyancsak vagy személyesen, vagy megbízottja útján léphet jegyességre.
- §. A férfi vagy személyesen, vagy megbízottja útján bocsáthatja jegyességre a lányát, mikor az náárá. Azaz, mikor a lány még nem nagy korú, az apja mind személyesen, mind egy általa kinevezett megbízott útján elfogadhatja az eljegyzést óhajtó férfitól a kidusint.
- §. Ha egy férfi azt mondja egy nőnek: „Légy a jegyesem e datolya által” és azt odaadja neki, majd ad még egy datolyát, és azt mondja: „Légy jegyesem ez által”: akkor ha az egyik datolya a kettő közül megér egy prutát, akkor a nő el van jegyezve a datolya által, ha pedig nem ér annyit, akkor nincs eljegyezve – még akkor is ha a kettő együtt megér egy prutát, mivel a férfi mindkét datolya esetében azt mondotta, hogy „Légy jegyesem…”, ezért azok külön-külön ítélendők meg. Következésképp ha [önmagában] egyik datolya sem ér egy prutát, a lány nincs eljegyezve, mivel az eljegyzés egy prutánál kisebb értékkel nem érvényesíthető (lásd fent, 1:1.).
Maimonidész azt írja: „Az eljegyzés feltételesen érvényes (száfék kidusin), mivel lehetséges, hogy egy datolya valahol egy másik helyen megér egy prutát”, ezért vagy új eljegyzés vagy válás szükséges. (A házasság szabályai 5:26.)
Ha viszont a férfi azt mondta a lánynak: „Légy jegyesem ez, ez és ez által”, és nem ismétli a „Légy jegyesem…” kifejezést minden egyes datolya átadásakor, az esetben, ha a datolyák együttesen megérnek egy prutát, a lány el van jegyezve – mivel a datolyaszemeket egyetlen eljegyzés céljából adta neki a férfi, ha viszont az összes datolya együtt sem ér egy prutát, akkor a lány ez esetben sincs eljegyezve.
Maimonidész azt írja, hogy az előző esethez hasonlóan az eljegyzés érvényessége ez esetben is feltételes. (A házasság szabályai 5:27.)
Még ha a datolyaszemek együttes értéke eléri is az egy prutát, az eljegyzés még akkor is csak az esetben érvényes, ha a lánynál az utolsó datolyaszem átvételekor még ott van az összes többi előzőleg kapott, és az mind létezik: De ha a lány a datolyaszemeket a kezébe véve azonnal egyenként megeszi őket, akkor mindaddig nincs eljegyezve, amíg nem kap egy olyan datolyaszemet, amely önmagában is megér egy prutát.
2. misna
Megtévesztés az eljegyzésben
A megtévesztések esetei
Misnánk ismerteti annak a férfinak a törvényét, aki pénzzel vagy valamilyen meghatározott értékű tárggyal úgy jegyez el egy nőt, hogy valami mást ad, mint amit ígér. Ha a nő nem látta a szóban forgó dolgot és az eljegyzés során a férfi szavaira hagyatkozott, az eljegyzés még akkor sem érvényes, ha a férfi úgy tévesztette meg a nőt, hogy a jelzettnél értékesebb dolgot adott neki.
- §. Ha egy férfi azt mondja egy nőnek: „Légy a jegyesem e kupa bor által”, és szavaival ellentétben kiderül, hogy méz az; vagy ha azt mondja: „…méz által”, és kiderül, hogy bor az; vagy ha azt mondja: „…ezen ezüstdinár által”, és kiderül, hogy aranydinár az, még ha a nő nyer is e megtévesztéssel; vagy ha azt mondja: „…ezen aranydinár által, és kiderül, hogy ezüst az; „Légy jegyesem annak alapján, hogy gazdag vagyok”, és kiderül, hogy szegény, vagy ha akár azt mondja, hogy „szegény vagyok, és kiderül, hogy gazdag” – és a nő ezzel jól jár –, a nő egyik esetben sincs eljegyezve, mert mint mondottuk, a nő az elhangzott kijelentés alapján fogadta el az eljegyzést. Ez még akkor is így van, ha az átadott tárgy többet ér, mint amit a férfi ígért, mivel lehetséges, hogy a nő jobban szereti a kevésbé értékes dolgot, mivel mindennek megvan a maga előnye. Az is lehetséges, hogy a nő jobban szeretné, ha a férfi szegény lenne, mint ha gazdag. Következésképp Bölcseink szerint azokban az esetekben, amelyekben a nőt megtévesztették, az eljegyzés érvénytelen.
Rabbi Simon viszont azt mondja, olyan esetben amikor a férfi a nőt, számára előnyösen tévesztette meg – ha például azt mondta, hogy „ezen ezüstdinár által”, és kiderül, hogy aranydinárról van szó – a nő el van jegyezve.
A Gömárá tisztázza, hogy Rabbi Simon csak Misnánk korábbi véleményével csak akkor nem ért egyet, amikor a nő nem személyesen, hanem megbízottja útján lép jegyességre. Ilyen eset az, ha a nő azt mondta a megbízottjának: „Fogadd el nevemben az eljegyzést ettől és ettől a férfitól, aki azt mondta nekem: »Légy jegyesem ezen ezüstdinár által«, és a megbízott nem ezüst-, hanem aranydinárt kap.
A Bölcsek véleménye, a misnában szereplő első vélemény az, hogy az eljegyzés nem érvényes, mert a nő kijelentése úgy értendő, hogy csak egy ezüstdinár által kíván jegyességre lépni.
Rabbi Simon szerint viszont mivel a nő itt nem személyesen lép jegyességre, azt, amit megbízottjának mondott, úgy értette, hogy akár egy ezüstdinárért is hajlandó jegyességre lépni, és ha a megbízott egy annál értékesebb aranydinárt kap, a nő akkor annál inkább el van jegyezve.
Rabbi Simon annyit fogad el a Bölcsek véleményéből, hogy ha a nő személyesen fogadta el az eljegyzést, az még akkor sem érvényes, ha a megtévesztés egyébként előnyös neki.
A törvény a Bölcseket követi.
3. misna
Téves paraméterek
Hamis paraméterek
A misna az előző misna folytatása, és a megtévesztéssel kapcsolatos kidusin törvényeivel foglalkozik.
- §. Ha a férfi azt mondja a nőnek:
„Légy jegyesem annak ismeretében, hogy kohén (papi törzs sarja) vagyok” és kiderül, hogy levita;
„…annak ismeretében, hogy levita vagyok”, és kiderül, hogy kohén;
„…annak ismeretében, hogy nátin – gibeóniták leszármazottja (lásd Jósuá 9:3–27.) – vagyok” és kiderül, hogy mámzer – házasságon kívül született törvénytelen gyermek;
„…annak ismeretében, hogy mámzer vagyok” és kiderül, hogy nátin; – a fenti esetekben a férfi a származását illetően téveszti meg a nőt.
Hasonlóképpen, ha a férfi azt mondja a nőnek:
„Légy jegyesem annak ismeretében, hogy falusi vagyok” és kiderül, hogy városi;
„…hogy városi vagyok”, és kiderül, hogy falun él;
„…annak ismeretében, hogy házam közel van a fürdőházhoz” és kiderül, hogy messze van tőle;
„…hogy a házam messze van a fürdőháztól” és kiderül, hogy közel van;
„…annak ismeretében, hogy van egy leányom vagy egy szolgálólányom, aki gádelet” – aki a nők haját fésüli; egy másik olvasat szerint egy mögudelet, ami idősebb felnőttet jelent, aki házi munkával foglalatoskodik, és kiderül, hogy nincs neki;
vagy: „…annak ismeretében, hogy nincs se leányom, se gádeletem” és kiderül, hogy – van;
„…annak ismeretében, hogy nincs gyermekem” és kiderül, hogy van;
vagy: „annak ismeretében, hogy van gyermekem”, és kiderül, hogy nincs,
akkor a fent említett esetekben, még ha a nő azt mondta is, hogy „bár a valóság nem felel meg a férfi állításának, szívemben mégis jegyese akartam lenni”, a nő nincs eljegyezve. A gondolatait ugyanis a törvény nem értelmezi, és gondolatának nincs annyi súlyuk, hogy hatályon kívül helyezzék a férfinak azokat a kijelentéseit, amelyeket az eljegyzés alkalmával tett.
- §. Ugyanez a törvény, ha a nő tévesztette meg a férfit.
4. misna
Az eljegyzés helyszíne
A Gitin traktátus (6:3.) azt tanítja: Aki azt mondja [valakinek]: „Add át ezt a válólevelet a feleségemnek egy bizonyos helyen”, és az illető egy másik helyen adja át, akkor a válás érvénytelen. De ha csak megjelölte az asszony helyét mondván: „Íme, az asszony itt és itt tartózkodik!”, és a küldött egy másik helyen adta át az asszonynak, akkor a válás érvényes. Misnánk tanítása szerint ugyanez a törvény vonatkozik az eljegyzésre is.
- §. Aki azt mondja a megbízottjának: „Eredj, és jegyezz el nekem egy nőt egy bizonyos helyen”, és a megbízott elment, és egy másik helyen jegyezte el a nőt, akkor a megbízott nem követte megbízója utasításait, a nő nincs eljegyezve. A megbízó ugyanis pontosan megmondta, mit akar: azt, hogy az eljegyzésre egy meghatározott helyen kerüljön sor (vagy azért, mert barátai vannak azon a helyen, akik kedvezően nyilatkoznak a nőről, vagy valamilyen más ok miatt), és nem akarja, hogy a megbízottja valahol máshol jegyezze el neki a nőt.
- §. Ha viszont a férfi azt mondta a megbízottjának: „Íme, a nő itt és itt tartózkodik”, akkor ezzel csupán útbaigazítást akart adni, így hát ha a megbízott egy másik helyen találta meg és ott jegyezte el a nőt, akkor a nő el van jegyezve. A férfi ugyanis nem jelölt meg az eljegyzés feltételéül egy bizonyos helyszínt, hanem csak a nő hollétét akarta közölni a megbízottal, hogy az megtalálja. Következésképp bárhol találja meg és jegyzi el a megbízott a megbízó nevében a nőt, az eljegyzés érvényes.
5. misna
A téves eljegyzések
- §. Aki azzal a feltétellel jegyez el egy nőt, hogy az nem tett fogadalmat, és kiderül, hogy tett olyan fogadalmat, amely nagyon nem tetszik a férfinek, például ha a nő megfogadta, hogy nem eszik húst vagy nem iszik bort (amint ezt a Gömárá Ketubot 72b. elmagyarázza), akkor a nő nincs eljegyezve. Az eljegyzés téves volt, mivel a fogadalmak, amelyeket a nő az eljegyzés előtt tett, kötelező érvényűek. A férfi nem nyilváníthatja semmissé őket, és jóllehet egy Bölcs feloldozhatja a nőt a fogadalmak alól, a férj esetleg nem akarja, hogy a felesége megalázkodjon egy Bíróság előtt (Möiri).
Ha a férfi ezt a kikötést az eljegyzés alkalmával említette, majd feltételek kikötése nélkül vette feleségül a nőt, és csak azután derül ki, hogy a nőt a fentebb említett típusú fogadalmak kötik, a házasság érvényes ugyan, de a nő kötubá nélkül válik.
A magyarázat: mivel „az ember nem lép erkölcstelen nemi kapcsolatra”, ezért a férfi kétségkívül lemondott korábbi kikötéséről. Úgy létesített intim viszonyt vele a házasság elhálásának célzatával, hogy számolt annak lehetőségével, hogy a nőt fogadalom köti. A nő viszont elveszíti kötubáját, a házasságlevélben foglalt jogait, mivel a férje mondhatja, hogy a pénz tekintetében nem mondott le a kikötéséről, és a nő csak akkor kaphatná meg a kötubát, ha be tudná bizonyítani férje teljesen lemondott kikötéseiről.
- §. Hasonlóképpen ha egy férfi eljegyez egy nőt, azzal feltétellel, hogy annak nincs semmilyen testi hibája, később azonban talált rajta hibát, a nő nincs eljegyezve, mivel a férfi feltétele nem teljesült, ezért ez téves információkra alapozott eljegyzésnek tekintendő.
Ha a férfi ezt a kikötést az eljegyzés alkalmával említette, majd feltételek kikötése nélkül vette feleségül a nőt, és csak azután derül ki, hogy a nőnek van testi hibája, és a férfi azt állítja, hogy az eljegyzés tévesen jött létre, a házasság érvényes ugyan, de a nő kötubá nélkül válik. Akár kikötés nélkül jegyezte el és vette feleségül, akár kikötéssel jegyezte el, és később kikötés nélkül vette feleségül: a nőnek mindegyik esetben válólevéllel kell válnia, a férj pedig nem köteles kifizetni neki a kötubát.
Minden olyan testi hiba, amely alkalmatlanná tesz egy kohént a Szentélyben való szolgálatra, miként írva van: „Senki magzataid közül nemzedékein át, akiben hiba van, ne közeledjék…” (3Mózes 21:17.), kizáró ok lehet a nő számára, ha ilyen hibák találtatnak nála.
Ha a férfi azzal a kikötéssel jegyezte el, hogy a nőnek nincs testi hibája, és még nem vette feleségül, vagy ha már elvette, és a házasságkötés alkalmával megismételte kikötését, akkor nincs szükség válásra, mivel ebben az esetben az eljegyzés eleve tévedésből jött létre.
[1] Érteke mai pénzben, kb. 575 forintnak felel meg.
[2] Nagyjából 24 mg. ezüst. A pruta érteke mai pénzben, kb. 3 forintnak felel meg.
