IX. Biblia, Talmud, Chaszid filozófia

Misna: Ávot traktátusa

Az atyák bölcs tanításai

 

A Misná Ávot című külön traktátusa, amely a zsidó bölcsek, a tanaiták nemzedékeinek sok száz év során (az i. e. 4. és i. sz. 2. század között) született bölcs erkölcsi mondásait, tanításait öleli fel.

A Peszách utáni első szombattól egészen a Ros Hásáná előtti szombatig a Minchá ima után olvasunk egy-egy fejezetet, így összesen négyszer fejezzük be. Elhagyjuk az Ávot olvasását, ha Sávuot szombatra esik, illetve ha Tisá BöÁv vagy előnapja szombat. A negyedik ciklusban csak három vagy négy szombat lehetséges, így értelemszerűen a két vagy három utolsó szombaton két-két fejezetet mondunk.

 

5. fejezet

1. Tíz mondással teremtetett a világ. Mire volt ez jó, hiszen Isten egyetlen mondással is megteremthette volna? Igenám, de a tíz ige arra jó, hogy kihangsúlyozza a világ fontosságát. Így aztán azok a gonoszok, akik tetteikkel elveszejtik a világot, súlyosabb elbírálás alá esnek, míg az igazak, akik fenntartják a világot, nagyobb jutalmat érdemelnek.
2. Tíz nemzedék volt Ádám, az első ember és Noé között, tudatván velünk, mily nagy a hosszan tűrés Isten színe előtt. Ugyanis minden nemzedék ingerelte és bosszantotta Őt viselkedésével, (de Ő tíz nemzedéket várt,) míg rájuk hozta az özönvizet.

Ugyancsak tíz emberöltő volt Noé és Ábrahám között, tudatván velünk az isteni hosszan tűrés mértékét. Ugyanis ezek is bosszantották Őt, míg jött Ábrahám, és (példamutató cselekedeteivel) elnyerte mindannyiuk jutalmát.

3. Tíz megpróbáltatáson esett át Ábrahám ősapánk, és helytállt valamennyiben. És mindez azért, hogy lássuk, mily nagy volt az ősatya szeretete Istene iránt.
4. Tíz csoda történt őseinkkel Egyiptomban és tíz a tengernél.

Tíz csapást mért az Örökkévaló az egyiptomiakra hazájukban és tízet a tengernél.

Tízszer kísértették meg őseink Istent a pusztasági vándorlás során, ahogyan le van írva[1]: „Íme, megkísértettek engem tizedszer, és nem hallgattatok szavamra…”.

5. Tíz csoda történt őseinkkel a jeruzsálemi Szentélyben. 1. Asszony nem vetélte el magzatát az áldozati hús szagától, 2. az áldozati hús nem romlott meg soha, 3. a vágóhídon sosem láttak legyet, 4. Jom Kipurkor nem vált a főpap tisztátalanná, 5. az eső nem oltotta el az oltártüzet, 6. a szél nem zilálta szét a füstoszlopot, 7. nem találtatott hiba az omerban, a (Sávuot ünnepi) két kenyérben, illetve a színkenyérben soha, 8. zsúfoltság volt, és mégis volt elég hely, amikor leborultak, 9. kígyó vagy skorpió soha nem tett kárt Jeruzsálemben, és 10. soha ember nem mondta társának: szűk nekem a hely, hogy meghálhassak Jeruzsálemben.
6. Tíz dolgot teremtett az Örökkévaló péntek délután, alkonyat idején (a teremtés hatodik napján): 1. a föld száját (amely azután elnyelte Koráchot), 2. a kút száját (amely a zsidóknak vizet adott a pusztaságban), 3. a bileámi nőstény szamár száját, 4. a szivárványt, 5. a mannát, 6. Mózes csodatévő botját, 7. a sámirt (egy legendás bogarat), 8. a betűket, 9. az Írást, 10. a két kőtáblát. Egyesek szerint Mózes sírhelye és Ábrahám áldozati kosa is akkor teremtetett. Mások még hozzáteszik a rossz szellemeket és a harapófogót is, amely egy másik harapófogóval készül.
7. Hét különleges tulajdonsága van a bölcs embernek, és hét a bambának. A bölcs 1. nem szól az előtt, aki bölcsességben vagy életkorban nagyobb nála, 2. nem vág bele felebarátja beszédébe, 3. nem válaszol elhamarkodva, 4. a tárgyra szorítkozik a kérdése, és 5. illendően felel. 6. Az elsőt elsőnek, az utolsót utolsónak mondja. 7. Ha valamit nem tud, azt mondja: „Nem tudom”, és megvallja az igazat. Mindennek a fordítottja, az ellenkezője jellemzi a bambát.
8. Hétféle büntetés jön a világra, hét különböző vétekcsoport büntetéseként: Ha az emberek egy része betartja a tized törvényeit (minden terményéből tizedet ad a kohanitáknak, lévitáknak, szegényeknek), míg más részük elhanyagolja ezeket, akkor szárazság okozta éhínség támad, amelyben egyesek éheznek, mások bővelkednek. Ha teljesen elvetik a tized kötelességét, akkor aszállyal egybekötött zavargások okoznak éhínséget, és ez már mindenkit érint. Ha nem vesznek chálát (tésztaáldozatot), akkor pusztító ínség támad (amelyben sokan halnak meg). Pestis pusztít a világon olyan vétkek büntetéseként, amelyek részletezve vannak a Tórában, de a végrehajtást nem földi bíróság rendeli el; a hetedik (smitá) év gyümölcseinek tiltott élvezete miatt ugyancsak. Kard (háború) pusztít a világon a jogtiprás és jogferdítés miatt, valamint a Tóra törvényellenes értelmezése miatt. Fenevad garázdálkodik világszerte hamis eskü és Isten nevének megszentségtelenítése miatt. Száműzetés (gálut) az osztályrésze a zsidóknak a bálványimádás, a paráználkodás, az oktalan vérontás és a smitá év törvényeinek megszegése miatt.

Négy időszakban terjed a pestis: 1. a negyedik és 2. a hetedik évben, 3. a hetedik év végén és 4. a Szukot ünnep végén, évente. A negyedik évben a szegényeknek járó tized elhanyagolása miatt (ezt a harmadik évben kell adni). A hetedik évben a hatodikban esedékes szegénytized miatt. A smitá (hetedik) év végén (vagyis a nyolcadik évben) a smitá termések törvényeinek be nem tartása miatt. Évente Szukot után az aratáskor a szegényeknek járó adományok eltulajdonítása miatt.

10. Négyféle embertípus van (aki négyféle különböző viselkedési forma szerint él). 1. Aki azt mondja: ami az enyém, az a tiéd, és ami a tiéd, az az enyém. Ez az egyszerű ember észjárása. 2. Aki azt mondja: ami az enyém, az az enyém, és ami a tiéd, az a tiéd. Ez a közepes, mások szerint szodomai erkölcsű ember életmódja. 3. Aki azt mondja: ami az enyém, az (lehet) a tiéd, és ami a tiéd, az is a tiéd. Ez egy jámbor ember viselkedése. 4. Aki viszont azt mondja: az enyém az enyém, és a tiéd is az enyém, az rossz, gonosz ember.
11. Négyféle természetű embert ismerünk. 1. Aki könnyen megharagszik és könnyen békül, annak jó tulajdonsága eltörpül a rossz mellett. 2. Aki nehezen haragszik meg, de nehezen is békül, annak rossz tulajdonságát ellensúlyozza a jó. 3. Aki nehezen gerjed haragra, de könnyen békül, az jó természetű, jámbor ember. 4. Aki pedig könnyen gerjed haragra, és nehezen békül, az rossz természetű, rossz ember.
12. A tanítványnak négy típusát ismerjük. 1. Aki gyors felfogású, de könnyen el is felejti, amit tanult, annak a haszna kárba vész. 2. Aki nehéz felfogású, de nehezen is felejt, annak érdeme ellensúlyozza hibáját. 3. Jó felfogású és jó memóriájú: ez a jó tanuló. 4. Rossz felfogású és gyorsan felejtő: ez a rossz tanuló.
13. Négyféle embert ismerünk a jótékonyság gyakorlása terén. 1. Van, aki ad, de nem látja szívesen, ha más is ad. Ez rosszindulatú a máséval szemben. 2. Van aztán, aki szívesen látja, ha mások adnak, de ő maga nem ad: ez egyszerűen fukar (és a saját vagyonát félti). 3. Aki maga is adakozik, és szeretné, ha mindenki adakozna: ez a jámbor, igaz ember. 4. Aki viszont maga nem hajlandó adni, és azt szeretné, ha más sem adna, az rossz, gonosz ember.
14. Négyféle embert ismerünk, ami a tanház látogatását illeti. 1. Aki jár ugyan a tanházba, de nem erőlteti meg magát (nem tesz semmit annak érdekében, hogy felfogja a tanultakat, és annak megfelelően cselekedjen), az magáért a megtett útért kap jutalmat. 2. Aki tanul (otthon), de nem veszi a fáradságot, hogy elmenjen a tanházba, az jutalmat érdemel a tanulásért. 3. Aki ezt is, azt is teszi, az jámbor ember, míg 4. aki sem ezt, sem azt nem teszi, az rossz, mindent semmibe vevő ember.
15. Négyféle természetű (tanítvány)t ismerünk, akik a mesterek lábainál ülnek: 1. mint a szivacs, 2. mint a tölcsér, 3. mint a borszűrő és 4. a szita. A szivacs mindent magába szív, a tölcsér mindent átereszt, a borszűrő átengedi a bort, de megtartja a seprőt, a szita átereszti a nullás lisztet, de megtartja a (tartalmasabb, rendes) lisztet.
16. Minden szeretet, amelyet valamilyen érdek diktál, véget ér az érdek megszűntével. Az a szeretet azonban, amely nem függ (külső) érdektől, örökké tart. Az előbbire példa Ámnon és Támár szerelme[2], míg az utóbbira Dávid és Jonátán barátsága[3].
17. Ugyanígy minden vita eredménnyel zárul, amelyet önzetlenül, Isten nevében folytatnak. A meddő vita, amely nem Isten nevében zajlik, nem ér el hatást. Az elsőre példa Sámáj és Hilél disputája, míg az utóbbit Korách és gyülekezete példázza.
18. Aki sokakat érdemhez juttat, az védve van attól, hogy bűnbe essék. Aki viszont a sokaságot bűnre csábítja, annak nincs alkalma a megtérésre. Mózes érdemes volt, és a sokaságot is érdemessé tette, ezért a sokaság érdemeit neki tudják be, amint le van írva: „Az isteni igazságot megvalósította, és törvényeit (érvényre juttatta) Izraelben.” Ezzel szemben Jeroveám ben Nevát vétkezett, és bűnbe vitte Izraelt, ezért a sokaság vétkeit neki róják fel, amint le is van írva[4]: „Jeroveám vétkei, amelyeket elkövetett, és bűnbe sodorta Izraelt.”
19. Aki az alábbi három tulajdonsággal rendelkezik, az Ábrahám ősapánk tanítványának mondhatja magát. Akinek viszont három más (ezekkel ellenkező) tulajdonsága van, az a gonosz Bileám tanítványa. 1. A jóindulat, 2. az alázatos szellem és 3. a szerény lélek: ezek teszik az embert Ábrahám tanítványává. Míg 1. a rosszhiszeműség (rosszindulat), 2. a fennhéjázó szellem és 3. a kevély lélek: ezek Bileám tanítványainak ismertetőjelei. Mi a különbség a két iskola között? Ábrahám tanítványai élvezik a világot, és öröklik a túlvilágot, ahogy írva van[5]: „…hogy örökséget adjak az engem szeretőknek és megtöltsem kincstárukat…”. De Bileám tanítványai a poklot öröklik, és alászállnak az enyészet vermébe, ahogy írva van[6]: „…és Istenem, Te taszítod őket a sírnak mélyére! A véreskezű és álnok emberek az emberélet felét sem érik el. De én benned bízom!”
20. Jehudá ben Témá mondotta: „Légy bátor, mint a párduc, könnyű, mint a sas, gyors, mint a szarvas, erős, mint az oroszlán, amikor tenned kell Mennyei Atyád akaratát!”

Ugyancsak ő mondotta: „A szemtelen ember a pokolba, a szégyellős a mennyországba való. Legyen az az akaratod, Istenem és őseim Istene, hogy a Szentély felépüljön, mihamarabb, napjainkban, és nekünk legyen részünk szent Tórádban!”

21. Ben Bág Bág mondotta: „Forgasd (a Könyvet, a Tórát), egyre csak forgasd, mert minden benne van. Búvárkodj benne, mellette öregedj meg, és ne tágíts tőle, mert nincs nálánál jobb dolog!”

Ben Hé Hé mondotta: „Minél nagyobb a fáradozás (a parancsolatok betartása, illetve a Tóra-tanulás körül), annál nagyobb a jutalom.”

22. Ugyancsak ő (Ben Hé Hé, mások szerint Jehudá ben Témá) mondotta: „Ötéves korban kezdi a gyerek tanulni a Bibliát. Tízéves korban a Misnát. Tizenhárom évesen köteles a parancsolatokat betartani (bár micvá). Tizenöt évesen a Talmudban búvárkodik. Tizennyolc évesen megnősül. Húszévesen meglett ember. Harmincévesen ereje teljében van, negyvenévesen az értelem embere. Ötvenéves korában már képes okos tanácsot adni. Hatvan az öregedés kora, hetven az ősz hajé, nyolcvan az aggkoré. A kilencvenéves görnyedten jár, és a százéves mintha már nem is élne.”

[1] 4Mózes 14:22.

[2] Lásd 2Sámuel 13.

[3] Lásd 1Sámuel 18.

[4] 1Királyok 15:30.

[5] Példabeszédek 8:21.

[6] Zsoltárok 55:24.