7. nap: Az eltörött üvegcse
Több, mint száz évvel ezelőtt történt, hogy egy jeruzsálemi rabbi, nevezzük Lipának, külföldre utazott, hogy adományokat gyűjtsön árvák kiházasítására. Milánóba érve azonnal szállás után nézett, mivel igencsak délutánba hajlott már az idő, és közeledett a hetedik nap, a szombat. Ahogy ott bolyongott a milánói utcákon, abban a reményben, hogy zsidó környékre érkezik, ahol valaki meghívja őt szombatra, hirtelen ló vontatta kocsi állt meg mellette. „Sálom áléchem” – kiáltott ki az utas az ablakon. – „Mi járatban van itt nálunk, Milánóban?”
Lipa rabbi nem sokat gondolkozott, hanem rögtön elmesélte a kérdezőnek, hogy Jeruzsálemből érkezett, és a zsidónegyedet keresi, hogy szállást találjon magának a közeledő szombat napjára. Szerencséje volt, a kocsi gazdag tulajdonosa nyomban meghívta, hogy töltse nála a szombatot. Néhány órával később Lipa rabbi a gazdag kereskedő ételtől roskadozó asztala mellett ült. Csillogó kristálypoharak, drága porcelántálak és ezüst étkészlet tette teljessé az ínycsiklandozó falatok nyújtotta élményt. A míves munkával készült edények egy üvegszekrényből kerültek elő, és Lipa rabbi csodálkozva vette észre, hogy a legfelső polc közepén, a legcsillogóbb üvegek között egy kis, törött üvegcse áll. Rögtön érezte, hogy nem véletlenül maradt ott az a régi, használhatatlan darab, és megkérte vendéglátóját, hogy mesélje el neki az üvegcse történetét. Ez pedig így szólt:
A gazdag kereskedő Amszterdamban született, és ott nevelkedett szülei vallásos zsidó otthonában. 18 éves korában Olaszországba költözött, hogy idősödő nagyapjának segítsen az üzleti ügyeiben. Nem sokkal érkezése után azonban nagyapja meghalt. Szülei azt szerették volna, ha fiuk eladja a boltot, és visszatér Amszterdamba, a fiú azonban hallani sem akart erről, és úgy döntött, átveszi az irányítást. A fiatalember keze alatt az üzlet virágozni kezdett, és nemsokára még egy boltot tudott nyitni. Egy napon azonban annyira el volt foglalva a dolgával, hogy elfelejtette elmondani a délutáni mincha imát…
Így kezdődött. A fiatal férfi hamarosan a reggeli imát is elhagyta, majd az estit, megfeledkezett a szombat szentségéről és számos más micváról. Megházasodott, gyermekei születtek, egyre gazdagabb lett, de a Tóra parancsolatait nem tartotta be. Egy téli délutánon a kereskedő az utcán sétált, amikor egy kis gyerekcsapatra lett figyelmes. Mindannyian nevetgélve kergetőztek, kivéve egyet, aki hangosan zokogott, és azt ismételgette: „Mit mondok majd az apámnak?” A kereskedő megkérdezte a fiút, hogy miért sír, és ő elmondta, hogy apja elküldte, hogy vegyen olajat a hanukai mécsesbe. Hazafelé meglátta a barátait, és csatlakozott a játékukhoz, de véletlenül elejtette az olajosüveget, az eltörött, az olaj kifolyt. Szegény a család, ha még egy üveg olajat kell venni, nem tudnak majd kenyeret tenni az asztalra. A kereskedő nem teketóriázott sokat, és hamarosan egy olajjal teli üveggel tért vissza. Átadta a fiúnak az üveget, és hazament.
Tudjuk, hogy minden zsidó lelkében, még ha a lehető leginkább eltávolodott is Istentől, ha a lehető legjobban távol is tartja magát a Tórától és a parancsolatoktól, ott pislákol kiolthatatlanul az isteni szikra. És a fiú törött üvege felébresztette a kereskedőben a pintele jidet, azt a kis zsidóságot, mely soha el nem hagyja az embert. Mintha a kifolyt olaj a lelkéig ért volna, és ott, a szikrával találkozzon, lángra lobbant volna. Fülében megállíthatatlanul csengett a gyermek siránkozása: „Mit mondok majd az apámnak?” – „Valóban, mint mondok majd az Atyámnak az Égben, mit tudok majd felhozni védelmemre az Ítélet Napján?” – gondolkozott a gazdag férfi. Hirtelen sarkon fordult, és visszaszaladt oda, ahol a gyerekek játszottak. Összegyűjtötte a törött cserepeket, és amennyire lehetett, összeillesztette a darabokat. Azon az estén – a családja legnagyobb meglepetésére – hanukai gyertyát gyújtott az otthonában. Másnap két gyertyát gyújtottak meg, az azt követő napon hármat és így tovább. Ahogy a kereskedő nézte a táncoló lángokat, rég elhagyott amszterdami otthonára gondolt, és hirtelen felismerte, hogy hiába minden gazdagsága, ha ilyen mélyre zuhant a lelke. A gazdag kereskedő megtért, és ismét vallásos zsidó lett belőle. Üzlete sikeresebb volt, mint valaha, noha szombaton zárva tartott. A törött üvegcsét nagy becsben tartotta, legcsillogóbb kristályai és legfinomabb porcelánjai között, hogy mindig emlékeztesse őt saját hanukai csodájára.
zsido.com
Forrás: breslev
