6. nap: ros chodes tévét. Ezen a napon egy érdekes szokásról számolunk be, melyet hanuka 6., vagy 7. napján tartanak meg. Hanuka az egyetlen olyan ünnep, mely két hónapon is átível: kiszlév hónapban kezdődik és tévét hónapban fejeződik be. Kiszlév hónap lehet 29 és lehet 30 napos is, ennek megfelelően lehet egy-, vagy kétnapos a következő hónap, tévét újholdja.
Létezik egy hagyomány, mely szerint ez a nap az éjd ál-bánát, a lányok ünnepe, másként a lányok újholdja. Nem tudjuk, mikor kezdték e napot ünnepelni, de az bizonyos, hogy elsősorban Észak-Afrikában, illetve a Földközi-tenger medencéjének zsidó közösségeiben (Líbia, Algéria, Marokkó, Görög – és Törökország) ismert, a legnépszerűbb pedig a tunéziai zsidó közösségekben, illetve Dzserba szigetén. Az ünnep lényege a női testvériség és a nők ünneplése.
A ros chodes, bár nem valódi ünnepnap, mégis jeles nap a zsidó naptárban hónapról hónapra, külön imákkal és szokásokkal tiszteljük meg. Ez a nap (vagy egyes hónapokban két nap) hagyományosan a nők ünnepe. Bár szabad munkát végezni, de dicséretes, ha valaki ezt a napot a hétköznapoknál egy kicsit ünnepélyesebben éli meg, és forrásainkban több helyen olvashatjuk, hogy szokás, hogy a nők nem dolgoznak újhold napján. Mások azt mondják, hogy az éjd ál-bánát Eszter királynőtől, a purimi történet főhősétől ered, mivel az éjd ál-bánát szokásai nagyban hasonlítanak a purimi hagyományokhoz, elsősorban abban, hogy nők számára rendeztek egész napos lakomát (miste násim), bort ittak, édességeket készítettek, énekeltek és táncoltak napestig. Sok közösségben ajándékokat küldenek egymásnak (ami a purimi misloách mánotra hasonlít), máshol a szükséget szenvedő gyerekeknek adnak adományt (ami a purimi mátánot leevjonimra, szegényeknek adott adományokra emlékeztet).
A további szokások közé tartozik például, hogy a tunéziai közösségekben elsősorban hajadonok vettek részt az ünneplésben, mert úgy gondolták, hogy ez egy szegula (jó jel) arra, hogy férjhez menjenek. Emellett közös bát micva ünnepséget tartottak azoknak a lányoknak, akik 12 évesek lettek abban az évben, és sok tunéziai közösségben ajándékot is kaptak a lányok. Máshol épp ellenkezőleg, nem a nap örömeire, hanem annak komolyságára helyezték a hangsúlyt, a nők együtt imádkoztak, szlichotot mondtak, akárcsak az újév előtt, és bocsánatot kértek egymástól.
Mivel az ünnep hanuka idejére esik, a hagyomány természetesen Judittal is összekapcsolja, valamint Mátitjáhu lányával, Chánával. Bár a Tánách (zsidó Biblia) nem tartalmazza Judit könyvét, mégis ez a forrásunk, mely beszámol arról, hogyan ölte meg a bátor zsidó nő a félelmetes görög harcost, Holofernészt, és mentette meg ezzel a Jeruzsálemet és Izrael népét. A tunéziai zsidók hagyománya szerint ez tévét hónap újholdján történt, és ezért fontos erről is megemlékezni az éjd ál-bánát ünnepségeken, többek között azzal, hogy tejes ételeket fogyasztanak ezen az ünnepnapon. (Judit és Holofernész történetét részletesebben itt ismertettük.)
A midrás (Midrás Lechánuká) szerint Cháná, Mátitjáhu lánya volt az, aki elindította a görögök elleni küzdelmet. Így szól a történet: a görögök számos rendelkezést hoztak, melyekkel ellehetetlenítették a zsidók életét. Először megtiltották, hogy zárat tegyenek az ajtajukra, erre a zsidók levették az ajtóikat és ezzel megfosztották magukat a becsületüktől. Azután bejelentették, hogy kardélre hánynak minden férfit, aki megengedi a feleségének, hogy elmenjen a mikvébe (és lehetővé tegye ezzel a házastársi kapcsolatot), ezért megfosztották magukat a házasélettől. Végül elrendelték, hogy az esküvő után az első éjszaka joga a helyi görög kormányzót illeti, ezért nagyon sokan egyszerűen nem is házasodtak. Három éve volt már érvényben ez a rendelet, amikor Cháná, Mátitjáhu lánya férjhez ment a hasmóneus Elázárhoz. Amikor mindannyian hozzáláttak az esküvői lakomához, Cháná összecsapta a tenyerét, letépte magáról a fejedelmi öltözetét és mezítelenül állt a vendégek előtt. Amikor testvérei látták, mit tett, szégyenükben lehajtották a fejüket, majd felkeltek, hogy megöljék őt. Ekkor Cháná felkiáltott: „Testvéreim és nagybátyáim! Most, hogy előttetek, szent életű emberek előtt álltam mezítelenül és bűntelenül, nagy buzgalommal indultok ellenem. Ám nem voltatok ilyen buzgók, amikor elküldtetek ahhoz a göröghöz, hogy megerőszakolhasson. Talán nem kéne-e Simontól és Lévitől, Dina fivéreitől tanulnotok, akik, bár csak ketten voltak, mégis bosszút álltak a húgukért, és lemészárolták Sechem lakóit, kockára téve az életüket Istenért [1Mózes 34]. És Isten a segítségükre jött és nem pusztította el őket. Ti pedig öten vagytok testvérek – Jehuda, Jochánán, Jonatán, Simon és Elázár – és több mint kétszáz fiatal pap is itt van veletek! Bízzatok az Örökkévalóban és Ő megsegít!”
A testvérek azonnal megértették, mekkora hibát követtek el. Elhatározták, hogy húgukkal az uralkodóhoz mennek, és azt mondják majd neki, hogy a főpap lánya csakis a királyt illetheti, majd pedig megölik az uralkodót. Az Örökkévaló valóban megsegítette őket, égi hang (bát kol) jött ki a Szentek Szentjéből, és azt mondta: „Izrael fiatalsága győzedelmeskedett Antióchusz fölött.” Így indult a felkelés.
zsido.com
