Messiás a hetiszakaszban
Személyiségünk megőrzése
„És minden nő, akit szíve késztetett bölcsességgel, megfonta a kecskeszőrt.” (2Mózes 35:26.)
Rási szerint: „Ez a művelet rendkívüli ügyességet kíván, mivel a kecske hátán fonták a szőrt.”
Ez nem volt a nők kötelessége. Maguktól, saját belső késztetésük hatására cselekedtek. Rájöttek, hogy ha az Örökkévaló felruházta őket ezzel a képességgel, akkor azt az Örökkévaló szolgálatára, a Szentély felépítésére használniuk is kell.
Ez a következőkre tanít minket:
A zsidóság, a micvák által teljes útmutatást ad az élethez, ugyanakkor fontos, hogy megtartsuk önálló személyiségünket. Mikor az Örökkévaló különleges tehetséggel és képességekkel ruház föl valakit, az köteles azt is az Örökkévaló szolgálatában hasznosítani. Mindenkinek arra kell használnia tehetségét és képességét, hogy segítse elérni a legvégső célt: szentéllyé, az Örökkévaló méltó hajlékává változtatni ezt a világot.
A zálog
„Ez a hajléknak (miskán), a bizonyság hajlékának (miskán háédut) elszámolása…” (2Mózes 38:21.)
Rási kommentárjában idézi Bölcseink megjegyzését, hogy a miskán szó kétszer fordul elő ebben a versben. Ez a kétszeres hivatkozás a Jeruzsálemi Szentélyre utal, amely Izrael megtérésének zálogaként (máskon), Izrael romlottsága miatt kétszer pusztíttatott el (mármint az Első és a Második Szentély).
Ez azt jelenti, hogy a Szentély elpusztítása nem volt Izrael örök veszteségének szánva, csak zálogul, biztosítékként vétetett, és végül helyre lesz állítva.
A zsidó törvény elrendeli, hogy aki zálogot vesz, köteles azt gondosan megőrizni, és a megfelelő időben visszaadni a tulajdonosának. Mikor a Szentély eltávolításának az oka („Izrael romlottsága”) megszűnik, érintetlenül, teljes épségében visszakapjuk. Ilyenformán a Harmadik Szentély mindkét elődjének minden tulajdonságát hordozni fogja.
