XXIV. Szerelem, házasság és család

Maimonidész, Mose ben Máimon, a Rámbám:

Széfer Násim: A nők könyve

A házasság szabályai

Ide tartozik két tevőleges, két tiltó, összesen négy parancsolat:

1. Házasságot kell kötni ktubá (házassági levél) és kidusin (a zsidó törvényekben előírt eljegyzés) által.
2. Nem szabad nemi érintkezést folytatni ktubá és kidusin nélkül.
3. A férfi ne vonja meg feleségétől az ellátásra, ruházkodásra és testiségre vonatkozó jogait!
4. Szaporodni és sokasodni kell.

 1. fejezet

A házasság: kötelesség és tilalom

A jegyesség

1. §. A Tóra-adás előtti időkben, ha egy férfi és egy nő találkozott az utcán, és együtt elhatározták, hogy egybekelnek, a férfi hazavitte a nőt, intim kapcsolatot létesített vele, és ezáltal a feleségévé tette. A Tóra-adás után a zsidóknak megparancsoltatott, hogy ha egy férfi feleségül kíván venni egy nőt, akkor először tanúk jelenlétében kell feleségeként megszereznie, és csak ezután válik a feleségévé. Erre utal az Írás[1]: „Ha valaki feleséget vesz, és az hozzá megy…”
2. §. A megszerzésnek ez a módja a Tóra egyik tevőleges parancsolatát teljesíti.

A feleség megszerzésének három szabályszerű módja van: pénz átadásával, okirat által, és intim kapcsolat létesítése révén.

Az intim kapcsolat létesítésének és a hivatalos okirat átadásának módja a Tóra szövegéből származik, míg a pénz átadásának érvényessége rabbinikus [következtetés a Tóra szövegéből].

A megszerzésnek ezt a stádiumát általánosan éruszinnak (eljegyzésnek) vagy kidusinnak (fölszentelésnek) nevezik. Azt a nőt, akit az említett három mód valamelyikével szereztek meg, a mökudeset (megszentelt) vagy möureszet (eljegyzett) szóval illetik.

3. §. Miután az eljegyzés művelete hivatalosan megtörtént, és a nő mökudeset lett, férjes asszonynak tekintendő, noha a nemi aktus még nem történt meg, és a nő még nem lépett be a férje házába. Ha a férjén kívül bárki más nemi kapcsolatot létesít vele, az a bíróság halálos ítéletének teszi ki magát. Ha pedig el akar válni, akkor [a férjnek] getet (válólevelet) kell írnia.

 

A paráznaság tilalma

4. §. Ha egy férfi a Tóra-adás előtti időkben találkozott egy nővel az utcán, és mindketten óhajtották, a férfi fizethetett neki, és „az út szélén”[2] nemi kapcsolatot létesíthetett vele, aztán otthagyhatta. Az ilyen nőnek „parázna”[3] a neve.

A Tóra-adás után a paráznaság tiltottá vált, ahogy írva van[4]: „Ne legyen kéjnő Izrael leányai között.” Ezért tehát arra a személyre, aki csupán kéjvágyból, kidusin nélkül létesít intim kapcsolatot egy nővel, a Tóra által előírt korbácsbüntetést szabják ki, mivel szajhával lépett viszonyra.

5. §. Minden olyan viszony létesítését, amelynek tilalma a Tórából származik, és ami égi halálbüntetést von maga után – azaz a Párását Ácháré Mot-ban említett eseteket –, árájotnak, az egyes megnevezett til­tott viszonyokat pedig külön-külön ervának nevezik.

 

A másodlagos tilalmak

6. §. Vannak más nők[5], akiknek esetében a szóbeli hagyomány tiltja intim kapcsolat létesítését; ezek a tilalmak rabbinikus eredetűek. Ezeket a nőket snijotnak (másodlagosnak) nevezik, hisz [a velük való kapcsolat] tilalma másodlagos jellegű az árájothoz képest. Húsz ilyen fajta nő van, és pedig:

az anyai nagyanya; ez a tilalom megszakítás nélkül folytatódik fölfelé: az anyai nagyanya anyai nagyanyja – és a további felmenők – szintén tiltottak;

az anyai nagyapa anyja: ez a tilalom egyedül rá vonatkozik [a felmenőire nem];

az apai nagyanya; ez a tilalom megszakítás nélkül folytatódik fölfelé: az apai nagyanya anyai nagyanyja – és a további felmenők – szintén tiltottak;

az apai nagyapa anyja: ez a tilalom egyedül rá vonatkozik [a felmenőire nem];

az apai nagyapa felesége; ez a tilalom megszakítás nélkül folytatódik fölfelé: akár Jákob ősatyánk felesége is mindannyiunk számára tiltott;

az anyai nagyapa felesége: ez a tilalom egyedül őrá vonatkozik;

az apa anyaági testvérének felesége;

az anya fivérének felesége, legyen az akár apai vagy anyai ági;

a fiúgyermek menye; ez a tilalom megszakítás nélkül folytatódik lefelé; még akár Jákob ősatyánk számára is tiltott bármelyikünk felesége;

a leánygyermek menye; ez a tilalom [lefelé] egyedül őrá vonatkozik;

a fiúgyermek leányának leánya; ez a tilalom [lefelé] egyedül őrá vonatkozik;

a fiúgyermek fiának leánya; ez a tilalom [lefelé] egyedül őrá vonatkozik;

a leánygyermek leányának leánya; ez a tilalom [lefelé] egyedül őrá vonatkozik;

a leánygyermek fiának leánya; ez a tilalom [lefelé] egyedül őrá vonatkozik;

a feleség fia fiának a leánya; ez a tilalom [lefelé] egyedül őrá vonatkozik;

a feleség leánya leányának leánya; ez a tilalom [lefelé] egyedül őrá vonatkozik;

a feleség apjának anyai nagyanyja; ez a tilalom [felfelé] egyedül őrá vonatkozik;

a feleség anyjának apai nagyanyja; ez a tilalom [felfelé] egyedül őrá vonatkozik;

a feleség anyjának anyai nagyanyja; ez a tilalom [felfelé] egyedül őrá vonatkozik;

a feleség apjának apai nagyanyja; ez a tilalom [felfelé] egyedül őrá vonatkozik.

A megszakítás nélkül folytatódó snijotnak tehát mindössze négy kategóriája van: az anyai nagyanya – ez a tilalom megszakítás nélkül folytatódik fölfelé; az apai nagyanya – ez a tilalom megszakítás nélkül folytatódik fölfelé; az apai nagyapa felesége – ez a tilalom megszakítás nél­kül folytatódik fölfelé; és a fiúgyerek felesége – ez a tilalom megszakítás nélkül folytatódik lefelé.

 

A Tóra enyhébb tilalmai

7. §. Minden olyan intim kapcsolatnak, amit tilt a Tóra, de amely nem büntetendő égi halállal, iszuré lávin (tiltó parancsolatok tilalma) a neve, de hívják ezeket iszuré ködusá (a szentség tilalmai) néven is.

Ilyenből kilenc van: özvegyasszony és főpap közötti viszony; főpap, vagy egyszerű pap és elvált asszony, zoná[6] vagy chálálá[7] közötti viszony; tiltott kapcsolatból (ervából) született nő és zsidó férfi közötti viszony; tiltott kapcsolatból (ervából) született férfi és zsidó nő közötti viszony; zsidó nő és betért moábita vagy ammonita közötti viszony; férfi és elvált felesége közötti viszony, miután az feleségül ment egy másik férfihoz; zsidó nő és olyan férfi közötti viszony, akinek a heréje összezúzódott vagy a hímvesszeje megcsonkult; jövámá (özvegy­asszony[8]) és más [az elhunyt férje fivérein kívüli] férfi közötti viszony, amíg a sógorai iránti kötelezettsége fennáll.

A rabbinikus rendelkezés szerint az elvált asszony és a chálicán[9] keresztül ment asszony státusa azonos, és [mindkettőnek] tilos pappal [viszonyt létesítenie]. A Bölcsek a nötinimet – nőket és férfiakat egyaránt – a tiltott kapcsolatból született személlyel azonos kategóriába sorolták; ezek tilalma rabbinikus. A tiltott testi kapcsolatok szabályaiban fogjuk majd elmagyarázni, kik a nötinim.

8. §. Vannak bizonyos viszonyok, amelyekre valamilyen tevőleges parancsolatból származó tilalom vonatkozik, de tiltó parancsolat nem tiltja őket. Három ilyen van: betért egyiptomiak és edomiták első és második nemzedéke, férfi és nő egyaránt; és a nem szűz nő és főpap közötti viszony.

Ezekben az esetekben nincsenek versek, amely azt mondják: „Ne lépjen be [az Örökkévaló gyülekezetébe]…” vagy „Nem vehet el…”

Az [áttért egyiptomiakkal és edomitákkal való házasságot tiltó] tilalom, [5Mózes 23:9-ből] származik, amely azt mondja: „A harmadik nemzedék jusson be az Örökkévaló gyülekezetébe”. Ez arra utal, hogy az első és a második viszont nem léphet be [ebbe a házassági kapcsolatba].

Hasonlóképpen [a 3Mózes 21:13. tevőleges parancsolatból]: „[A főpap] hajadon lányt vegyen el” levezethetjük, hogy nem vehet el olyan nőt, aki nem szűz. A tevőleges parancsolatból levezetett tilalom státusa azonos a tevőleges parancsolatéval.

3. fejezet

Az eljegyzés menete

A pénz általi jegyesség

1. §. Hogyan lehet létrehozni a jegyesség kötelékét? Ha a férfi pénz átadása útján [akarja azt létrehozni], egy prutát[10] [köteles fizetni] pénzben vagy értékben.

[Mielőtt odaadja], a férfi azt mondja a nőnek: „Nekem vagy szentelve…”, „El vagy jegyezve velem…” vagy „Ezáltal a feleségem leszel.” [A pénzt vagy a tárgyat] tanúk jelenlétében kell átadnia a nőnek.

A férfinak kell tennie a kijelentést, amely arra utal, hogy feleségül szerzi meg magának a nőt, és ő adja neki a pénzt.

2. §. Ha a nő ad [pénzt] a férfinak, és ő mondja azt neki: „Íme, neked vagyok szentelve”, „Íme, veled vagyok eljegyezve”, „A feleséged vagyok”, vagy más, megszerzésre utaló kijelentést tesz, a házassági kötelék nem jön létre. Hasonlóképpen, ha a nő adott [pénzt] a férfinak, és a férfi tette a kijelentést, a házassági kötelék ekkor sem jön létre. Ha a férfi adta [a pénzt a nőnek], de a kijelentést a nő tette, akkor a kidusin státusa kétséges[11].

 

Az okirat általi jegyesség

3. §. Ha a férfi hivatalos okirattal létesít jegyességi köteléket, akkor: Le kell írnia egy papírra, cserépdarabra, falevélre vagy bármilyen tetszése szerint választott tárgyra: „Nekem vagy szentelve…”, „Nekem vagy eljegyezve…” vagy valamilyen hasonló kifejezést. Ezután az okiratot tanúk jelenlétében át kell adnia az asszonynak.
4. §. Az okiratot, ahogy a válólevelet is, kifejezetten a leendő feleség nevére, és az ő hozzájárulásával kell megírni. Ha az okirat nem a nő nevére, vagy ha az ő nevére, de a hozzájárulása nélkül készült, akkor a jegyességi kötelék nem jön létre. Még akkor sem, ha a férfi a nő hozzájárulásával, tanúk jelenlétében adja át.

 

A nemi élet általi jegyesség

5. §. Ha a férfi intim kapcsolat létesítésével hoz létre jegyességi köteléket, azt kell mondania a nőnek: „Fel vagy szentelve nekem…”, „El vagy jegyezve nekem…” vagy „E kapcsolat által a feleségem leszel…”, vagy valamilyen hasonló tartalmú kijelentést kell tennie. Tanúk jelen­lé­té­ben egy elkülönített helyre kell vonulnia a nővel, és ott intim kapcsolatot kell létesítenie vele.

Mikor valaki intim kapcsolat által létesít jegyességi köteléket, az aktus vé­geztével – tekintet nélkül arra, hogy a pár vaginális vagy anális módon közösült-e –, a jegyességi kötelék létrejön.

 

Az eljegyzés szavai

6. §. A kijelentéseknek, amelyeket a férfi tesz az eljegyzéskor, arra kell utalniuk, hogy feleségül szerzi meg magának a nőt, és nem arra, hogy ő adja magát a nőnek. Hogyan kell ezt érteni?

Ha a férfi olyasfélét mond, vagy ír a nőnek átadott okiratra, mint például: „A férjed vagyok”, „A jegyesed vagyok…”, „Az embered va­gyok”, akkor semmiféle jegyességi kötelék nem jön létre.

Ha [azonban] a férfi olyasfélét mond vagy ír a nőnek: „Íme, a feleségem vagy”, „Íme a jegyesem vagy”, „Íme, az én tulajdonom vagy”, „Íme, az enyém vagy”, „Íme, nekem vagy kijelölve”, „Íme, az én birtokom vagy”, „Íme, az én birtokomban vagy”, „Íme hozzám vagy kötve” akkor a jegyességi kötelék létrejön.

7. §. Ha a férfi azt mondja vagy írja a nőnek: „Nekem vagy tartogatva”, „Meg vagy jelölve nekem”, „Te vagy az én segítőm”, „Te vagy az én párom”, „Te vagy az oldalbordám”, „Nekem vagy lezárva”, „Alattam vagy”, „A foglyom vagy”, „A foglalatomban vagy”, akkor a kidusin státusa kérdéses.

A fentiek is csak akkor érvényesek, ha a férfi előzőleg beszélt a nővel jegyességi kötelék létesítéséről. Ha nem beszélt ilyesmiről a nővel, akkor ezeknek a szavaknak semmilyen következményük nincs.

8. §. A férfi bármilyen nyelven tett kijelentésével eljegyezheti a nőt, ha az érti azt a nyelvet, és ha a kijelentés azon a nyelven azt jelenti, hogy a férfi – mint azt fentebb magyaráztuk – megszerzi magának a nőt.

Ha a férfi beszélt a nővel a házasságról, és a nő ebbe beleegyezett, majd a férfi azonnal adott neki valamit a kezébe, ami által elvette, illetve ha az azonnal intim kapcsolatot létesített vele, de nem tett olyan kijelentést, ami egyértelművé teszi a szándékát, az elegendő. Mivel erről a dologról beszéltek, nem szükséges, hogy a férfi egyértelmű kijelentést tegyen.

Hasonlóképpen, a férfinak nem kell közölnie a kidusint, vagy a válást figyelemmel kísérő tanúkkal, hogy „Ti vagytok a tanúim.” Ha a férfi az ő jelenlétükben válik el a nőtől vagy veszi el a nőt, a nő el van választva, illetve föl van szentelve…

 

A házasságkötés bevett módjai

20. §. Az Írás törvénye szerint a nemi kapcsolat létesítése által létrejött eljegyzés érvényes. Hasonlóképpen érvényes az Írás törvénye szerint a hivatalos okirat által létesített eljegyzés. Ahogyan a válólevél írása lezárja a válást – mint az írva van[12]: „…és válólevelet ír neki…”, ugyanúgy lezárja [a hivatalos okirat átadása a jegyességi kötelék létesítését].

A pénzre vonatkozó törvény az Írásból származik, de értelmezése a rabbinikus törvény szerinti. Az írva van[13]: „Ha valaki elvesz egy nőt és feleségévé teszi”, amit Bölcseink így magyaráztak: A megszerzés pénz [átadását] is magába foglalja, mint az írva van[14]: „Megadom a mezőért való pénzt, vedd el tőlem!”

21. §. Noha ez a törvény lényege, már általános zsidó szokássá vált a pénz vagy pénzt érő tárgy útján történő eljegyzés. Ha valaki hivatalos okirattal kíván eljegyezni egy nőt, megteheti azt. De semmiképp nem házasodhat eleve intim kapcsolat létesítése által.

Ha egy férfi intim kapcsolat létesítésével szentel föl egy nőt, azt – jóllehet az eljegyzés érvényes – megkorbácsolják ezért az enge­det­len­ség­ért, nehogy a zsidók könnyelműek legyenek ebben az ügyben.

22. §. Hasonlóképpen, ha egy férfi előzetes siduch – előzetes közös meg­győződés[15] – nélkül szentel föl egy nőt, vagy ha az utcán szenteli föl, azt – noha az eljegyzés érvényes – korbáccsal büntetik engedetlenségéért. [Ezt a szabályt azért vezették be], nehogy az ilyen gyakorlat erkölcstelen kapcsolatokra szokjanak az emberek, ahhoz a paráznasághoz hasonlatosan, ami a Tóra-adás előtt volt szokásos.

 

Az esküvői áldások

23. §. Mikor egy férfi, akár személyesen, akár megbízottja útján, eljegyez egy nőt, neki vagy a megbízottjának az eljegyzés előtt ugyanúgy áldást kell mondania, ahogyan bármely más micvá végrehajtása előtt. [A nőt] az áldás elmondása után] kell eljegyezni.

Ha a férfi áldás nélkül szenteli föl a nőt, utána már nem szabad elmondania az áldást, mert az akkor már hiábavaló áldás lenne egy már megtörtént cselekedetre.

24. §. …Szokásba jött ezt az áldást bor vagy sör fölött elmondani. Ha van bor, akkor előbb a borra kell áldást mondani, utána következik az eljegyzési áldás, és utána kell eljegyezni a nőt. Ha nincs bor vagy sör, akkor csak az eljegyzési áldást kell elmondani.

10. fejezet

Az esküvő menete

Az eljegyzés és a házasság

1. §. A rabbinikus törvény szerint, a eljegyzett asszony (az áruszá) mindaddig nem létesíthet intim kapcsolatot a férjével, ameddig az apja házában él. Azt a férfit, aki jegyesével – áruszájával az apósa házában intim kapcsolatot létesít, engedetlenségéért korbácsbüntetéssel sújtják.

Még ha valaki intim viszony létesítése útján lép is jegyességre, akkor sem létesíthet jegyesével újabb intim kapcsolatot, míg otthonába nem viszi, és ott el nem különül vele, és ezáltal feleségének nem nyilvánítja.

Ez az az elkülönülés, ami a chupá alá lépés által történik, ezt nevezik mindenütt niszuinnak.

Mikor egy férfi a nő eljegyzése után a niszuin érdekében létesít intim kapcsolatot a jegyesével, akkor már a nemi kapcsolat kezdeti stádiumában magáévá teszi őt, és ettől fogva a nő minden szempontból feleségként kezelendő.

2. §. Ha a jegyes már a chupá alá lépett, a férje tetszése szerint bármikor létesíthet vele intim kapcsolatot, a nő pedig minden szempontból a feleségének tekintendő. Ha az asszony már belépett a chupá alá, attól kezdve nöszuá a neve, noha a pár még nem lépett intim kapcsolatba. [Ez akkor van így,] ha az asszonnyal intim kapcsolatba lehet lépni. Ha azonban az asszony a nidá (menstruáció) állapotában van [amikor is tilalmas az intim viszony], a házassági kötelék nem jön létre, és a nő – noha belépett a chupá alá, és elkülönült [a férjével] – továbbra is csupán je­gyesnek tekintendő.

 

A hét áldás

3. §. A házassági áldásokat a házasság megtörténte előtt, a vőlegény otthonában kell elmondani. Hat ilyen áldás van:

Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, Világ Ura, aki mindent dicső­sé­gé­re teremtett!

Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, Világ Ura, aki az embert meg­al­kot­ta!

Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, Világ Ura, aki az embert a maga kép­mására, a maga képzete szerint formálta, és örök építményt mintázott belőle! Áldott vagy Te, Örökkévaló, aki az embert alkotta!

Hadd örüljön és vigadjon, aki gyermektelen volt, mikor gyermekei örömben összegyűlnek nála! Áldott vagy Te, Örökkévaló, aki Ciont megörvendezteti gyermekeivel!

Adj sok örömet e szerelmespárnak, ahogy az Édenkertben örömet okoztál annak idején első teremtményednek! Áldott vagy Te, Örökkévaló, aki örömmel tölti el a vőlegényt és a menyasszonyt!

Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, Világ Ura, aki az örömöt és vigasságot, vőlegényt és menyasszonyt, ujjongást és dalolást, vigalmat és vidámságot,[16] szeretetet és egyetértést, házi békét és barátságot létrehozta! Urunk, Istenünk, bárcsak hamarosan hallanák Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin is vőlegények és menyasszonyok hangját, vőlegények vigadását a baldachin alól, ifjakét zenés vigasságukból! Áldott vagy Te, Örökkévaló, aki megörvendezteti a vőlegényt a menyasszonnyal!

4. §. Ha van, egy pohár bort kell hozni, és előbb a borra kell áldást mondani. Utána mind a hat áldást bor fölött kell mondani: ilyenformán hét áldást mondanak.

Egyes helyeken szokás a bor mellé mirtuszágat is hozni. A mirtuszra a borra mondott áldás után kell áldást mondani, és azután kell elmondani az említett hat áldást.

5. §. A házassági áldásokat csak legkevesebb tíz szabad[17], felnőtt férfi jelenlétében lehet elmondani. A vőlegény is közéjük számítandó.
6. §. Mikor a férfi eljegyzi a nőt, és elmondja a házassági áldásokat, de nem különül el vele a maga otthonában, az esetben a nő még csak jegyesnek tekintendő, ugyanis a niszuin nem a házassági áldások elmondása, hanem a pár chupá alá lépése révén jön létre.

Ha egy férfi eljegyez egy nőt, és belépnek a chupá alá, de nem hangzanak el a házassági áldások, a nő akkor is minden szempontból férjes asszonynak tekintendő. A házassági áldásokat több nappal később is el lehet mondani.

Ha a nő nidá állapotban van, míg meg nem tisztul, nem mehet férjhez. Amíg meg nem tisztul, nem lehet elmondani a házassági áldásokat. Ha egy férfi áthágja ezt a tilalmat, és feleségül vesz [egy ilyen állapotban lévő nőt], és elmondják az áldásokat, akkor azokat nem szabad utána újra elmondani.

 

A ktubá – házassági levél

7. §. Mielőtt belépnek a chupá alá, a férfinak házassági levelet (ktubá) kell írnia; csak ezután élhet a feleségével. Az írnok díját a vőlegény fizeti.

Mennyi pénzt kell [a házassági szerződésben ígérni az asszonynak arra az esetre, ha a férj elválik tőle vagy meghal? Ha a menyasszony szűz, akkor 200 dinárnál nem kevesebbet. Ha a nő nem szűz, akkor 100 dinárnál nem kevesebbet. Ez az összeg a ktubá úgynevezett alapvető kívánalma.

Ha a vőlegény ennél nagyobb összeget kíván biztosítani, megteheti [bármekkora összeget ígérhet], akár egy talentum aranyat is. Következésképp a ktubá szó, ha kiegészítő magyarázat nélkül használják, úgy értendő, hogy a ktubá alapvető kívánalma mellett [a vőlegény által] ígért összeget is tartalmazza.

Bölcseink rendelték el, hogy ktubát kell írni az asszony számára. [Azért léptették életbe ezt a kötelezettséget], hogy a férj ne válhasson el könnyűszerrel.

8. §. Nincs előírva, hogy a dinárok tiszta ezüstből legyenek, hanem azt az érmét [értették ez alatt] ami a talmudi korban általánosan használt volt: hét rész rézből és egy rész ezüstből állt. Így egy szelá (négy dinár értékű pénzérme) fél zuz [tiszta] ezüstöt tartalmazott. A szűznek fizetendő 200 dinár 25 zuz tiszta ezüsttel volt egyenértékű, míg a nem szűz nőnek 12 és fél zuz [tiszta ezüstöt] kellett fizetni.

Egy zuz súlya, ahogy azt Az éruvok szabályaiban magyaráztuk, 96 szem árpa súlyával egyenlő. A dinárt általánosan egy zuznak tekintették, tekintet nélkül arra, hogy tiszta ezüst volt-e, vagy a [talmudi] korszakban használatos pénzérméről volt szó.

9. §. [A házassági szerződés] szűz esetében nem lehet kevesebb 200 [zuznál], nem szűz nő esetében pedig 100 [zuznál]. Ha valaki ennél kisebb összeget [tartalmazó házasságlevelet ír], annak a [feleségével fenntartott nemi kapcsolata] paráznaságnak tekintendő.

[A házastársi kapcsolat] akkor válik lehetővé, ha a férj hivatalos okiratot, azaz ktubát ír, vagy ha tanúk előtt kötelezettséget vállal 100 illetve 200 [zuzra], és azt szerződéssel [megerősíti]. Hasonlóképpen, ha a férfi a feleségének a ktubá összegét [biztosítékul] odaadja, szabad intim kapcsolatot létesítenie vele, míg lehetősége nem nyílik [az okirat] megírására.

 

A ktubá hiánya

10. §. Ha egy férfi ktubát írása nélkül, [chupá alá] visz egy nőt, vagy ha írt ktubát, de a nő elvesztette azt, vagy ha a nő a férje kedvéért vagy kézpénz ellenében lemondott róla, akkor a férfi, ha továbbra is a feleségével kíván élni, köteles okmányt írni, amelyben legalább az alapvető kívánalom teljesítésére kötelezi magát. Ugyanis tilos a férfinak akár csak egyetlen percig is úgy élni a feleségével, hogy [annak] nincs ktubája.

Ha azonban a nő a várható javadalomért eladja a ktubáját valakinek, akkor [a férj] nem köteles másik ktubát írni neki. Ugyanis a ktubát kizárólag azért vezették be, hogy [a férj] ne válhasson el csak úgy [a feleségétől]. Ebben az esetben, ha [az asszonytól elválik a férje], a férj ugyanúgy köteles kifizetni a ktubában megjelölt összeget annak a személynek, aki a ktubát megvásárolta, mintha az asszonynak fizette volna ki, ha az el nem adja.

11. §. Mikor [a férfi] eljegyzi az asszonyt és ktubát ír neki, de nem áll vele chupá alá, a nő a státusát illetően jegyes, de nem házas: a ktubá ugyanis nem hozza létre a házasságot. Ebben az esetben, ha [a férj] meghal vagy elválik, az asszony a ktubában előírt alapösszegre jogosult a férj szabad[18] tulajdonaiból. A kiegészítő összegre [amelyet a férj a ktubához csatolt] viszont egyáltalán nem jogosult, mivel nem léptek be [a chupá alá].

Ha azonban úgy jegyzett el egy nőt, hogy ktubát nem írt a számára, és ezek után – amikor a nő még továbbra is csak jegyes – meghalt vagy elvált tőle: akkor a volt jegyesnek nincs joga még a ktubá alapösszegére sem, hiszen a rabbik ezt az alapösszeget csak arra az esetre rendelték el, ha már összeházasodtak, vagy ha [legalább] a ktubá már meg lett írva.

Abban az esetben, ha [egy apa, kiskorú] lányát eljegyzésre adta és [a vőlegény] a ktubát megírta, de meghalt vagy elváltak [még a házasságot megelőzően] a ktubá [összege] az apát illeti – feltéve, hogy a lány még náárá[19] – ahogy ezt feljebb (3. fejezet) már kifejtettük.

 

Az esküvő időpontja és a lakodalom

12. §. Hasonlóképpen elrendelték Bölcseink azt is, hogy aki szüzet vesz feleségül, az hét napig ünnepeljen vele. A férfi e hét nap alatt nem gyakorolhatja a mesterségét, és kereskedelmi ügyletekkel sem foglalkozhat, hanem csak ehet-ihat és ünnepelhet. Akkor is, ha a vőlegény volt már korábban nős, és akkor is, ha nem.

Ha a menyasszony nem szűz, a férjnek legalább három napig kell [ünnepelnie vele], mivel Bölcseink úgy rendelkeztek, hogy a férjnek – tekintet nélkül arra, hogy volt-e korábban házas vagy sem – három napig kell ünnepelnie a nem szűz menyasszonnyal.

13. §. A férfi egy nap egyszerre több nőt is feleségül vehet, és mindannyiukért egyszerre is elmondhatja a házassági áldásokat. Ami azonban az ünnepeket illeti, mindegyik menyasszonnyal külön-külön a megszabott ideig kell ünnepelnie: hét napig a szűzzel, három napig a nem szűzzel. Az ünneplések nem fedhetik át egymást.
14. §. A nőt bármelyik napon szabad eljegyezni, még Áv hó 9.-én[20] is, akár nappal, akár éjjel. Ezzel szemben az esküvő nem rendezhető meg pénteken vagy vasárnap. Ezt a rendeletet [azért hozták] nehogy a menyegzői lakoma a szombat megszentségtelenítéséhez vezessen. Szombaton nyilvánvalóan nem tartható esküvő[21].

Mint kifejtettük, még félünnepen sem lehet esküvőt rendezni, mivel az ünnepségeket, mint arra az Írás utal[22], nem szabad keverni egymással: „Töltsd ki ennek [az ünnepségnek] hetét, akkor odaadjuk neked amazt is.”

Bármely más napon ki-ki tetszése szerint házasodhat, ha előbb eltölt három napot a menyegzői lakoma előkészítésével.

15. §. Olyan helyen, ahol a bíróság csak hétfőn és csütörtökön ül össze, a szűz menyasszonyt szerdán kell feleségül venni. Így ha a férj panasszal él a menyasszony szüzessége dolgában, akkor másnap kora reggel elviheti a bíróságra.

A Bölcsek vezették be azt a szokást, hogy a nem szűz menyasszonyt csütörtökön vegye el a férfi, hogy csütörtökön, pénteken és szombaton ünnepeljen vele, azután vasárnap folytassa a munkáját[23].

 

Az előkészületekre szánt idő

16. §. Ha egy férfi akkor adja jegyesnek a lányát, amikor az még kiskorú, akkor a lány vagy az apja kérheti, hogy a lány éretté válásáig – amíg az náárá[24] nem lesz – halasszák el az esküvőt. Ha [a férj] feleségül kívánja venni a lányt, megteheti, de ez nem illendő dolog.
17. §. Ha egy férfi eljegyez egy kiskorú lányt, majd pár év elmúltával esküvőre kéri a kezét – amikor is a lány még náárá – a lány a kérés előterjesztésétől számítva tizenkét hónapot kap, hogy összekészítse a kelengyéjét, és előkészítse, amit kell. Csak ezután kell férjhez mennie.

Ha a férfi azután áll elő a kérésével, miután a lány bogeret[25] lett, akkor a lány a bogeretté válásától számítva kap tizenkét hónapot. Hasonlóképpen, ha a férfi azon a napon jegyzi a lányt, amikor az bogeretté válik, akkor a lány az eljegyzéstől számítva kap tizenkét hónapot, azaz attól a naptól kezdve, amikor bogeretté vált.

Ha a férfi az után jegyzi el a lányt, hogy az bogeretté vált, és ha a lány bogeretté válása óta több mint tizenkét hónap telt el, a lány csak harminc napot kap [az előkészületekre] attól a naptól számítva, amelyen a férfi feleségül kérte. Hasonlóképpen, amikor a férfi egy nem szűz menyasszonyt szentel föl, az harminc napot kap [a felkészülésre] attól a naptól kezdve, hogy a férfi feleségül kérte.

18. §. Ahogy a nő kap időt az előkészületekre, miután a férfi feleségül kérte, és az esküvőt csak az után tartják meg, ugyanúgy kap időt felkészülésre a vőlegény is, ha a nő kéri, hogy tartsák meg az esküvőt.

Mennyi időt kap a férfi? Ugyanannyit, mint a nő. Ha a nő tizenkét hónapot kap, akkor ő is tizenkét hónapot. Ha a nő harminc napot kap, akkor a férfi is harminc napot.

19. §. Ha a férfi számára engedélyezett idő letelik, és még mindig nem vette feleségül a jegyesét, akkor – noha még nem házasodtak össze – köteles eltartani a nőt. Ha a megszabott idő utolsó napja vasárnapra vagy péntekre esik, akkor arra a napra nem köteles neki eltartást biztosítani, mivel akkor esküvő nem rendezhető. Hasonlóképpen, ha a férfi vagy a nő megbetegszik, vagy a férfi számára engedélyezett időszak végén a nő menstruálni kezd, a férfi nem köteles gondoskodni a megélhetéséről, mivel a nő mindaddig nem mehet férjhez, míg meg nem tisztul, vagy meg nem gyógyul. Hasonlóképpen a férfi sem nősülhet, míg vissza nem nyeri az egészségét.

 

[1] 5Mózes. 22:13.

[2] 1Mózes 38:16-ból idézett kifejezés.

[3] Uo. 38:21-ből idézett kifejezés.

[4] 5Mózes 23:18.

[5] Maimonidész azért csupán a „nőket” említi a tilalmak alatt, mivel a zsidó jogban a házasság kötésnél mindig a férfi az aktív fél. Természetesen mindezek a tilalmak a nőkre is vonatkoznak.

[6] Ebbe a kategóriába tartozik a nem zsidó nő, vagy az olyan zsidó nő, aki korábban olyan férfival hált, aki bármilyen módon tiltott volt a számára.

[7] Az olyan nő aki egy kohénra tiltott nemi kapcsolatból született, vagy az, aki korában nemi kapcsolatot létesített egy kohénnal, aki akkor tiltott volt a számára.

[8] A Tóra kinyilvánítja, hogy ha egy férfi gyermektelenül hal meg, de egy vagy több fivére él még, akkor az özvegye nem mehet feleségül tetszése szerint bárkihez, hanem az elhunyt valamelyik fivérének kell őt a jibum néven ismert processzus formájában feleségül vennie. (5Mózes 25:5.)

[9] Ha bármelyik fél elutasítja a jibumot, a Tóra biztosítja a chálicá (a sarulehúzása) néven ismert eljárást, ami által az özvegyet feloldja kötelezettsége alól (5Mózes 25:9.).

[10] A prutá rézpénz volt amely a háláchában minimális pénzbeli értéket képviseli.

[11] Így ha mégis együtt akarnak élni, akkor újból szabályosan össze kell háza­sod­niuk. Ha viszont a nő más férfival akar házasságra lépni, akkor ebből a kétséges ki­du­sin­ból el kell válnia.

[12] 5Mózes 24:1.

[13] Uo.

[14] 1Mózes 23:13.

[15] A siduch szószerinti jelentése a megnyugvás (lásd: Jósuá 11:23., és az ottani arameus fordítást), vagyis a két fél előzetes találkozásokra és beszélgetésekre hagyat­koz­va nyugodt szível lép házasságra.

[16] Az öröm tíz kifejezése, ami itt az ifjú párral kapcsolatos, a Talmud (Bává Bátrá 75a.) szerint azt a tíz baldachint, chupát szimbolizálja, amelyeket a Teremtő állított az első emberpárnak az Édenkertben (Brésit Rábá 18:1.).

[17] Nem szolga.

[18] Minden olyan tulajdon, ami nincs már lekötelezve egy tartozás formájában egy harmadik személynek, szabad tulajdonnak nevezünk.

[19] A lány fejlődésének a háláchá három szakaszát ismeri: ktáná (kiskorú), náárá (fiatal nő) és bogeret (nagykorú). A lány mindaddig ktáná, míg be nem tölti tizenkettedik életévét és nem nő két szál fanszőre. Ha e két kikötés teljesül, náárá lesz. Hat hónappal ezután a lány bogeret lesz (Maimonidész, A házasság szabályai 2:2.).

[20] Gyász és böjt nap, a Jeruzsálemi Szentély lerombolásának emlékére.

[21] Mivel a chupá által a férj „birtokolja” feleségét, ami tilos szombaton.

[22] 1Mózes 29:27.

[23] Mivel a nem szűz mennyasszony esetében a hét áldást, csak egy napon át mondják, Bölcseink tartottak tőle, hogy már másnap munkába megy az ifjú férj, és nem tartja meg a kötelező három nap ünneplést.

[24] Lásd a 19. lábjegyzetet.

[25] Lásd a 19. lábjegyzetet.