A lila, a királyi szín, amely az ókori Izrael Szentélyében is jelen volt. A festék, amely évezredeken keresztül megőrzi a színét, mélyebb jelentést hordozott a zsidó vallásban és kultúrában.
Lila, mint a titkok színe! Az ősi Izraelben nemcsak egy szín volt, hanem az isteni és királyi hatalom jele. Haifa területén található egy ősi festékgyár, ahol a legendás lila festék előállítását végezték. Miért volt a lila ennyire fontos, és mi köze ennek a Tórában leírt szent tárgyakhoz?
A Szentély függönyeinek és a Szentélyben szolgálatot teljesítő papok ruházatának skarlát, lila és zafír festékanyaga egy háromezer évvel ezelőtti, a mai Haifa területén található kagylófeldolgozóból származhatott, írja a TOI. A régészek új bizonyítékokat találtak egy föníciai festéküzem fennállására Tel Sikmonában, melyet a zsidók a polgári időszámítás kezdete előtti IX. század közepén foglaltak el. A területfoglalás célja talán éppen az üzem megszerzése volt annak reményében, hogy könnyebben és olcsóbban juthassanak a drága lila festékanyaghoz és kezükbe vegyék a kereskedelmi forgalmazását is.
A lila festéket a murex nevű, Izrael partjai közelében élő tengeri csiga három alfajának mirigyéből állították elő. A kutatók feltételezik, hogy a Tórában említett árgámán (lila) és tchélet (kék) egyaránt ebből az állatból származik. Az így kapott festék évezredeken át sem veszít színéből. Attól függően, hogy a gyártási folyamat során mennyi ideig volt kitéve a Nap sugarainak, a végső szín az erőteljes kékeszöldtől a mély lilásvörösig terjedhet.
„Ez a lila szín soha nem halványul el”
– mondta Ájelet Gilboa, a Haifai Egyetem professzora, és elmagyarázta, hogy a lila szín – költséges volta miatt – királyi színnek minősül.
„A párochethez [a Szentek Szentjének függönye], és az elit, köztük a főpap, a király és bárki, akinek elég pénze volt, olyan ruházatot hordott, amibe lila színű szálakat is szőttek.”
A lila színből készült kelme volt a legdrágább
A Tel Sikmonában feltárt festéküzemet először az 1960-70-es években fedezték fel és kutatták, ám akkoriban még nem volt egyértelmű, hogy mekkora üzemről volt szó. Az újabb feltárások során izraeli letelepedés nyomait találták. Ennek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a zsidók az i. e. IX. század második felében elfoglalták a már meglévő festékgyárat és a köré épült települést. Az üzemet lerombolták és újjáépítették. Valószínű, hogy a föníciaiak továbbra is itt éltek, és a mindennapi kétkezi munkát ők végezték. A zsidó letelepedés korából erődített falakat, pecsétnyomókat és a korszak jellegzetes, négy helyiséges házait is feltárták a lelőhelyen.
„Ez a szín volt az egyik legdrágább, kereskedelmi forgalomban elérhető áru… Ennek a színnek történelmi és szent jelentése van a zsidók számára”
– mondta dr. Golán Sálvi, a Haifai Egyetem kutatója, aki azt is elmagyarázta, hogy e gyár meghódításának története hozzásegít minket ahhoz, hogy jobban megértsük, hogyan ért el Izrael királysága gazdasági stabilitást.
A lila árgámán és a kék tchélet több tucat alkalommal szerepel a zsidó Bibliában és más szövegekben a királysággal és a papsággal kapcsolatban. 2021-ben izraeli kutatók három lilára festett textilcsíkra bukkantak, melyek i. e. 1000 körüli időből, Dávid király korából származnak. Jelenleg ezek a legrégebbi ismert példái a lila festékanyagnak Izraelből. A Tel Sikmonában felfedezett leletek néhány évszázaddal későbbre tehetők.
Hogy érzékeltessük a festék ritkaságát és magas árát, érdemes megemlíteni, hogy a mirigyet, mely a festékanyagot tartalmazza, a héjba ütött lyukon keresztül vették ki. Egy mirigy kevesebb mint egy grammnyi festéket jelent, vagyis egyetlen kilogramm festékhez több ezer vagy akár több tízezer csigára van szükség.
„Ez a hely nagyon aktív és rendkívül produktív volt. Sikmona az egyetlen olyan, általunk ismert helyszín, ahol nem egy falu állított elő egy kis mennyiségű festéket, hanem az egész helyszín gyárként működött.”
A gyártás során felszabaduló rettenetes szag feltehetőleg hozzájárult ahhoz, hogy nemigen voltak lakóépületek a környéken.
A Szentély textiljeinek festéséhez használt másik állatról, a toláát sániról (bíbortetű) itt írtunk.
