12. fejezet
1. És mondta az Örökkévaló Ávromnak: Menj el a te országodból, a te szülőföldedről és a te atyádnak házából azon országba, melyet én neked mutatok.
2. És nagy néppé teszlek téged, megáldalak s naggyá teszem nevedet, hogy áldássá légy.
3. És megáldom azokat, akik téged áldanak és aki téged átkoz, azt megátkozom; és megáldatnak általad a föld összes családjai.
4. És elment Ávrom, amint szólt hozzá az Örökkévaló és vele ment Lót; Ávrom pedig hetvenöt éves volt, midőn elment Chóronból.
5. És vette Ávrom Szórájt, az ő feleségét és Lótot, az ő testvérfiát, meg minden szerzeményüket, melyet szereztek és a személyzetet, melyre szert tettek Chóronban és elindultak, hogy menjenek Kánaán országába és elérkeztek Kánaán országába.
6. És átvonult Ávrom az országon egész Sechem helységéig, Móre tölgyéig; és a Kánaáni akkor az országban volt.
7. És megjelent az Örökkévaló Ávromnak és mondta: Magzatodnak fogom adni ezt az országot. És épített ott oltárt az Örökkévalónak, aki neki megjelent.
8. Onnan pedig tovament a hegyre, Bész-Éltől keletre és felütötte sátorát; Bész-Él volt nyugatról, Áj meg keletről. És épített ott oltárt az Örökkévalónak és hívta az Örökkévaló nevét.
9. És elvonult Ávrom, folyton délnek vonulva.
10. És éhség volt az országban; akkor lement Ávrom Egyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert nyomasztó volt az éhség az országban.
11. És történt, midőn közel volt, hogy bemenjen Egyiptomba, mondta Szórájnak, az ő feleségének: Íme, én tudom, hogy szép ábrázatú asszony vagy te.
12. És lesz, ha majd látnak téged az egyiptomiak azt mondják: felesége az; és engem megölnek, téged pedig életben hagynak.
13. Mondd, kérlek, hogy nővérem vagy; hogy jó dogom legyen miattad és életben maradjon lelkem érte.
14. És történt, midőn elérkezett Ávrom Egyiptomba, láttak az egyiptomiak az asszonyt, hogy igen szép.
15. És megláttak Fáraó nagyjai és eldicsérték őt Fáraónak; és elvitték az asszonyt Fáraó házába.
16. Ávrommal pedig jót tett miatta és voltak juhai, marhái, szamarai; szolgái, szolgálói, nőstényszamarai és tevéi.
17. De az Örökkévaló sújtotta Fáraót nagy csapásokkal, és az ő házát, Szóráj, Ávrom felesége miatt.
18. És hivatta Fáraó Ávromot és mondta: Mit tettél velem? Miért nem adtad tudtomra, hogy feleséged ő?
19. Miért mondtad: nővérem ő és én feleségül vettem magamnak; most pedig, imhol a te feleséged, vedd és menj!
20. És rendelt Fáraó mellé embereket és elkísérték őt, a: ő feleségét és mindenét, amije volt.
13. fejezet
1. És fölment Ávrom Egyiptomból, ő, az ő felesége és mindene, amije volt, meg Lót is ővele, dél felé.
2. Ávrom pedig igen gazdag volt marhában, ezüstben és aranyban.
3. És ment állomásai szerint délről Bész-Élig, azon helyig, ahol a sátra volt eleinte, Bész-Él és Áj között,
4. az oltár helyére, melyet készített ott elsőízben; és hívta ott Ávrom az Örökkévaló nevét.
5. De Lótnak is, ki Ávrommal ment, voltak juhai, marhái és sátrai.
6. És nem bírta meg őket a föld, hogy együtt, lakjanak, mert szerzeményük sok volt, és nem bírtak együtt lakni.
7. És civakodás volt Ávrom nyájának pásztorai és Lót nyájának pásztorai között; a Kánaáni és a Perizzi akkor az országban volt.
8. És mondta Ávrom Lótnak: Ne legyen, kérlek, civakodás közöttem és közötted, az én pásztoraim és a te pásztoraid között; hisz atyafiak vagyunk mi.
9. Nemde az egész ország előtted van? Válj el, kérlek, tőlem! Ha te balra mész, én jobbra megyek, ha pedig te jobbra mész, én balra megyek.
10. És fölvetette Lót szemeit és látta a Jordán egész környékét, hogy az egész megáztatott, – mielőtt elpusztította az Örökkévaló Szodomát és Gomorrhát – olyan, mint az Örökkévaló kertje, mint Egyiptom országa Cóár felé.
11. És választotta Lót magának a Jordán egész környékét és elvonult Lót keletről; így elváltak egymástól.
12. Ávrom lakott Kánaán országában, Lót pedig lakott a környék városaiban és sátorozott Szodomáig.
13. Szodoma emberei pedig gonoszak és bűnösök voltak az Örökkévaló előtt, igen nagyon.
14. Az Örökkévaló pedig mondta Ávromnak, miután Lót elvált tőle: Vesd fel csak szemeidet és tekints arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra;
15. mert az egész országot, amelyet látsz, neked adom és a te magzatodnak örökre.
16. És teszem a te magzatodat annyivá, mint a föld pora hogy megbírja valaki számlálni a föld porát, úgy lesz a te magzatod is megszámlálható.
17. Kelj fel, járd be az országot hosszában és széltében, mert neked adom azt.
18. És Ávrom sátorozott és elérkezett és letelepedett Mámré tölgyeinél, melyek Hebrónban vannak; és épített ott oltárt az Örökkévalónak.
A királyok háborúja
1. És történt Ámrofelnek, Sineor királyának, Árjóchnak, Elloszor királyának, Kedorloómernek, Élom királyának és Szideolnak, Gójim királyának napjaiban,
2. háborút viseltek Bera, Szodoma királya, Birsó, Goromorrha királya, Síneov, Ádmo királya, Seméver, Cevójim királya és Bela – az Cóar – királya ellen.
3. Mindezek egyesültek Sziddim völgyében, az a Sóstenger.
4. Tizenkét évig szolgálták Kedorloómert, de a tizenharmadik évben föllázadtak.
5. A tizennegyedik évben pedig eljött Kedorloómer, meg a királyok, akik vele voltak és megverték Refóimot Ásterósz-Kárnájimban és a Zuzimot Homban, és az Émimet Sóvé-Kirjoszojimban,
6. és a Chórit az ő hegységükön, Széiren, Él-Póronig, mely a puszta mellett van.
7. És visszatérvén elérkeztek Én-Mispothoz, az Kodés és leverték az Amáléki egész földjét és az Emórit is, aki Chácecón-Tomorban lakott.
8. Ekkor kivonult Szodoma királya, Gomorrha királya; Ádmo királya, Cevójim királya és Béla – az Cóár – királya és sorakoztak ellenük csatára a Sziddim völgyében;
9. Kedorloómer, Élom királya, Szideol, Gójim királya, Ámrófel, Sineor királya és Árjóch, Eloszor királya ellen: négy király öt ellen.
10. A Sziddim völgye pedig csupa gyantagödör volt; és menekülte Szodoma meg Gomorrha királyai és beleestek oda, a megmaradottak pedig a hegységbe menekültek.
11. Elvitték minden vagyonát Szodomának és Gomorrhának, minden eleségüket és elmentek.
12. Elvitték Lótot – Ávrom testvérfiát – és vagyonát és elmentek; ő ugyanis Szodomában lakott.
13. És jött egy menekülő és tudtára adta Ávromnak, az ivrinek; ő pedig lakott Mámré tölgyeinél, az emóriénél, aki Eskól és Ónér fivére volt, és ők Ávrom szövetségesei voltak.
14. Midőn meghallotta Ávrom, hogy fogságba esett az ő atyafia, fölfegyverezte begyakorlott szolgáit, háza szülötteit, háromszáztizennyolcat és üldözte őket Donig.
15. És megoszolván rájuk támadt éjszaka, ő és az ő szolgái, megverte őket és üldözte őket Chóvóig, mely Damaszkusztól balra van.
16. És visszavitte mind a vagyont; és Lótot, az ő atyafiát is, meg annak vagyonát visszavitte, meg az asszonyokat és a népet is.
17. És kijött ő elébe Szodoma királya, miután ő visszatért megvervén Kedorloómert és a királyokat, akik vele voltak, Sové völgyében, az a király völgye.
18. És Málki-Cedek, Solém királya kenyeret és bort vitt ki; ő ugyanis papja volt a fölséges Istennek.
19. És megáldotta őt és mondta: Áldott legyen Ávrom a fölséges Istentől, aki teremtője égnek és földnek.
20. És áldott legyen a fölséges Isten, ki átszolgáltatta elleneidet kezedbe! És adott neki (Ávrom) tizedet mindenből.
21. És mondta Szodoma királya Ávromnak: Add nekem: személyeket, a vagyont pedig vedd magadnak.
22. És mondta Ávrom Szodoma királyának: Fölemeltem kezemet az Örökkévalóhoz, a fölséges Istenhez, aki teremtője égnek és földnek,
23. hogy egy szál fonáltól a sarukötőig, hogy semmit el nem veszek mindabból, ami a tiéd, hogy ne mondjad: Én tettem gazdaggá Ávromot.
24.Nekem semmit! Csak amit megettek a legények és ama férfiak részét, akik velem mentek: Ónér, Eskól és Mámré, ők vegyék el az ő részüket.
15. fejezet
1. Ezen dolgok után volt az Örökkévaló igéje Ávromhoz látomásban, mondván: Ne félj Ávrom, én pajzsod vagyok neked, a te jutalmad igen sok.
2. És mondta Ávrom: Uram, Isten! mit adsz én nekem? hisz én járok magtalanul és házam birtokosa a damaszkusi Eliezer.
3. És mondta Ávrom: Íme, nekem nem adtál magzatot és íme, az én házam szolgaszülöttje örököl utánam.
4. És íme az Örökkévaló igéje hozzá, mondván: Nem örököl ez te utánad, hanem az, aki származni fog ágyékodból, az örököl majd utánad.
5. És kivezette őt a szabadba és mondta: Tekints csak fel az égre és számláld meg a csillagokat, ha meg bírod azokat számlálni. És mondta neki: Így lesz a te magzatod!
6. És ő hitt az Örökkévalóban és (Isten) betudta azt neki igazságul.
7. És mondta neki: Én vagyok az Örökkévaló, aki kihoztalak téged Ur-Kászdimból, hogy neked adjam ezt az országot, hogy bírjad azt.
8. És ő mondta: Uram, Isten! mi által tudom meg, hogy én fogom azt bírni?
9. És mondta neki: Vegyél nekem egy három éves üszőt, egy hároméves kecskét és egy három éves kost, egy gerlicét és egy galambfiát.
10. És ő vette Neki mindezt és szétvágta azokat középen és tette mindegyiknek a részét a másikkal szembe; a madarat azonban nem vágta ketté.
11. És leszállottak a ragadozó madarak a hullákra, de Ávrom elkergette azokat.
12. És midőn a nap lemenőben volt, mély álom borult Ávromra és íme, félelem, nagy sötétség borul rá.
13. És mondta (Isten) Ávromnak: Tudd meg, hogy idegen lesz a te magzatod egy országban, mely nem az övék és szolgálatra szorítják őket és sanyargatják őket négyszáz évig.
14. De ama nép fölött is, melyet szolgálni fognak, ítéletet tartok én és azután ki fognak vonulni nagy vagyonnal.
15. Te pedig elmégy atyáidhoz békében, el fogsz temettetni jó vénségben.
16. És a negyedik nemzedék tér majd vissza ide, mert nem telik be az Emóri vétke addig.
17. És volt, midőn a nap lement és sötétség lett, íme, egy kemence: füst és tűzláng, mely átvonult ama darabok között.
18. Azon a napon kötött az Örökkévaló szövetséget Ávrommal, mondván: A te magzatodnak adom ezt a földet, az egyiptomi folyamtól a nagy folyamig, a Perosz folyamig:
19. A Kénit, a Kenizzit és a Kádmónit,
20. a Chittit, a Perizzit és a Refóimot,
21. az Emórit, a Kánaánit, a Girgósit és a Jevúszit.
Hágár és Ismáel
1. Szóráj pedig, Ávrom felesége, nem szült neki; de volt neki egy egyiptomi szolgálója és neve Hágár.
2. És mondta Szóráj Ávromnak: Íme, elzárt engem az Örökkévaló, hogy ne szüljek; menj be szolgálómhoz, talán felépülök általa. És Ávrom hallgatott Szórá szavára.
3. És vette Szóráj, Ávrom felesége, az egyiptomi Hágárt, az ő szolgálóját, a tíz év végével, amióta Ávrom Kánaánban lakott és adta őt az ő férjének Ávromnak feleségül.
4. Az bement Hágárhoz, ez pedig fogant; de midőn látta, hogy fogant, csekély lett úrnője az ő szemében.
5. És szólt Szóráj Ávromhoz: A rajtam elkövetett sérelem rád száll. Én adtam szolgálómat öledbe , és midőn látta, hogy ő fogant, akkor csekély lettem az ő szemeiben. Ítéljen az Örökkévaló, köztem és közötted.
6. És mondta Ávrom Szórájnak: Íme, szolgálód kezedben van; tégy vele, amint jónak tetszik szemeidben. És Szóráj sanyargatta, úgy, hogy megszökött előle.
7. És találta őt az Örökkévaló angyala a vízforrásnál a pusztában, a forrásnál, a Súr felé vezető úton,
8. és mondta: Hágár, Szóráj szolgálója, honnan jössz és hova mész? És ő felelt: Szóráj, úrnőm elől szököm.
9. És mondta neki az Örökkévaló angyala: Térj vissza úrnődhöz és alázkodj meg keze alatt.
10. És mondta neki az Örökkévaló angyala: Megsokasítom a te magzatodat, hogy nem lesz megszámlálható sokasága miatt.
11. És mondta neki az Örökkévaló angyala: Íme, te fogantál és fiat fogsz szülni, nevezd őt Ismáelnek: mert hallgatott az Örökkévaló a te nyomorúságodra.
12. Ő pedig vad lesz az emberek között, keze mindenen és mindenkinek keze rajta és minden testvérének színe előtt fog lakni.
13.És hívta az Örökkévaló nevét, aki beszélt vele: Te, a látomás Istene! mert azt mondta: Láttam-e itt valamit a látomás után?
14. Azért nevezte el a kutat: az élő látomás kútja; íme, az Kódés és Bered között van.
15. És szült Hágár Ávromnak fiat és Ávrom elnevezte az ő fiát, akit Hágár szült, Ismáelnek.
16. Ávrom pedig nyolcvanhat éves volt, midőn Hágár szülte Ismáelt Ávromnak.
17. fejezet
1. Midőn Ávrom kilencvenkilenc éves volt, megjelent az Örökkévaló Ávromnak és mondta neki: Én vagyok Isten, a Mindenható, járj előttem és légy tökéletes.
2. És én teszem szövetségemet közém és közéd és megsokasítlak igen nagyon.
3. És Ávrom leborult arcára; Isten pedig beszélt vele, mondván:
4. Az én szövetségem íme veled van és te leszel a népek tömegének atyjává.
5. Azért ne neveztessék a te neved Ávromnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek tömegének atyjává teszlek én téged.
6. És megszaporítlak téged igen nagyon és népekké teszlek, és királyok származnak majd tőled.
7. És én fönntartom , szövetségemet közöttem és közötted, meg magzatod között utánad, az ő nemzedékeiken át, örök szövetség gyanánt, hogy legyek teneked Istened és magzatodnak utánad.
8. Neked adom és a te magzatodnak utánad tartózkodásod országát: Kánaán egész országát, örök birtokul; és én leszek nekik Istenük.
9. És mondta Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet őrizd meg, te és a te magzatod utánad, az ő nemzedékeiken át.
10. Ez az én szövetségem, amelyet megőrizzetek közöttem és köztetek és magzatod között utánad: Metéltessék körül nálatok minden férfiszemély!
11. Metéljétek körül fitymátok húsát és legyen ez szövetségjelül köztem és köztetek:
12. És pedig nyolc napos korában metéltessék körül nálatok minden férfiszemély, nemzedékeiteken át; a házban született vagy a pénzen vett bármely idegen közül, aki nem a te magzatodból való.
13. Körülmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett és legyen szövetségem a testeteken örök szövetségül!
14. A körülmetéletlen férfiszemély pedig, aki nem metéli körül fitymájának húsát, irtassék ki az a lélek népe köréből, szövetségemet szegte meg.
15. És mondta Isten Ábrahámnak: Szórájt, a te feleségedet ne nevezd Szórájnak, hanem Sára legyen a neve.
16. Én pedig megáldom őt és adok is őtőle neked fiat; megáldom őt, hogy nemzetekké legyen és népek királyai származzanak tőle.
17. És leborult Ábrahám arcára és nevetett; mondta pedig szívében: Vajon a száz évesnek szülessék-e, vagy Sára, a kilencven éves szüljön?
18. És mondta Ábrahám Istennek: Vajha Ismáel élne a te színed előtt!
19. És mondta Isten: Bizony, Sára, a te feleséged szül neked fiút és nevezd őt Jicchoknak (Izsák); és fönntartom szövetségemet vele örök szövetségül az ő magzata számára, utána.
20. Ismáelre nézve pedig meghallgattalak; íme, megáldom őt, megszaporítom őt és megsokasítom őt igen nagyon, tizenkét fejedelmet fog nemzeni és nagy néppé teszem őt.
21. De szövetségemet Izsákkal tartom fönn, akit Sára fog neked szülni ezen időben, a jövő évben.
22. Midőn végzett azzal, hogy beszéljen vele, fölszállt Isten Ábrahámtól.
23. És vette Ábrahám Ismáelt, az ő fiát és házának minden szülöttét, és minden pénzen vettet, minden férfiszemélyt Ábrahám háza népe közül és körülmetélte fitymájának húsát ugyanazon a napon, melyen beszélt vele Isten.
24. Ábrahám pedig kilencvenkilenc éves volt, midőn körülmetélte fitymájának húsát.
25. És Ismáel, az ő fia, tizenhárom éves volt, midőn körülmetéltetett fitymájának húsa.
26. Ugyanazon a napon metéltetett körül Ábrahám és Ismáel, az ő fia;
27. meg házának minden férfi, házában született vagy pénzen vett az idegen közül, vele együtt metéltettek körül.
