A zsidóság egyik jelentős humanista megállapítása, hogy még ha rossz fát tettünk is a tűzre, cselekedeteink akkor sem azonosak velünk. Pontosabban: a lehetőség mindig adott, hogy azok lenyomatát önmagunkon felülírjuk. Abból indul ki a hagyomány, hogy mivel az isteni szikra mindannyiunkban megvan, az életünk során felhalmozott tökéletlenségeinket mindig van lehetőségünk ahhoz közelítve korrigálni. De ez a felismerés és szembenézés erőfeszítése nélkül nem lehetséges. Nem arról van szó, hogy botlásaink, s pláne bűneink hatását próbáljuk ilyenkor annulálni – hisz ezzel végső soron a felelősség alól próbálnánk kibújni –, hanem éppen azok felvállalásával tudunk hitelesen elköteleződni a helyes út választása mellett.
