A szeretet és a szerelem érzését a legtöbb nyelven feltűnően hasonló szavak fejezik ki.
Különös módon mi sem a használatukkor ütközünk nehézségekbe (hacsak nem szűkszavúságunk okán), hanem ha különbözőségük meghatározására tennénk kísérletet.
Bár mindkét érzés belőlünk fakad, azok azonban mégsem minket illetnek; ezért könnyen tűnhet olybá, mintha valójában érzelmünk tárgyai felelnének saját érzéseink milyenségéért.
Ám szeretetünk, bármily természetű legyen is, végső soron mégiscsak kapcsolódásra vágyó énünk kivetülése, ezért a kapcsolat létrejöttéért muszáj önmagunkkal is alaposan szembenéznünk.
Legyünk hát fülig szerelmesek vagy gondoljunk szeretettel szüleinkre, gyermekeinkre vagy a Jóistenre, héberül csak ennyit mondjunk: ÁHÁVÁ.
