16. fejezet
1. Pártot ütött Kórách, Jíchor fiai, Kehosz fia, Lévi fia, meg Dátán és Ábirám, Eliov fia, meg Ón, Pelesz fia, Rúbénnek fiai,
2. és odaálltak Mózes elé, meg férfiak Izrael fiai közül kétszázötvenen, a község fejedelmei, a gyülekezet hivatottjai, neves emberek.
3. Összegyülekeztek Mózes és Áron ellen és mondták nekik: Sok ez tőletek! Hiszen az egész község mindnyájan szentek és közöttük van az Örökkévaló; miért emelkedtek hát az Örökkévaló gyülekezete felé?
4. Mikor Mózes hallotta, leborult arcára.
5. És szólt Kóráchoz, meg egész községéhez, mondván: Reggel majd tudtul adja az Örökkévaló, hogy ki az övé és ki a szent, hogy magához közeledni engedje; akit kiválaszt, azt engedi magához közeledni.
6. Ezt tegyétek: Vegyetek magatoknak serpenyőket, Kórách és egész községe;
7. tegyetek azokra tüzet és vessetek azokra füstölőszert az Örökkévaló színe előtt holnap, és lesz, a férfiú, akit kiválaszt az Örökkévaló, az a szent. Sok ez tőletek, Lévi fiai!
8. És mondta Mózes Kóráchnak: Halljátok csak Lévi fiai!
9. Vajon kevés-e nektek, hogy elválasztott benneteket Izrael Istene Izrael községétől, hogy közeledni engedjen benneteket magához, hogy végezzétek az Örökkévaló hajlékának szolgálatát és álljatok a község színe előtt, hogy szolgálatukat végezzétek?
10. Közeledni engedett magához téged és minden testvéreidet, Lévi fiait veled együtt, és a papságot is kívánjátok?
11. Azért te és egész községed, kik összegyülekeztek, az Örökkévaló ellen (vagytok); Áron pedig mi ő, hogy zúgolódtok ellene?
12. És elküldött Mózes, hogy hívják Dátánt és Ábirámot, Eliov fiait; de azt mondták: Nem megyünk föl.
13. Vajon kevés-e, hogy fölhoztál bennünket tejjel-mézzel folyó országból, hogy megölj bennünket a pusztában, hanem uralkodni is akarsz rajtunk?
14. Bizony nem tejjel-mézzel folyó országba vittél bennünket, hogy adtál volna nekünk mező és szőlőbirtokot; vajon azoknak a férfiaknak a szemeit akarod-e kiszúrni? Nem megyünk föl!
15. Ez nagyon bosszantotta Mózest és mondta az Örökkévalónak: Ne fordulj áldozatukhoz! Egynek a szamarát sem vettem el és nem bántottam egyet se közülük.
16. És mondta Mózes Kóráchnak: Te és egész községed legyetek az Örökkévaló színe előtt, te meg ők és Áron, holnap;
17. és vegyétek ki-ki az ő serpenyőjét, tegyetek azokra füstölőszert és vigyétek az Örökkévaló színe elé, ki-ki az ő serpenyőjét, kétszázötven serpenyőt, meg te és Áron, ki-ki az ő serpenyőjét.
18. És vette ki-ki az ő serpenyőjét, tettek rájuk tüzet, vetettek rájuk füstölőszert; és megálltak a gyülekezés sátorának bejáratánál, és Mózes meg Áron.
19. Kórách pedig összegyűjtötte ellenük az egész községet a gyülekezés sátorának bejáratához; és megjelent az Örökkévaló dicsősége az egész községnek.
20. És szólt az Örökkévaló Mózeshez meg Áronhoz, mondván:
21. Váljatok meg e községtől, hadd pusztítom el őket egy pillanat alatt!
22. De ők arcukra borultak és mondták: Isten, minden test szellemének Istene, egy férfiú vétkezik és az egész községre haragszol?
23. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:
24. Szólj a községhez, mondván: Menjetek el köröskörül Kórách, Dátán és Ábirám hajlékától.
25. Fölkerekedett Mózes és elment Dátán és Ábirámhoz; és utána mentek Izrael vénei.
26. És szólt a községhez, mondván: Távozzatok el, kérlek, e gonosz férfiak sátraitól és ne nyúljatok semmihez, ami az övék, hogy el ne vesszetek minden vétkeik miatt.
27. És elmentek Kórách, Dátán és Ábirám hajlékától, köröskörül; Dátán és Ábirám pedig kimentek, megállván sátraik bejáratában, meg feleségeik, gyermekeik és kisdedeik.
28. És mondta Mózes: Ezáltal tudjátok meg, hogy az Örökkévaló küldött engem, hogy végezzem mind e cselekedeteket, hogy nem az én szívemből (eredtek):
29. Ha mint minden ember meghal, úgy halnak meg ezek, és minden ember végzete végeztetik el rajtuk, akkor nem az Örökkévaló küldött engem.
30. De ha valami újat teremt az Örökkévaló, hogy felnyitja a föld száját és elnyeli őket és mindazt, ami az övék, és leszállnak elevenen a sírba, akkor megtudjátok, hogy ezek a férfiak megvetették az Örökkévalót.
31. És történt, amint végzett azzal, hogy elmondja mind ezeket a szavakat, meghasadt a föld, mely alattuk volt;
32. megnyitotta a föld a száját és elnyelte őket és házaikat, meg minden embert, ki Kóráchhoz tartozott és mind a vagyont.
33. Leszálltak ők és mindaz, amijük volt, elevenen a sírba; és betakarta őket a föld és elveszek a gyülekezet közepéből.
34. Egész Izrael pedig, kik körülöttük voltak menekültek kiáltásukra, mert azt mondták: Nehogy elnyeljen bennünket a föld.
35. És tűz jött ki az Örökkévaló színe elől és fölemésztette a kétszázötven férfiút, kik odavitték a füstölőszert.
17. fejezet
1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:
2. Mondd Eleázárnak, Áron, a pap fiának, hogy szedje föl a serpenyőket a tűz közül, a tüzet pedig vesd el messzire, mert megszenteltettek;
3. serpenyőit ezeknek az életük ellen vétkezőknek, és készítsenek azokból vert lemezeket az oltár bevonására, mert odavitték az Örökkévaló színe elé és megszenteltettek; legyenek jelül Izrael fiainak.
4. És vette Eleázár, a pap a rézserpenyőket, melyeket odavittek az elégettek, és kiverték azokat az oltár bevonására.
5. Emlékezetül Izrael fiainak, azért, hogy ne lépjen oda idegen férfi, ki nem Áron magzatából való, hogy füstölögtessen füstölőszert az Örökkévaló színe előtt, hogy úgy ne járjon, mint Kórách és mint az ő községe, amint szólt hozzá az Örökkévaló Mózes által.
6. És zúgolódott Izrael fiainak egész községe másnap Mózes és Áron ellen, mondván: Ti ölitek meg az Örökkévaló népét!
7. És történt, midőn a község összegyülekezett Mózes és Áron ellen, odafordultak a gyülekezés sátora felé és íme, befödte a felhő; és megjelent az Örökkévaló dicsősége.
8. És Mózes meg Áron odament a gyülekezés sátora elé.
9. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:
10. Távozzatok el a község közepéből, hadd pusztítom el őket egy pillanat alatt; de ők arcukra borultak.
11. És mondta Mózes Áronnak: Vedd a serpenyőt, tegyél rá tüzet az oltárról, vess rá füstölőszert és vidd gyorsan a községhez, hogy engesztelést szerezz értük, mert kitört a harag az Örökkévaló színe elől? elkezdődött a csapás.
12. És Áron vette, amint Mózes szólt, a gyülekezet közé futott és íme, elkezdődött a csapás a nép között; rátette a füstölőszert és engesztelést szerzett a népért.
13. Megállott a holtak és az élők között, és megszűnt a csapás.
14. És voltak, akik meghaltak a csapás által: tizennégyezer és hétszázan, azokon kívül, akik meghaltak Kórách miatt.
15. Áron pedig visszatért Mózeshez, a gyülekezés sátorának bejáratához, miután a csapás megszűnt.
16. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:
17. Szólj Izrael fiaihoz és vegyél tőlük egy-egy botot az atyai ház szerint, minden fejedelmeiktől, atyáik háza szerint, tizenkét botot; mindegyiknek nevét írd az ő botjára.
18. Áron nevét pedig írd Lévi botjára, mert egy botja legyen az ő atyáik háza fejének.
19. És tedd azokat a gyülekezés sátorába, a bizonyság elé, ahol találkozom veletek.
20. És lesz, az a férfiú, akit én kiválasztok, annak botja fog kivirulni; így elhárítom magamról Izrael fiainak zúgolódását, mellyel ők ellenetek zúgolódnak.
21. És Mózes szólt Izrael fiainak és adtak neki mind a fejedelmeik egy-egy botot egy-egy fejedelem részére, atyáik háza szerint, tizenkét botot; és Áron botja az ő botjaik között.
22. Mózes pedig odatette a botokat az Örökkévaló színe elé, a bizonyság sátorába.
23. És volt másnap, bement Mózes a bizonyság sátorába, íme kivirult Áron botja, Lévi háza számára; bimbót fakasztott, virágot hajtott és mandolát érlelt.
24. És kivitte Mózes mind a botokat, az Örökkévaló színe elől Izrael minden fiaihoz; látták és elvitte ki-ki az ő botját.
25. És mondta az Örökkévaló Mózesnek; Tedd vissza Áron botját a bizonyság elé őrizet végett, jelül az ellenszegülés fiai számára, hogy megszűntesd zúgolódásukat ellenem, és meg ne haljanak.
26. És Mózes megcselekedte; amint az Örökkévaló parancsolta neki, úgy cselekedett.
27. És Izrael fiai szóltak Mózeshez, mondván: Íme, elpusztulunk, elveszünk, mindnyájan elveszünk!
28. Mindenki, aki közel megy az Örökkévaló hajlékához, meghal; hát vajon teljesen elpusztulunk-e?
18. fejezet
1. És mondta az Örökkévaló Áronnak: Te, fiaid és atyád háza veled együtt, viseljétek a szentély bűnét; és te, meg fiaid veled együtt viseljétek papságtok bűnét.
2. De testvéreidet is, Lévi törzsét, atyád nemzetségét hadd közeledni veled, hogy csatlakozzanak hozzád és szolgáljanak neked; te pedig és fiaid veled együtt a bizonyság sátra előtt legyetek.
3. És őrizzék őrizetedet és az egész sátor őrizetét, de a szentség edényeihez és az oltárhoz ne közeledjenek, hogy meg ne haljanak ők is, ti is.
4. Csatlakozzanak hozzád és őrizzék a gyülekezés sátorának őrizetét, a sátor minden szolgálata szerint; de az idegen ne közeledjék hozzátok.
5. És őrizzétek a szentély őrizetét és az oltár őrizetét, hogy ne legyen többé harag Izrael fiai ellen.
6. Én pedig, íme elvettem testvéreiteket, a levitákat Izrael fiai közül, nektek adva adományul az Örökkévaló tiszteletére, hogy végezzék a gyülekezés sátorának szolgálatát.
7. Te pedig és fiaid veled együtt, őrizzétek meg papságotokat az oltár minden dolgában és a függönyön belül is végezzetek szolgálatot; szolgálati adományul adom nektek papságotokat, de az idegen ki odalép, ölessék meg.
8. És szólt az Örökkévaló Áronhoz: Én pedig, íme adtam neked ajándékaim őrizetét; Izrael fiainak minden szentségei szerint neked adtam azokat fölkenetési ajándékul és fiaidnak, örök törvényképen.
9. Ez legyen a tied a legszentebből, a tűzre valóból: minden áldozatuk, akár étel-áldozatuk, akár vétekáldozatuk, akár bűnáldozatuk, amit nekem hoznak, legszentebb az, a tied és tiedé.
10. A legszentebb helyen edd meg azt; minden férfiszemély ehetik belőle, szent legyen az neked.
11. Ez legyen a tied, mint adományozott ajándék: Izrael fiainak minden lengetését neked adtam meg fiaidnak és leányaidnak veled együtt, örök törvényképen; minden tiszta a te házadban ehetik belőle.
12. Az olaj minden javát, a must és a gabona javát azoknak elsejét amit adnak az Örökkévalónak, neked adtam.
13. Mindennek zsengéje, ami országotokban van, a tied legyen; minden tiszta a házadban ehetik belőle.
14. Minden átok alá vetett Izraelben a tied legyen.
15. Minden megnyitója az anyaméhnek, minden lényből, amelyet bemutatnak az Örökkévalónak, emberből és baromból, a tied legyen; csakhogy váltasd meg az ember elsőszülöttét, és a tisztátlan állat elsőszülöttét váltasd meg.
16. Megváltandóit pedig egy hónapostól kezdve váltasd meg a becsértékben öt ember ezüst sékellel, a szentség sékelje szerint, húsz géra az.
17. De a barom elsőszülöttét, vagy a juh elsőszülöttét, vagy a kecske elsőszülöttét ne váltasd meg, szentség azok; vérüket hintsd az oltárra, zsiradékukat pedig füstölögtesd el tűzáldozat gyanánt, kellemes illatul az Örökkévalónak.
18. Húsuk pedig a tied legyen, úgy mint a lengetés szegye és a jobb comb legyen a tied.
19. A szentségek mindama ajándékát, melyeket ajándékoznak Izrael fiai az Örökkévalónak, neked adtam és fiaidnak meg lányaidnak veled együtt örök törvényképen; örök szövetség az az Örökkévaló színe előtt neked és magzatodnak veled.
20. És mondta az Örökkévaló Áronnak: országukban nem kapsz birtokot és osztályrészed ne legyen közöttük; én vagyok a te osztályrészed és birtokod Izrael fiai közepette.
21. Lévi fiainak pedig, íme adtam minden tizedet Izraelben birtokul, szolgálatuk fejében, amellyel ők végzik a gyülekezés sátorának szolgálatát.
22. Hogy ne lépjenek oda többé Izrael fiai a gyülekezés sátorához, hogy halálos vétket viselnének.
23. Hanem végezze a levita maga a gyülekezés sátorának szolgálatát és ők viseljék az ő bűnüket; örök törvény nemzedékeiteken át. Izrael fiai között pedig ne kapjanak birtokot.
24. Mert Izrael fiai tizedét, amelyet ajándékoznak az Örökkévalónak ajándékul, a levitáknak adtam birtokul; azért mondtam nekik: Izrael fiai között ne kapjanak birtokot.
25. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:
26. A levitákhoz szólj és mondd nekik: Ha elveszitek Izrael fiaitól a tizedet, amelyet nektek adtam az ő részükről birtokotok gyanánt, akkor vegyétek le belőle az Örökkévalónak ajándékát, tizedet a tizedből.
27. És úgy számíttatik be nektek a ti ajándékotok, mint a gabona a szérűről és mint a folyadék a sajtóból.
28. Így vegyétek le ti is az Örökkévaló ajándékát minden tizedeitekből, amelyeket elvesztek Izrael fiaitól, hogy adjátok abból az Örökkévaló ajándékát Áronnak, a papnak.
29. Minden adományaitokból vegyétek le az Örökkévaló minden ajándékát, mindennek javából annak szent részét.
30. Azért mondd nekik: Mikor leveszitek a javát belőle, beszámíttatik a levitáknak, mint a szérű termése és a sajtó termése.
31. Megehetitek azt minden helyen, ti és háznépetek, mert illetményetek nektek, szolgálatotok fejében a gyülekezés sátrában.
32. Ne viseljetek miatta vétket, mikor leveszitek a javát belőle; és Izrael fiainak szentségeit meg ne szentségtelenítsétek, hogy meg ne haljatok.
