Kémek
Talmud: A kém, aki részesül a túlvilági üdvöségben
Táánit 22a.
[A Gemára elbeszél egy történetet, némely, látszatra hétköznapi emberek szent tetteiről:]
A Bei Chozái-i Beroká rabbi gyakran látogatta a Bei Lefet-i piacot. Elijá, a próféta sűrűn megjelent neki. Egy alkalommal [Beroká rabbi] azt mondta neki: „Van-e itt, ezen a piacon bárki, akinek része lesz az eljövendő világban?” Elijá felelt neki: „Nincsen.” Eközben meglátott valakit, aki fekete cipőt viselt,[1] és akinek nem volt cicit a ruhája szegélyén,[2] tehát úgy tűnt, nem zsidó ember. [Elijá] azt mondta [Beroká rabbinak]: „Ennek az embernek része van az eljövendő világban.” [Beroká rabbi] utánaszaladt, és megállította. Azt mondta neki: „Mivel foglalkozol?” [Ő] ráfelelte: „Menj, és gyere vissza holnap.” Másnap [Beroká rabbi] visszatért, és megint megszólította: „Mivel foglalkozol?” Az felelt [Beroká rabbinak]: „Börtönőr vagyok, s a férfiakat és nőket külön-külön zárom el, azaz a börtön más-más részébe, s a magam ágyát állítom közéjük [a férfiak és nők közé], nehogy olyasmit műveljenek, ami tilos. Ha bebörtönzött zsidó leányt látok, akire a pogány őrei szemet vetettek, az életem kockáztatásával is megvédem. Egy nap volt egy eljegyzett zsidó leány a foglyaink között, s a pogányok szemet vetettek rá. Vörösbort csepegtettem a szoknyája aljára, és azt mondtam nekik: »A tisztulási ideje van rajta.«”[3]
[Miután így kiderült, hogy méltó személlyel találkozott össze, Beroká rabbi megkísérli megmagyarázni, miért öltözködik ilyen furcsán:]
[Beroká rabbi] ezek után így szólt hozzá: „Miért nincs cicit a ruhád szegélyén, és miért viselsz fekete cipőt?” „Pogányok közt járok-kelek, ezért nem viselek cicitet,[4] illetve a zsidók közt szokásos lábbelit, hogy ne tudják, zsidó vagyok. Azért teszem ezt, hogy valahányszor, amikor a zsidókra sérelmes rendeleteket hoznak, tüstént informálhassam a rabbikat, és ők könyöröghessenek az isteni irgalomért, legyen semmissé a rendelet.”
[Beroká rabbinak további kérdései vannak emberünk viselkedésével kapcsolatban:]
„Miért felelted nekem, mikor megkérdeztelek, mivel foglalkozol, hogy menjek el most, és jöjjek vissza másnap?” Azt mondta [Beroká rabbinak]: „Éppen akkor hoztak rendelkezést a zsidók ellen, az mondtam hát magamnak: »Előbb gyerünk, értesítsük a rabbikat, hogy könyöröghessenek isteni irgalomért ezügyben, s a [rendelet] legyen semissé.« Ezért nem volt időm veled beszélgetni.”
[1] Zsidó ember akkoriban nem viselt fekete cipőt (Rási). Mások szerint csak fekete fűzőt nem viseltek, ennek az embernek pedig teljesen fekete volt a cipője is, a fűzője is (Máhársá a Toszáfot, Bává kámá 59b. alapján).
[2] Szó szerint: nem volt a ruháján töchélet-zsinór. (A töchélet kékre festett zsinór, amit a chilazón hal vérével festenek meg. A cicitnek egy töchélet-zsinórt is tartalmaznia kell. Ugyanakkor pars pro totóként szokta az egész cicitet jelenteni.)
[3] Az őrök is visszariadtak attól, hogy olyan nővel közösüljenek, aki éppen menstruál, ezért hát békén hagyták (Rási; lásd Dorot hárisonim, VI:61.).
[4] Ben Jehojádá (a Benájáhuban) azt mondja, hogy emberünk az öltözete négy sarka közül az egyiket lekerekítette, nehogy tényleg megsértse azt a bibliai parancsolatot, miszerint a négy sarokkal bíró öltözéknek cicitje kell legyen. Ugyanakkor a cicit hiánya mégis azt a benyomást erősítette, hogy nem zsidó.
