Kémek
„Szerelmi ügynök”
Megengedett-e a csábítás nemzetbiztonsági célokból?
Akiva Novick
Egy frissen megjelent haláchikus értekezés ítélete szerint az ellenséges ügynök elcsábítása, ha a nemzetbiztonság érdekéért történik, megengedhető dolog.
A döntést Ári Svát rabbi hozta, s a Techumin sorozat 30. kötetében látott napvilágot. Az évenként új kötettel jelentkező antológia a háláchá és a modernitás kapcsolatáról értekező cikkeket közöl – kiadója, a nonprofit Zomet Intézet küldetésének tekinti, hogy a haláchikus judaizmust probléma nélkül összebékítse a modern izraeli élettel.
„Szerelmi ügynök” avagy „mézes csapda”, ahogy ezt a küldetésfajtát a titkosszolgálati körökben ismerik, működött Mordecháj Vanunu atomkém esetében is, s a külföldi sajtójelentések szerint Mahmud al-Mabhu Hamász-főnök nemrégiben Dubaiban történt meggyilkolásában is szerepe volt.
Svát rabbi a tanulmányában Eszter királyné bibliai esetét idézi (ő a perzsa Ahasvéros királlyal osztotta meg ágyát, hogy a közösségét megmentse), valamint a kéni Heber feleségéét, Jáélét, aki elcsábította és megölte a kánaánita hadvezért, Siserát. A rabbi emlékeztet arra is, hogy az „ellenséggel hálni” témája indulatos vitákat gerjesztett a Talmudban, ahol végül azt a döntést találjuk, hogy a nép ügyéért hálni együtt az ellenséggel nem tilalmas dolog.
„Természetesen üdvösebb, ha a »mézes csapdában« alkalmazott ügynök hajadon, de ha nincs más választás, csak férjes asszonyt lehet bevetni… a férje váljon el tőle, és vegye el újra a küldetés bevégeztével” – írja a szerző.
Sajnos Svát rabbi azt is mondja, hogy ha a férj nem tudott elválni a feleségétől az akció előtt, utána kell megtennie, mert a háláchá szerint házasságtörtést követett el – még ha történetesen a nemzet biztonságáért tette is.
Azon lányoknak, akik netán bevállalnák a „szerelmi ügynök” feladatát, tudniuk kell, hogy utána nem mehetnek férjhez kohanitához (papi családból származó férfihoz), figyelmeztet a rabbi, bár hozzáteszi, hogy az efféle nőket aligha rettenti el ez a kilátás, minthogy „az ilyen küldetést nyilván olyan nőkre bízzák, akik amúgy is promiszkuitásban élnek”.
Jiszráél Rosen rabbi, a Zomet Intézet feje és a Techumin főszerkesztője a tanulmányt „merész és fontos” értekezésként méltatta.
És bár igen valószínűtlen, hogy a Moszad-ügynökök rabbinikus tanácsért folyamodjanak akcióik előtt, a rabbi műve fontos és bátor kezdeményezés. Számos rabbi jelentette be máris, hogy nem ért egyet a döntéssel, s alighanem további tanulmányok következnek, melyek tisztázzák majd a határokat, mit engedhet meg a halácha a nemzetbiztonságra hivatkozva, és mit nem.
