Házasság Zsidó módon
Az esküvő napjának megválasztása
„Nincs férfi nő nélkül, sem asszony férj nélkül, egyikük sem lehet Isten nélkül.”(Genesis Rábá 8:9.) A zsidó esküvői szertartás ezt a kapcsolatot tükrözi. A törvény és a hagyomány értelmében ezzel a szertartással jön létre az új család.
Az esküvői előkészületek többnyire némi gonddal járnak, mégis sokkal egyszerűbb felkészülni az esküvőre, mint a házasságra. Sokszorta könnyebb felmérni a fizikai érettség és a megfelelő anyagiak meglétét, mint az érzelmi és pszichológiai érettségét.
Nem lehet esküvőt tartani szombaton és ünnepen ‑ még Peszách és Szukot félünnepi napjain sem ‑, a támuz 17-étől Tisá BeÁvig terjedő három hét alatt, a omerszámlálás idején – kivéve Lág BáOmer ünnepét, amikor előszeretettel tartanak esküvőket – és a böjtnapokon.
Vannak, akik a keddi napot választják a házasságkötésre, mivel a Teremtéstörténetében kétszer is az áll erről a napról: „És látta Isten, hogy jó…”
Az öltözködés
A menyasszony és a vőlegény öltözködésére nincsenek külön előírások. Hagyománnyá vált, hogy a menyasszony a tisztaságot jelképező fehér ruhát, fejdíszt és fátyolt öltsön. Már a Misná is említi a hinomá szokását, amelyet úgy magyaráznak, hogy ez az a fátyol, amelyet a szűz menyasszony viselt.
Vannak közösségek, amelyekben a vőlegény kitelben, fehér köpenyben áll a chupá alá: a halálra való emlékeztetőül, vagy azért, mert a házasságkötés napja az Engesztelés Napjához hasonlatos, amikor szintén kitelt hordanak.
Néhány keleti közösségben a menyasszony gazdagon hímzett és díszített ruhában van, amelyet erre az alkalomra kölcsönöznek. Néha ékszert is visel: a talmudi időkben például „arany város” fejéket tett föl. Rabbi Ákivá ajándékozott egyszer ilyen, Jeruzsálemet ábrázoló aranydiadémot a feleségének.
Az ifjú párnak hagyományosan böjtölnie kellene az esküvő napján, mivel a Talmudszerint ez a nap egyben vezeklés múltbéli vétkeikért. Ha azonban az esküvőt Ros Chodeskor tartják, ezen a napon tilos a böjt.
A rabbi és a minján
A jogi bonyodalmakhoz vezető szabálytalanságok elkerülése érdekében a hagyomány szerint a házassági szertartást csakis a törvényekben járatos személy, elsősorban rabbi vezetheti. A rabbi jelenléte azonban nem feltétlenül szükséges. A helyesen elvégzett szertartás érvényesnek tekinthető abban az esetben is, ha nem rabbi vezette. A tíz felnőtt férfiból álló minjánnak is jelen kell lennie: ez a házasságkötés nyilvánosságát biztosítja. A házasságkötés szertartása a ketubá, a házasságlevél megírásával kezdődik.
A „befedés” (bedeken)
A vőlegényt ezután bevezetik abba a szobába, amelyben a menyasszony várakozik, és fátyolt borít a lány arcára. A rabbi vagy a kántor ekkor mondja el Rebeka áldását: „Húgunk, legyen utódaid száma ezerszer tízezer!” Ezt a szertartást jiddisül bedeken di kálénak, „a menyasszony eltakarásának” nevezik. Egyes közösségekben a menyasszony apja a bedekenvégén lánya fejére teszi a kezét, és megáldja: „Isten tegyen olyanná, mint Ráchel és Lea!”
Ekkor a vőlegény és a menyasszony szülei gyertyákat gyújtanak. Ennek a szokásnak egyfajta magyarázata az, hogy a gyertyák a Sínai-hegyi kinyilatkoztatást kísérő villámlást idézik: az emberpárt összekapcsoló földi kötelék az Izraelt a Tórához és az Örökkévalóhoz fűző örök kapocshoz hasonlatos.
A vőlegényt ezután a két örömapa a menyegzői baldachin, a chupá alá vezeti — ha a házasulandók egyike árva, az apát férfi rokon, illetve barát helyettesítheti –, majd Erec Jiszráél felé fordul (Izraelben Jeruzsálem felé, Jeruzsálemben pedig a Templom-hegy felé).
Szokás hamut hinteni a vőlegény homlokára a Szentély lerombolása feletti gyász jelképéül.
Sok helyütt, főleg a szfárd és a keleti zsidóknál, az esküvői szertartást a zsinagógában végzik, bár nem minden halachikus szaktekintély ért egyet ezzel, másutt a szabad ég alatt tartják az esküvőt. Ez utóbbi szokást a Sulchán Áruch úgy magyarázza, hogy az ég csillagai az ígéretre emlékeztetnek, amelyet az Örökkévaló tett Ábrahámnak: „…úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint az ég csillagai…” Magyarországon mindig szabad ég alatt szokták tartani a chupát.
Ezután a menyasszonyt is a chupához vezeti a két örömanya, miközben a rabbi vagy a kántor az üdvözlő áldást mondja: „A Legnagyobb Hatalmú, a Legdicsőbb, a Mindennél Hatalmasabb áldja meg ezt a vőlegényt és menyasszonyt!”
ואסר לנו את הארוסות והיתיר לנו את הנשואות לנו על ידי חפה וקדושין
Az áskenáz zsidóknál szokás, hogy a menyasszony hétszer körüljárja a vőlegényt. Ezután a férfi jobb oldalára áll, és megkezdődik a szertartás.
Az eljegyzés, az eruszin a pohár bor felett elmondott áldással kezdődik, melyet az eljegyzési áldás, a birkát eruszin követ. Ez a következő mondattal fejeződik be: „Áldott vagy Te, Örökkévaló, aki a chupával és az esketés kötésével szenteled népedet, Izraelt!” Ezután a vőlegény és a menyasszony iszik a serlegből.
A gyűrű és a tanúk
A vőlegény gyűrűt húz a menyasszony jobb mutatóujjára, és elmondja a hagyományos szavakat: Háré át mekudeset li betábáát zo kedát Mose veJiszráél, „Ez által a gyűrű által légy nekem szentelt Mózes és Izrael törvénye szerint!” Ennek két hagyományhű zsidó férfi jelenlétében kell történnie, akiket semmiféle rokoni kötelék nem fűz sem a házaspárhoz, sem családjukhoz, és egymással sem állnak rokonságban. Csakis ők tanúsíthatják a történteket, függetlenül attól, hogy kik vettek részt rajtuk kívül a szertartáson. Ha nincs meg a két kompetens tanú, a házasság érvénytelen.
Az eljegyzéshez általában gyűrűt használnak, kivéve néhány keleti közösséget, ahol pénzérmét szokás adni. A gyűrű értékének meg kell haladnia az egy prutát, a talmudi időkben használt legkisebb pénzegységet.
Nem szokás az esküvő alkalmával gyémánt- vagy más drágaköves gyűrűt használni. Ez a régi szabály arra való, hogy kizárják a csalás lehetőségét, ami érvényteleníthetné a házasságot, például ha a menyasszony az értékes ajándék miatt egyezett bele a házasságba, s kiderül, hogy a „drága” kövek hamisak vagy kisebb értékűek, mint hitte.
Ezután a rabbi vagy egy másik férfi, akit a pár ezzel megtisztel, felolvassa a ketubát. Sok helyütt az eredeti, arámi nyelvű szöveget olvassák előbb, majd köznapi nyelven is elmondják. Az okmányt ezután átadják a menyasszonynak, akinek gondosan meg kell őriznie, mert ha elvesznék, akkor tilos az együttélés egészen addig, míg új ketubát nem írnak.
A házasságkötés, a chupá
A szertartások sorában ezután következik maga a házasságkötés, a niszuin. Nevezikchupának is, minthogy a szertartás a chupá alatt történik.
Az ősi időkben a chupá egyszerű sátor volt. Később fából készült, jelképes baldachin váltotta fel. A Talmud megemlíti, hogy felépítéséről a vőlegény apjának kellett gondoskodnia. A Jeruzsálem melletti Bétárban szokás volt a chupát abból a cédrus- vagy fenyőfából készíteni, amelyet a vőlegény, illetve a menyasszony születésekor külön erre a célra ültettek. Bíbor vagy arany kelmével borították, és virágfüzérekkel díszítették. A késő középkorban vált szokássá, hogy a négy tartóoszlop fölé borított kelme alkotta a chupát.
Bár a vőlegény és a menyasszony manapság az eljegyzés kezdetétől a chupá alatt áll, a házasságkötés csakis a sevá bráchot, a hét áldás elmondása után válik érvényessé.
A hét áldás elmondása előtt egy serleget megtöltenek borral. Ezután a rabbi vagy valamelyik vendég elmondja a bor feletti áldást, majd hat másik áldás, a birkot niszuinkövetkezik. A hét áldást gyakran hét különböző vendég mondja el. A szertartás végén a menyasszony és a vőlegény iszik a borból.
Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, világ Királya, aki a szőlő gyümölcsét teremtette.
- Áldott vagy Te Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, aki mindent dicsőségére teremtett.
- Áldott vagy Te Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, aki az embert alkotta.
- Áldott vagy Te Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, aki az embert a maga képmására , a maga képzete szerint formálta, és örök építményt mintázott belőle.
Áldott vagy Te, Örökkévaló, aki az embert alkotta. - Hadd örüljön és vigadjon, aki gyermektelen volt (Cion), mikor gyermekei örömben összegyűlnek nála!
Áldott vagy Te, Örökkévaló, aki Ciont megörvendezteti gyermekeivel! - Adj sok örömet e szerelmes párnak, ahogy az Édenkertben örömet okoztál annak idején első teremtményednek!
Áldott vagy Te, Örökkévaló, aki örömmel tölti el a vőlegényt és a menyasszonyt. - Áldott vagy Te, Örök Istenünk, a világ Királya, aki az örömöt és vigasságot, vőlegényt és menyasszonyt, ujjongást és dalolást, vigalmat és vidámságot, szeretetet és egyetértést, házi békét és barátságot létrehozta! Urunk, Istenünk bárcsak hamarosan hallanánk Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin is vőlegények és menyasszonyok hangját, vőlegények vigadását a baldachin alól, ifjakét zenés vigasságukból!
Áldott vagy Te, Örökkévaló, aki megörvendezteti a vőlegényt a menyasszonnyal!
Szokás, hogy a vőlegény a niszuin végén széttör egy üvegpoharat. Ennek célja a Szentély pusztulása feletti bánat és szomorúság felidézése, de a vendégsereg rögtön ezután fergeteges vidámságban tör ki.
A vőlegény és a menyasszony a chupá után kettesben tölt némi időt. Az esküvői szertartás végén kerül sor a jichud, az „elvonulás” ceremóniájára. A házaspár két tanú szeme láttára belép egy külön szobába, és most először megtörik a böjtöt.
Ünnepi étkezés, zene
Az ételek összeállítását csak a szokásos étkezési törvények korlátozzák.
A zenélés szinte vallási kötelesség a lagzi alkalmával.
A Talmud bölcsei felteszik a kérdést: „Hogyan kell táncolni a menyasszony előtt?” A válaszban felsorolják a bölcseket, akik vallásos odaadással ropták a lakodalmi táncot. Jehudá bár Iláj kezében mirtuszággal szokott énekelni és táncolni a menyasszonynak. Ráv Áchá egyenesen a vállára vette a menyasszonyt, úgy táncolt. Smuél bár Ráv Jicchák pedig még öregkorában is három mirtuszággal énekelt és táncolt. Az ifjú párt megörvendeztetni nagymicvá.
Az ünnepi lakoma az étkezés utáni áldás elmondásával zárul, amelyet külön formula vezet be, majd elismétlik a szertartás során elmondott hét áldást. Aki az étkezés utáni áldást mondja, a kezében tartja a pohár bort, a további hat áldást elmondók pedig sorra adják át egymásnak a másik, borral teli serleget. Míg az esküvői szertartás alatt a bor feletti áldás elmondása megelőzi a hat másik áldást, a sorrend most megfordul. A bor áldása után a két serlegben maradt bort áttöltik egy harmadikba, amelyet a menyasszony és a vőlegény isznak ki.
A zsidó lagzi vidám hangulata hagyományosan a házasságkötés után is megmarad. A párt még legalább egy évig menyasszonynak és vőlegénynek nevezik. A Midrás szerint a vőlegény olyan, mint a király, és úgy is kell tisztelni.
Az ünnepség időtartama
Ha legalább a házasulandók egyikének ez az első házassága, akkor a lakodalom egy teljes hétig tart. Ez alatt az idő alatt a vőlegény nem hagyhatja magára a menyasszonyt, még akkor sem mehet munkába, ha az megengedné. Az ünnep hetében az ifjú pár – bizonyos hagyományos előírások betartásával – minden étkezés után elmondja az evés utáni áldást a bevezető külön formulával és a hét áldást. Ha mindketten voltak már házasok, ezeket csak az első napon mondják el.
Ha az esküvői szertartás után a vőlegény vagy a menyasszony családjában netán haláleset történnék, megtartják a gyászt, és utána folytatják a lakodalmat.
A vőlegénynek egyéb kötelezettségek mellett írásban vállalnia kell, hogy egy bizonyos összeget kifizet feleségének, ha a házasság felbomlanék.
Miután a vőlegénynek tilos a menyasszonnyal egy fedél alatt laknia addig a pillanatig, míg meg nem írta és át nem adta a ketubát, a házassági szerződést, ugyanakkor pedig csakis a niszuin, a házasság után szabad együtt élniük, a ketubának az eljegyzésre mondott áldások idejére, illetve a házassági áldás elmondása előtt készen kell lennie. Napjainkban az eljegyzés és az esküvő egy időben zajlik, ezért az okmánynak a szertartás megkezdése előtt el kell készülnie. Miután megírta a ketubát, a vőlegény „megszerzéssel” aláveti magát az abban foglalt kötelezettségeknek. Ezután a tanúk hitelesítik az okmányt, és egyes közösségekben a vőlegény is aláírja.
HÁZASSÁGI SZERZŐDÉS
A ketubá eredeti, arámi nyelvű szövege magyarul (szögletes zárójelben a pontokkal helyettesített részek magyarázata, illetve értelmezések):
A hét … napján, … [zsidó] hónap … napján, a világ teremtésének … esztendejében, aszerint, ahogyan a napokat itt, a … [budapesti] közösségben számítjuk, … [név] vőlegény, aki … [név] fia, ezt mondotta … [név] hajadonnak, aki … [név] leánya: „Légy a feleségem Mózes és Izrael törvénye szerint! Eltartalak a zsidó férfiak szokásához híven, akik dolgoznak hitvesükért, megbecsülik, élelemmel és minden mással ellátják őket becsületesen. Megadom a neked járó kétszáz ezüst zuzt, ami törvény szerint megillet, és az általános szokások szerint gondoskodom élelmedről, szükségleteidről és a házaséletbeli kötelezettségeim teljesítéséről is.”
A jelen lévő … [név] hajadon beleegyezett, hogy … [név] felesége legyen. A hozományt, amelyet apja házából magával hoz, legyen az ezüst, arany, ékszer, ruhanemű vagy bútor, … [név] vőlegény száz tiszta ezüst (zekuk) értékben elfogadja, és saját elhatározásából hozzátesz a fentiekhez még száz tiszta ezüstnyi értéket. Az egész összeg így kétszáz ezüstöt tesz ki.
… [név] úr, a vőlegény, az alábbi nyilatkozatot teszi:
„Elismerem magamra és örököseimre nézve a jelen házassági szerződés teljesítésére, a hozományra és az azt kiegészítő értékre vonatkozó jótállási kötelezettségeket. Ez kifizethető bármely, az ég alatt birtokomban lévő vagyon legértékesebb részéből, akár a tulajdonomban van már, akár csak várományosa vagyok[, ebbe beleértendő] a jelzáloggal terhelhető és nem terhelhető, ingatlan- és ingó vagyon egyaránt. Mindez biztosítékul szolgál a jelen házassági szerződéshez, a hozományhoz és az azt kiegészítő értékhez[, és el lehet venni] tőlem, még a rajtam lévő ingből is, életem végéig és azután is, a mai naptól kezdve bármikor.”
… [név] vőlegény vállalja a jelen házassági szerződés teljesítésével, a hozománnyal és az azt kiegészítő értékkel kapcsolatban rá háruló jótállási kötelezettségeket, nem látszatból, és nem szerződéstervezetként, hanem az Izrael leányainak járó házassági kötelezvényre és a kiegészítő értékre vonatkozó szokások alapján, áldott emlékű bölcseink előírásai szerint.
Szentesítettük a kötelezettséget, amelyet … [név] úr, aki … [név] fia, a vőlegény vállalt … [név] hajadon, aki … [név] leányával szemben, a fentiekben írásba foglaltak figyelembevételével, a birtokbavételre vonatkozó szabály szerint.
Így minden teljesen érvényes és szabályos.
… [név], aki … [név] fia tanú
… [név], aki … [név] fia tanú
Megjelent: Egység Magazin 5. évfolyam 19. szám – 2014. július 29.