Szimchát Tórákor szokás táncolni a Tórával, a zsinagógákban meghatározott rend szerint olvasnak a Tórából, és igen nagy megtiszteltetés, ha valakit felhívnak, hogy áldást mondjon rá. A 13. életévét betöltött, bár micva fiúkat is azzal ünneplik és ismerik el a közösség teljes jogú tagjának, hogy felolvasnak a tekercsből.
„Torá civá lánu Mose morásá kehilát Jáákov – Tórát adott nekünk Mózes, örökségül Jákob gyülekezetének, mondjuk imáinkban.”
Mi a Tóra?
A „tóra” szó jelentése: tanítás, instrukció, útmutatás. Amikor azonban „Tóráról” van szó, többnyire Mózes öt könyvére kell gondolni: akár magára a szövegre, akár a kézírásos tekercsre, melyen az öt könyv szövege szerepel a hagyományoknak megfelelően, és melyből felolvasnak a zsinagógákban. Az öt könyvet chumásnak is nevezik a héber chámes – öt szóból, de a chumás alatt nem a tekercset, hanem a nyomtatott könyvet értjük, mely tartalmazza a tórai könyveket, vagy azok valamelyikét. Az öt könyv neve héberül sorban: Berésit, Smot, Vájikrá, Bámidbár és Dvárim.
Mózes öt könyve egy nagyobb egység része, ez pedig a TáNáCh a zsidó Biblia. A név betűszó: a Torá (Tóra), Neviim (Próféták) és Ktuvim (Iratok) szavakból áll. E könyvek mindegyike isteni eredetű, de mind közül kiemelkedik a zsidó élet alapvető törvénykönyve, a Tóra, melyet a Szináj-hegy lábánál kapott meg az egész zsidó nép és Isten maga diktálta le Mózesnek. Vannak, akik úgy vélik, hogy az utolsó, Mózes haláláról szóló mondatokat utódja, a honfoglalást vezető Jehosua bin Nun írta le, mások szerint Isten diktálta, Mózes pedig a könnyeivel írta le. Azt mondja a hagyomány, hogy a tóraadásnál minden egyes zsidó lélek ott volt, azok is, akik csak a későbbi nemzedékekben jöttek a világra.
A Szináj-hegyen egyébként nem egy, hanem két tórát, két tant kapott a zsidó nép, az egyik az írott Tóra, vagyis Mózes öt könyve, a másik pedig az ezt kiegészítő, magyarázó, értelmező szóbeli tan, a torá sebeál pe. Ez értelmezi, hogy mit is jelentenek az írott Tóra szűkszavú parancsai, például arról, hogyan tartható meg a szombat, vagy éppen a kóserság szabályait mutatja be.
Emellett a tóra, tóratanulás kifejezéseket értelmezhetjük jóval tágabban is, és vonatkozhatnak bármiféle zsidó tanulásra, magyarázatra. Ugyanis míg Mózes öt könyve örök és sosem változik, addig a szóbeli Tóra örökösen mozgó, változó, terjeszkedő, megújuló tudásanyag. A tóratanulás a legnagyobb micvák közé tartozik, ahogy minden reggel amlíteni kell a reggeli imában: fel kell sorolni néhány, különösen fontos micvát és a végén a következőt szokás mondani: vetálmud torá keneged kulám – és a tóratanulás az összessel egyszerre felér.
A Tóra szövegét kóser állat bőréből készült tekercsre – héberül kláf – írja a hivatásos tóramásoló, a szófer sztám. A tekercset két rúdra tekerik fel, ezeket éc chájimnak, az élet fájának nevezik. A keleti közösségek tekercseit általában díszes, fából vagy nemesfémből készült tokba zárják, és felállítva olvasnak belőle, az askenázi tóratekercseket ruhába öltöztetik, tetejére koronát illesztenek – keter Torá, a Tóra koronája – és a tóraolvasó emelvényen, a bimán egy asztalra fektetve olvasnak belőle. A tekercs pergamenjét nem illik ujjal érinteni, a tóraolvasó kéz formájú mutatóval, úgynevezett jáddal segíti saját magát, hogy a megfelelő sorban maradjon, a Tórához felhívott pedig tálesze, imaleple sarkával érinti meg. A Tórát a tóraszekrényben – áron hákodes – tartják, melyet díszes függöny, a Szentély függönyére emlékeztető és annak nevét viselő párochet takar.
A Tórát a bölcsek összesen 54 hetiszakaszra bontották, ezek közül többnyire egyet-egyet olvasnak fel szombatonként, de előfordul, hogy dupla hetiszakasz van. Ennek az az oka, hogy a zsidó év 12 hónapjához meghatározott időközönként hozzáadnak még egy teljes hónapot, hogy a holdhónapok és a napév hossza közti különbséget kiegyenlítődjön. Ilyenkor viszont négy szombatra nem lenne hetiszakasz, ezért van szükség több hetiszakaszra, mint amennyi szombat egy átlagos évben van.
Tórát hetente három napon olvasnak a zsinagógában: hétköznapokon hétfőn és csütörtökön a következő hetiszakasz első részét, szombaton reggel az aktuális hetiszakaszt teljes egészében, szombaton délután pedig már ismét a következő héten olvasandó szakasz elejét olvassák fel. Ünnepnapokon, böjtnapokon, valamint újholdkor is felolvassák az aznapra előírt szakaszokat.
A tóraolvasó héber neve báál kore, ami szó szerint annyit tesz: az olvasás ura, vagyis tóraolvasó. Feladata igen nehéz, mivel a Tórában nincs központozás, néhány helyet leszámítva nincs tördelés és nem jelennek meg azok a dallamjegyek sem, melyekkel fel kell olvasni a szöveget, vagyis majdnem fejből kell tudnia a teljes szakaszt, amikor felolvas. A tóraolvasáshoz szükséges egy minjenre, vagyis legalább tíz, 13 éven felüli zsidó férfiból álló gyülekezetre.
Szimchát torá – a Tóra örömünnepének kellékei: Tóra
Boldog ünneplést kívánunk mindenkinek!
