A zsidó nép történelmének egyik korszakalkotó eseménye volt az újkor hajnalán a chaszidizmus megjelenése. A mozgalom újító- és megőrzőképessége mind a mai napig kiállt minden próbát. Ma már nem szükséges bizonyítani a chaszidizmusnak, a zsidó világ egyik megtartó és forradalmasító tényezőjének fontosságát és életerősségét.
Az alapítók idején azonban, amikor megálmodták az új mozgalmat – s még inkább, amikor végre sikerült áttörnie az idegenkedés és a közömbösség korlátait, és gyökeret vernie Kelet-Európa Tóra-központjaiban – egy csapásra két tűz közé került. Két kemény ellenfél nyitott össztüzet az új, fiatal chászid mozgalomra. Litvánia talmudistái – akik magukat „ellenzéknek”, „mitnágdimnak” nevezték – összefogtak a „felvilágosodás” bajnokaival, hogy elnyomják az új mozgalmat, és elvágják fejlődésének útját.
A kötetben olvasható elbeszélés – rabbi Snéur Zálmánnak, a Chábád alapítójának, a Tánjá és a Sulchán Áruch szerzőjének drámai élettörténete – szemléletesen mutatja be, miként szövetkezett ez a két csoport, amelyeknek semmi közös vonásuk nem volt, a chaszidizmus és a chászidok elleni harcra, az elképzelhető legalantasabb eszközök használatától sem riadva vissza. Ez egy letartóztatás története: az elvhű kiállás és az önfeláldozó odaadás balladája; egy szellemi mozgalom születésének és fejlődésének ős- és hőstörténete. A történet szabadulással és rehabilitációval végződött, miután az orosz cári hatalom megértette azt, amit a vilnai hitközség korifeusai és a „felvilágosult”, szőlőpusztító kis rókák nem voltak képesek felfogni. Ez Snéur Zálmán rabságának története – és szabadulásáé, amit hívei, a chábád chászidok a mai napig a Megváltás ünnepeként, a chaszidizmus újéveként ünnepelnek szerte a világon.
Nem áll szándékunkban feleleveníteni a múltat, és felszítani a viszály rég elhamvadt tüzét, hiszen a chaszidizmus ellenzői belátták tévedésüket. Korunk azonban, a „szellemi napfogyatkozás” korszaka – amely előtt a kishitűség uralmának zászlaja lobog, és nélkülözi a szellemi vezetés hatásos példamutatását – kötelez bennünket, hogy elmeséljük ezt a történetet, az önzetlen odaadás iskolapéldáját. Ebből nőtt ki a Chábád Lubavics világmozgalom, amely ma is az asszimiláció elleni küzdelem élvonalában áll, és a zsidóság fennmaradásáért, megújulásáért tevékenykedik.
Az olvasó a történet során érzékelheti azt a mérhetetlen szeretetet, amit rabbi Snéur Zálmán minden zsidó iránt érzett; elcsodálkozhatik az Erec Jiszráéllal való elszakíthatatlan lelki kapcsolat láttán, sok idővel a politikai cionizmus megszületése előtt; nem utolsósorban pedig megismerheti, megtanulhatja becsülni és tisztelni azt a kohót, amelyben a chábád mozgalom vezéralakjai és eszmei indítékaik kiformálódtak.
Az első, héber nyelvű kiadás előszava
