„… és bevisz téged az Örökkévaló, a te Istened az országba, melyet elfoglaltak őseid, hogy (ismét) elfoglaljad…” (5Mózes 30:5)
A Nicávim hetiszakaszban Mózes, harmadik beszédében többek között a jövőről is szól, amikor Izrael népének minden tagja megtér, az Örökkévaló összegyűjti őket a világ minden tájáról és visszaviszi őket Erec Jiszráelbe, Izrael Földjére. Ebben az időben a zsidó nép Jerichóval szemben táborozik, készen arra, hogy a hosszú vándorlás után belépjen a Szentföldre.
Jerichó (יריחו) a Holt-tengertől nem messze, Jeruzsálemtől 35 kilométerre északkelet felé található. Neve a réách – illat szóból ered, és úgy is nevezik: „a datolyák városa” (héberül ir hátmárim). A Talmud elmondja, hogy a jeruzsálemi Szentélyben hozott áldozatok illata egészen Jerichóig érződött.
Jerichó a kezdetek városa, a világ egyik legősibb mezőgazdasági települése, és a világ egyik legelső vagy talán legelső városa, melyet már Jehosua korában, vagyis az Izraelbe való bevonuláskor erődített fal vett körül. Számos szakember úgy véli, hogy ez volt a világ első erődített fala. A negyvenéves sivatagi vándorlást követően, a Szentföldre való bevonulás után ez volt az első város, melyet a zsidók isteni segítséggel bevettek. A város bevételét Jehosua könyve (6. fejezet) írja le:
a zsidók isteni parancsra, a frigyládát hordozó kohénok vezetésével hat napon át naponta egyszer, a hetedik napon pedig egyenesen hétszer járták körbe a város falait, miközben a sófár hangja szólt, és a falak végül leomlottak.
Itt játszódott Rácháv története, itt található Elisa próféta forrása, és itt épültek fel a híres hasmóneus paloták is. A város zsidók számára jelenleg csak rendkívül korlátozottan, különleges engedéllyel és szigorú katonai biztosítással látogatható, mivel az első település volt, mely az 1993-as oslói egyezmény keretein belül arab kézre került s így jelentős a terrorveszély.
A datolya Izrael egyik legősibb terménye, és a mai napig bőségesen megterem egész Izraelben, különösképpen Jerichóban és környékén, a Jordán-völgyben.
A rendkívül magas cukortartalmú gyümölcs nyár végén-ősz elején érik. Éjszaka szüretelik, mert a nappali forróságban a szemek nagyon megpuhulnak és így könnyebben megsérülhetnek szedés közben. Sokféle módon felhasználható, ezek egyike a Tórában is említett datolyaméz:
„Mert az Örökkévaló, a te Istened elvisz téged jó országba… oly országba, hol búza, árpa, szőlő, füge és gránátalma (terem), oly országba, hol olajfa és (datolya)méz van.” (5Mózes 8:7-8)
Datolyaméz (kb. egy liternyi szilánhoz)
párve, glutén- és tojásmentes
- 1 kg friss datolya
- víz
- 2 pohár cukor (opcionális, ugyanis a datolya is rengeteg cukrot tartalmaz)
A datolyákat egy éjszakára vízbe áztatjuk, majd egy liter vízben feltesszük főni (használhatjuk hozzá az áztatóvizet), alacsony lángra. Ezután kissé kihűtjük és laza szövésű textilen keresztül átszűrjük. Gondosan kinyomkodunk belőle minden levet, és széles, magas lábosban két pohár cukorral, kis lángon, 3-4 órán át főzzük. Figyeljük, nehogy megégjen. Tiszta üvegbe töltjük, és így tároljuk.
Fotó: Naftali Deutsch
