Biblia
Király választás az ókori Izraelben
A királyválasztás micvája[1]
5Mózes 14-20.
- Ha bemégy az országba, amelyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked, és elfoglalod azt és lakni fogsz benne és azt mondod: királyt óhajtok tenni magam fölé, mint mind a népek, amelyek körülöttem vannak, 15. bízvást tehetsz[2] magad fölé királyt, azt akit az Örökkévaló, a te Istened kiválaszt[3]; testvéreid közül tégy magad fölé királyt, nem tehetsz magad fölé idegen[4] férfit, aki nem testvéred. 16. Csak ne szerezzen magának sok lovat[5] és ne térítse vissza a népet Egyiptomba[6], azért hogy szaporítsa a lovakat[7]; mert az Örökkévaló azt mondta nektek: ne térjetek többé vissza ezen az úton. 17. És ne tartson sok feleséget, hogy a szíve el ne térjen[8]; és ne szerezzen magának nagyon sok ezüstöt és aranyat[9]. 18. És lesz, hogy midőn ül királyi trónján, írja le magának e tan másolatát[10] egy könyvbe, abból, amely a levita papok[11] előtt van, 19. és legyen mindig vele és olvasson benne élete minden napján[12], hogy megtanulja félni az Örökkévalót, az ő Istenét, hogy megtartsa e tan minden szavát és e törvényeket[13], hogy teljesítse, 20. nehogy szíve fölülemelkedjék[14] testvérein[15] és hogy el ne térjen a parancsolattól[16] se jobbra se balra; hogy hosszú életű legyen[17] uralmában ő és fiai Izráel közepette.
Izrael királyt kér
1Sámuel 8.
Haszonleső bírák
1. És volt, midőn öreg lett Sámuel, megtette fiait bírákul Izrael számára. 2. S volt elsőszülött fiának neve Joél, másodszülöttjének neve pedig Avijá – bírák Beér-Sevában. 3. De nem jártak fiai az ő útjain, hanem hajoltak a haszonlesés felé, elfogadtak vesztegetést és hajlították a jogot. 4. Összegyűltek mind az Izrael vénjei és odamentek Sámuelhez Rámába. 5. És szóltak hozzá: Íme, te öreg lettél, fiaid pedig nem járnak az útjaidon, most tegyél fölénk királyt, hogy bíránk legyen, mind a népek módjára. 6. De rossznak tetszett a dolog Sámuel szemeiben, amidőn mondták: Adj nekünk királyt, hogy bíránk legyen. És imádkozott Sámuel az Örökkévalóhoz.
Az Örökkévaló figyelmeztetése
7. És szólt az Örökkévaló Sámuelhez: Hallgass a nép szavára mindenben, amit szólnak hozzád; mert nem téged vetettek meg, hanem engem vetettek meg, hogy ne uralkodjam rajtuk. 8. Mind a cselekedetek szerint, melyeket cselekedtek, amióta fölvezettem őket Egyiptomból mind e mai napig, hogy elhagytak engem és szolgáltak más isteneket – akképpen cselekednek ők veled is. 9. S most hallgass szavukra; csakhogy intve intsd őket és add tudtukra a király jogát, aki uralkodni fog rajtuk. 10. És elmondta Sámuel mind az Örökkévaló szavait a népnek, mely tőle királyt kért. 11. Mondta: Ez lesz a király joga, aki uralkodni fog rajtatok. Fiaitokat elveszi, hogy tegye magának kocsijához és lovaihoz és fussanak a kocsija előtt; 12. s hogy tegye magának ezrek tiszteivé és ötvenek tiszteivé, és hogy szántsák szántását, és arassák aratását, és készítsék hadiszereit és szekérszereit. 13. Leányaitokat pedig elveszi kenőcs keverőnőknek, szakácsnőknek és sütőnőknek. 14. És legjobb mezeiteket, szőlőiteket és olajfáitokat elveszi, hogy szolgáinak adja. 15. Vetéseitekből és szőlőitekből tizedet vesz, hogy adja udvari tiszteinek és szolgáinak. 16. Szolgáitokat pedig, szolgálóitokat és legjobb ifjaitokat meg szamaraitokat elveszi, hogy használja munkájára. 17. Juhaitokból tizedet vesz, és ti magatok lesztek neki rabszolgái. 18. És kiáltani fogtok ama napon királytok miatt, akit választottatok magatoknak, de nem fog titeket meghallgatni az Örökkévaló ama napon. 19. De vonakodott a nép hallgatni Sámuel szavára, mondták: Nem, hanem király legyen fölöttünk, 20. s legyünk mi is, mint mind a népek: bíránk legyen királyunk, vonuljon ki előttünk és harcolja harcainkat. 21. Hallotta Sámuel a népnek minden szavait és elmondta az Örökkévaló fülei hallatára. 22. Ekkor szólt az Örökkévaló Sámuelhez: Hallgass szavukra és rendelj föléjük királyt. És szólt Sámuel Izrael embereihez: Menjetek ki-ki városába.
[1] Ezek a versek intézkednek a király választásáról, tulajdonságairól és kötelességeiről. Helyes, hogy legyen király, de izraelita születésűnek kell lennie és alkotmányos uralkodó legyen, aki a Tóra törvényei szerint kormányoz. Ne legyen állandó lovassága, hogy hatalma alá hajthassa a népet és ne tartson háremet; ő maga is tanulmányozza és tartsa meg az ország törvényeit.
[2] bízvást tehetsz. Az Imit régi fordítása: „Szabad tenned”. Deutsch: „Rendelni rendelhetsz”. Nem rendeli el a monarchiát, mint a bíróság felállítását, hanem csak megengedi. Ez magyarázza meg, hogy lehetséges a fellépés a király választása ellen, lásd 1Sámuel 8.
[3] kiválaszt. A király Isten választottja legyen; vö. 1Sámuel 10:24: „Látjátok ezt, akit kiválasztott az Örökkévaló”. Isten az ő választását az illető kor prófétája által tudatta.
[4] idegen. A második templom idejében a rómaiak Heródest és rokonait, akik edómita származásúak voltak, segítették Júdea trónjára. Midőn az egyik herodiánus király, I. Agrippa olvasta ezt a verset a templom udvarában az elengedés évének végén, „könnyekre fakadt, mert méltatlannak ítélte magát a királyi trónra idegen származása miatt. Erre a nép ezekkel a szavakkal vigasztalta: „Te a mi testvérünk vagy” (Szotá 41a.).
[5] ne szerezzen magának sok lovat. Háborúra. Nem volt kívánatos, hogy harcias hajlamú legyen. „A régi királyok lovainak száma arányban volt katonáinak számával és hadi erejének mértéke volt lovainak száma” (Radin).
[6] ne térítse vissza a népet Egyiptomba. Vö. 2Mózes 13:17., 14:13. és 4Mózes 14:3.; lásd 28:68.
[7] szaporítsa a lovakat. L. 1Királyok 10:28.
[8] szíve el ne térjen. Bálványimádás felé, mint Salamoné (1Királyok 11:4. s köv.). A háremélet haszontalan volta, rossz hatásai és cselszövevényei ismeretesek minden keleti udvar történetében.
[9] ezüstöt és aranyat. Ez a figyelmeztetés szükséges, hogy megvédje a népet egy despota uralkodó kizsákmányolása ellen.
[10] e tan másolatát. Héberül: misné háTorá házot. A LXX „Deuteronomion”-t fordít, ami azt jelentené, hogy csak 5Mózes könyvét kell leírnia a királynak. Ez téves értelmezés. Az egész Tórát le kellett másolnia.
A Talmud szerint a Tórának két másolata volt a király birtokában. Az egyiket a kincstárában őriztette, a másikat pedig mindíg magával hordozta (Szánhedrin 21b.), „épúgy, mint ahogy a mai köztársaságokban az elnök hivatali asztalán ott van az alkotmány” (Junker). Jósia király koronázásakor a kezébe adták „a bizonyságot” (twd[h, a hagyományos magyarázat szerint ezen a Tórát kell érteni; lehetne esetleg a két kőtáblára gondolni). (2Krónikák 23:11.) Az angol király koronázása alkalmával átadják neki a Bibliát a következő szavak kíséretében: „Megajándékozunk ezzel a könyvvel, a legértékesebbel, amit a világ nyujthat. Ebben van bölcsesség, ez a királyi törvény, ezek Isten élő szavai”.
[11] a levita papok. Őrzői a tannak, amelyet ott őriztek a szövetség ládája mellett; lásd 5Mózes 31:26. A király példányát erről kellett lemásolni.
[12] élete minden napján. Ez legyen útmutatója, folytonos elmélkedésének tárgya és mindennapi életének irányítója; Jósuá 1:8; Zsoltárok 1:2.
[13] e törvényeket. Vagy: „különösen e törvényeket” (König). Valahányszor Izráel valamelyik királya lerázta magáról a Tóra igáját és nem követte az igazságosság szabályait, előtérbe kerültek a keleti despota uralomnak gonoszságai. Kegyetlenség, érzéketlenség a gyengék és szegények sorsa iránt, fösvénység, korrupció és zűrzavar minden közügyben. Épp ezek a bűnök, amelyek ellen Izráel igazi prófétái folyton küzdöttek (Harper).
[14] nehogy szíve fölülemelkedjék. „Ha az elbizakodottságot elítéljük még a királynál is, mennél inkább megvetendő bűn az egy közönséges halandónál” (Náchmánidász).
[15] testvérein. Az izraelita király előtt alattvalói „testvérei” voltak.
[16] a parancsolattól. A királyról és kötelességeiről szóló parancstól.
[17] hogy hosszú életű legyen. A király hűsége a Tórához és a királyságra vonatkozó parancsolataihoz megerősíti trónját és biztosítja azt gyermekei számára.
