Az ünnep kellékei

Annak érdekében, hogy a széderezők valóban úgy érezhessék, mintha ők maguk vonultak volna ki Egyiptomból, a peszách első (Izraelen kívül első két) estéjén megült széder estét bölcseink az érzékeket leginkább megmozgató zsidó szertartások egyikévé tették. Ennek fontos kelléke a szédertál (héberül keárát széder), mely lehet átvitt értelemben a széderhez szükséges kellékek összessége, illetve egy fizikai értelemben vett tál, melyre a széderhez szükséges ételféleségek kerülnek.

Az ünnepnek ez a kelléke lehet egyszerű, nagyméretű tál, melyre kisebb edényekben kerülnek a szimbolikus ételek, vagy nagyobb, kidolgozott alkotás, mélyedésekkel a különféle ételeknek. Léteznek ezüstből, fából, vagy üvegből készített, művészi igénnyel megformált darabok.

Mi kerül erre a tálra?

1. Kárpász – zöldség, általában petrezselyemzöld, de vannak, akik például főtt krumplit használnak kárpász gyanánt. A könnyeket jelképező sós vízbe vagy ecetbe mártva fogyasztják a széder első fogásaként, emlékezve arra, hogy őseink az elnyomás alatt is szaporodtak, ám a szolgaság sok könnyel járt. A zöldség az újjáéledő természetet is jelképezi, hiszen peszách egyik neve „a tavasz ünnepe”. A petrezselymet alaposan meg kell mosni és figyelmesen át kell vizsgálni, nehogy bogaras legyen.
2. Chároszet (chrajszesz) – gyümölcsök, bor és diófélék, valamint méz, vagy fűszerek (gyakori pl. a fahéj) tömörebb, vagy lazább keveréke, mely az egyiptomi fogságban kevert maltert jelképezi. Az askenáz hagyomány szerint használt alma, illetve a szfárádi szokás szerint belekevert datolya és füge egyaránt termékenységszimbólum. Előbbi azon a midráson alapul, hogy a zsidó nők almafák alá csábították férjeiket az egyiptomi mezőkön, amikor az egyiptomiak meg akarták akadályozni a zsidók szaporodását, utóbbi pedig az Énekek Énekén, mely a szerelem szimbólumaként említi e gyümölcsöket. A chrajszesz íze a szabadság édességére is emlékeztet.
3. Máror – keserűfű. Manapság leginkább reszelt tormát használnak, vagy keserű ízhatású salátalevelet. Mint az egyiptomi élet, ahogy növekednek, ezek a növények édesek, ám minél nagyobbra nőnek, annál inkább érződik a keserű ízük is. A tormát érdemes reszelés előtt egy pár órára megpucolva a mélyhűtőbe tenni, kevésbé marja az ember szemét és torkát a reszelésnél.
4. Cházeret – második keserűfű, gyakran salátalevél. Vannak, akik ehhez is tormát használnak, és nem tesznek cházeretet a szédertálra. Ezt a második keserűfüvet a szendvicshez használják. A salátalevelet alaposan ki kell áztatni, meg kell mosni, és ellenőrizni kell, nehogy bogaras legyen.
5. Zroá – tűz fölött megpörkölt csirkenyak, vagy csirke alsócomb. Emlékeztet a peszáchi áldozati bárányra, valamint arra, hogy az Örökkévaló erős kézzel és kinyújtott karral („zroá netujá”) vezetett ki minket a szolgaság földjéről. Fontos, hogy a peszáchi báránytól megkülönböztethető legyen, ezért használunk csirkenyakat, nehogy valaki véletlenül azt gondolja, hogy peszáchi áldozatból eszik. Vannak azonban közösségek, ahol éppen, hogy báránycombot használnak a zroá céljára. Ezt a szimbólumot nem fogyasztják el, csupán vizuális emlékeztetőként szolgál a szédertálon.
6. Bécá – tojás. Főtt, kissé megpörkölt tojás, mely a Szentélyben bemutatott ünnepi chágigá áldozatot képviseli. A tojás alakja az élet körforgást is jelképezi: még a legtragikusabb eseményekben is ott rejlik az újrakezdés reménye. A vacsora kezdeteként általában kemény tojást szolgálnak fel az asztalon álló sós vízzel.

A széderasztal kellékei közé tartozik még a sós víz (vagy ecet), amit sok különálló tálkában helyeznek a szédertál mellé. Egyes szédertálak aljában elfér a három külön rekeszben tartandó, három egész szelet macesz, melyek a zsidó nép egészét (kohén, lévi, jiszráel) jelképezik. Más ünnepeken két kalácsot helyezünk az asztalra, és azok fölött mondunk áldást. Peszách első (Izraelen kívül első két) estéjén azonban három egész szelet macesz kerül a szédertálra. Ebből egyet, a középsőt kettétörjük, ahogyan a szolgák is törött kenyeret esznek, és még mindig marad két egész, hogy arra mondhassuk el a történet elmesélésének végén, a lakoma kezdetén a szükséges áldásokat. A Rebbe fontosnak tartotta, hogy kézzel készített smurá maceszt együnk az egész ünnepen, de legalább a széder estén. Ha a szédertálnak nincs a maceszek elhelyezésére szolgáló része, akkor azokat különálló, három egymás fölötti zsebbel rendelkező macesztakaróba tesszük.

A széderasztal, illetve a szédertál előkészítése időt igényel, ezért az a legjobb, ha jóval az ünnep beállta előtt megtesszük ezt, és illően elkészülve kezdjük meg az ünnepet.

A ma ismert legrégebbi szédertálat a jeruzsálemi Izrael Múzeum őrzi. Az 1492-es spanyolországi kiűzetést közvetlenül megelőző évtizedből származik, és azon kevés zsidó rituális tárgy közé tartozik, melyek túlélték a kiűzetést. Érdekessége, hogy a feliratán helyesírási hibák láthatók, mely valószínűleg annak az eredménye, hogy nem-zsidó művész másolta a héber szöveget.

Egy másik érdekes tál a JDC 1948-ban nagy példányszámban gyártott szédertálja, melyet az otthontalanok táboraiban élő holokauszt-túlélők között osztottak ki. Érdekessége a felirata: „Ebben az évben Jeruzsálemben” – a hágádában a „Jövő évben a felépített Jeruzsálemben” mondat szerepel -, mivel kifejezi zsidók tömegeinek vágyát, hogy bebocsátást nyerjenek Palesztinába.

zsido.com