Folytatjuk a nagyünnepek kapcsán megkezdett sorozatunkat, melyben a jeles napok kellékeivel ismertetjük meg olvasóinkat.
A hanukia, vagy hanukai menóra nyolc plusz egy ágú gyertyatartó, az ünnep legismertebb kelléke. A Szentélybeli, hétágú menórára emlékeztet, ágainak száma pedig az ünnep napjainak számának felel meg. A hanukia nevet a héber nyelv feltámasztója, Eliézer Ben-Jehuda felesége, Hemda találta ki.
Ahhoz, hogy a hanukia kóser legyen, a következő feltételeknek kell megfelelnie:
- Nyolc ága van
- Az ágak egy vonalban és egy magasságban helyezkednek el
- Ha tartozik hozzá külön hely a sámásnak – jiddisül sámesz, vagyis „szolgagyertya” -, akkor az térben és vagy magasságban a többihez képest jól láthatóan eltoltan helyezkedik el, hogy mindenki számára világos legyen, hogy az a láng nem része a hanukiának.
- Ha olajos mécsestartóról van szó, annyi olajat lehet beletölteni, hogy a gyertyák meggyújtása után a sötétedéstől számítva még legalább fél órán át égjenek a lángok.
A fenti formai megkötéseken túl azonban többnyire szabad kezet kapnak a hanukiák alkotói. Ennek megfelelően lehet kisebb, vagy nagyobb, készülhet fémből, agyagból, üvegből, fából, lehet díszes, művészi kialakítású, vagy egyszerű, funkcionális darab. Vannak talpas hanukai menórák íves vagy V betűt formázó karokkal, háttámlával rendelkezők, padozattal kiképzettek, üvegdobozba zártak – a lehetőségek száma végtelen. Helyénvaló azonban, ha az ember szép, ízlésesen díszített darabot választ, mert a szép tárgyak használata még szebbé teszi a micvát.
Maga a gyújtáshoz használt anyag lehet tiszta olívaolaj, vagy viaszgyertya. A sámeszgyertya szerepét sokszor egy különlegesebb, méhviaszból készült gyertya tölti be.
A hanukia helye a bejárati ajtón kívül, az ajtófélfa mellett, a mezuzával átellenes oldalon van. Ha valami miatt nincs lehetőség arra, hogy az ajtón kívül gyújtson az ember, akkor a legjobb, ha az utcára néző ablakban helyezi el a menórát, hogy az arra járók számára hirdesse a hanukai csodát. Izraelben sok helyen üvegdobozba teszik a hanukiját, hogy az estefelé feltámadó erős szél ne fújja el a lángokat. A menórát legalább 3 tenyérnyivel (27 cm) a föld fölött kell elhelyezni, de nem lehet magasabban, mint 10 tenyérnyi (90 cm). A gyertyákat jobbról balra tesszük be a menórába, és balról jobbra gyújtjuk meg. Amíg a gyertyák égnek, az asszonyok nem dolgoznak, és nem mozdítják el a gyertyatartót. Szokás a zsinagógákban is meggyújtani a fényeket az ünnep minden estéjén, emlékeztetve a közösséget a Szentélyben álló arany menórára.
A csoda hirdetésének micvája ihlette a Rebbe 1974-ben megindított kampányát, melyet a hanuka-tudatosság kampánya előzött meg egy évvel korábban. Ennek keretében a Rebbe arra biztatta híveit, hogy ösztönözzék a környezetükben található zsidókat a hanukai gyertyagyújtás micvájának megtartására. Abban az évben mintegy hatvanezer menórát osztottak szét. Ezt követte 1974-ben az első nyilvános gyertyagyújtás, mely Avraham Shemtov rabbi nevéhez fűződik, és melyet azóta minden évben egyre több és több helyen követ nyilvános gyertyagyújtás. Tavaly már több mint 15 ezer nyilvános hanukai gyertyagyújtásra került sor szerte a világon!
Az EMIH több mint 20 éve rendez hanukai gyertyagyújtást a Nyugati téren.
Korábbi, hanukai menórákat bemutató képriportunk itt tekinthető meg.
zsido.com
