Rosszul csinált valamit? Mindannyiunkkal előfordult már. Megmutatjuk, hogyan javíthatja ki a hibát.
Az ünnepi sorozat következő darabja a nagyünnepi gondolatkör egyik legfontosabb fogalmával, a megtéréssel foglalkozik.
Sokan félreértik a bűn fogalmát, és azt gondolják, hogy aki bűnt követ el, az csakis rossz ember lehet. Azonban a héber „chet” – bűn szó valójában nem bűnt jelent. A Tánáchban a parittyával kapcsolatban tűnik fel a szó „elvétett cél” jelentéssel. Azonban azzal a parittyadobással nincsen különösebb gond. Ami történt, azt hibának nevezhetjük, melyet többek között az összpontosítás hiánya vagy a hiányzó tehetség okozott.
Ugyanez igaz az emberre is. Amikor felelőtlenül vagy destruktív módon viselkedünk, egyszerűen „rosszul célzunk”. Minden embernek van Istentől származó, tiszta lelke, mely megkülönböztet minket az állatoktól. Amikor vétünk, akkor az isteni lélek hangját elnyomja testünk zaja – ez a jécer hárá, a rossz ösztön. Az ember lényege azonban tiszta marad, csupán egy kis javításra van szüksége, hogy újra rendben legyen.
Ez a tesuvá – a megtérés alapelve. Maga a tesuvá azt jelenti: visszatérés. Ha valaki tesuvát csinál, az megvizsgálja a tetteit, megtalálja azokat a pontokat, ahol elrugaszkodott a megfelelő úttól, és visszatér a korábbi, tiszta állapotába. És e folyamat során visszatér az Örökkévalóval való kapcsolatához is.
Maga a tesuvá négy lépcsőből áll:
- Megbánás: felismerjük a kárt és őszintén megbánjuk.
- Befejezés: azonnal felhagyunk a káros cselekvéssel.
- Megvallás: megfogalmazzuk a hibát, és bocsánatot kérünk.
- Fogadalom: határozottan elköteleződünk amellett, hogy a jövőben nem ismételjük meg a hibát.
Megbánás
A megbánás csak akkor lehetséges, ha tisztán el tudjuk különíteni egymástól a jót és a rosszat, a helyeset és a helytelent. A helytelen viselkedésre nem lehet kifogás, hogy más is így csinálja, vagy, hogy mások még rosszabb dolgokat művelnek. Ha azonban az ember felismerte a hibáját, nem kell szégyenkeznie, nem kell magát alapvetően rossznak éreznie. A megbánás annak az érzésnek a pozitív kifejeződése, hogy bár az ember legbenső lényege tiszta maradt, valamiben mégsem érte el a számára elérhető maximumot. A megbánás annak a jele, hogy ismét kapcsolatban vagyunk isteni lényegünkkel, és a tudatunk addig nem hagy nyugodni, míg ki nem javítottuk a felismert hibát. A tesuvá, megtérés legfontosabb lépése éppen ez a legelső, a megbánás, mert amíg az ember nem érez megbánást, minden bizonnyal gondolkodás nélkül folytatja hibás útját.
Befejezés
Azt mondja a Talmud:
Az az ember, aki hibázott és ezt elismeri, de nem vonja vissza, és újra megteszi ugyanazt, olyan, mintha valaki egy döglött csúszómászóval a kezében menne mikvébe [rituális fürdőbe]. Bár megmerítkezhet a világ minden vizében is, a merítkezése hasztalan. Ha azonban eldobja a kezéből [a csúszómászót], akkor, akár ha csak 40 szeá vízben [a mikve minimális mérete] merítkezik meg, megmerülése akkor is hatékony. (Talmud, Táánit 16a)
Nem kérhetünk valakitől bocsánatot és csalhatjuk meg ugyanazt az embert egyszerre. Ha nem állítjuk meg a rossz tetteket, a világ minden elnézést kérése sem fog segíteni.
Megvallás és bocsánatkérés
A zsidó jog előírja a számunkra, hogy a hibáinkat szóban is elismerjük. Az ember agyában folyamatosan járnak a gondolatok, de a legtöbb csak ennyi marad: futó gondolat, ha az ember nem önti szavakba, nem marad meg. A gondolkodás folyamatának csúcspontja az ideák kifejezése és tisztázása. Persze ez nem ennyire egyszerű, hiszen az embernek rettenetesen nehéz elismernie, hogy hibázott, hárít, tagad, racionalizál. Aki azonban képes arra, hogy ne csak belül ismerje el hibáit, hanem ki is mondja azokat, az nagy tettet visz véghez. Meg kell állnunk Isten előtt és a bocsánatát kell kérnünk. Ha őszinték vagyunk, bizonyosak lehetünk abban, hogy megbocsát.
Továbbá, ha korábbi tetteink más embereknek is kárt okoztak, az ő bocsánatukat is kell kérnünk ahhoz, hogy teljes legyen a tsuvánk. Egy egyszerű „bocsánat” nem elég, komolyan is kell gondolnunk, amit mondunk.
Megfogadjuk, hogy nem folytatjuk a korábbi helytelen cselekedetet
Jom kipur napján két olyan imát is elmondunk, melyek hosszú bűnlajstromot tartalmaznak (Ásámnu és Ál chet). E listák az élet minden területét felölelik, vagyis felmerülhet a kérdés: ha mindezeket elsoroljuk, gyakorlatilag elköteleződünk amellett, hogy többet semmiféle bűnt nem követünk el? Az Örökkévaló, akárcsak a csetlő-botló kisgyermek szülei, szeretettel figyeli lépteinket, és a jó irányába tett minden lépés örömöt okoz Neki. Emberek vagyunk, nem angyalok, és az Isten nem azt várja el, hogy egy csapásra megváltozzunk, hanem azt, hogy folyamatosan törekedjünk a jóra, vizsgáljuk felül korábbi tetteinket, és módosítsuk azokat a lehető legjobb irányba. Vegyük észre azokat a helyzeteket, amelyekben könnyen megbotolhatunk, és tartsuk magunkat biztonságos távolban tőlük.
Adjon az Örökkévaló erőt mindannyiunknak, hogy az új évben a lehető legjobb utat követhessük!
zsido.com
Forrás: aish.com
