A Mikéc hetiszakaszt általában hanuka szombatján olvassák, és ezért a hanuka ünnepéhez tartozó háftárát olvassák fel. Nagyon ritkán előfordul azonban, hogy a hanuka utáni szombat a Mikéc szombatja, ezért szakasz a saját háftáráját (I.Kir. 3:15-4:1) olvassák fel.
A Királyok könyve, mint a neve is mutatja, tartalmában elsősorban történelmi-politikai jellegű. A Tánách, a héber Biblia második, prófétai könyveket magába foglaló részébe tartozik, így ennek megfelelően megtalálhatjuk benne a zsidó királyság, illetve királyságok (Jehuda és Izrael) prófétáinak történeteit is. A próféták ugyanis hozzátartoztak a királyi udvartartáshoz, és fontos részük volt a politikai döntéshozatalban is. A Királyok könyve mintegy négyszáz év történelmét öleli fel, Dávid király halálától fogva egészen addig, hogy a babilóniaiak megostromolták Jeruzsálemet és a utolsó jehudabeli királyt, Jehojáchint szabadon engedték a fogságból.
Ez a szombat az álmokról szól. Józsefet, az álmodót és álomfejtőt a börtönből egyenesen a palotájába viteti Fáraó, aki maga is álmot látott. Az álom tematikájához kapcsolódik a háftárá, a prófétai szakasz is, mely ezzel a felütéssel kezdődik, azonnal megteremtve a kapcsolatot a párásá, vagyis a tórai hetiszakasz és a háftárá, az adott héten felolvasott prófétai szakasz között:
Erre fölébredt Salamon és íme: álom. (I.Kir. 3:15)
Mielőtt háftáránk történetét olvassuk, egy álmot ír le a szöveg, és ennek az összegzése az első mondat. A fiatal királynak maga az Örökkévaló jelenik meg álmában Givonban, és felszólítja, hogy kérjen Tőle valamit a maga számára. Slomó nem gazdagságot, vagy hatalmat kér, hanem bölcsességet:
Most tehát, Örökkévaló, Istenem, te tetted királynak szolgádat Dávid atyám helyébe – én pedig kicsiny fiú vagyok, nem tudok ki- és bevonulni. És szolgád néped közepette van, melyet kiválasztottál: nagyszámú nép, mely meg nem olvasható s meg nem számlálható a sokaság miatt. Adj tehát szolgádnak értő szívet, hogy ítélhesse népedet, tudván különbséget tenni jó és rossz között; mert ki győzi ítélni ezt a tömérdek népedet? (I. Kir. 3:8-9)
Az előző történetet lezáró, a háftárát nyitó mondat után következik egy rövid és nem sokat magyarázott rész a Királyok első könyvéből, mely azonban egyike a leghíresebb, a Tánáchból (zsidó Biblia) származó történeteknek. Slomó (Salamon) király bölcsességéről számtalan példázat szól, ez mind közül talán a legismertebb, a legendás „salamoni döntés” legtökéletesebb példája:
A történet két parázna asszonyról szól, akik szinte egyszerre adtak életet gyermeküknek. Az egyik fiú azonban meghalt, és azért mennek a király elé, hogy ő döntse el, melyiküket illeti az élő gyerek. Ugyanis mind a ketten saját maguknak akarják a gyereket. Slomó kettévágja, vagyis csak kettévágni készül a gordiuszi csomót, mindkét asszonynak egy-egy fél gyermeket ígérve. Amelyik tiltakozik a beígért barbár tett ellen, az a gyermek igazi anyja, hiszen őt érdekli igazán a sorsa, és neki ítéli a kisfiút. Magyarázóink, például Rási szerint ekkor égi hang (bát kol) hallatszott, és azt mondta. „Ő az anya”. A király gondoskodott arról is, hogy bölcs ítéletének híre menjen egész országában:
Hallotta egész Izraél az ítéletet, melyet hozott a király és féltek a királytól, mert látták, hogy Isten bölcsessége van ő benne, hogy ítéletet szerezzen.
Ez a mozzanat is kapcsolódik József történetéhez, hiszen Fáraó azért tette meg őt alkirálynak, mert látta, hogy Joszef valóban jól fejti meg az álmokat, az pedig csakis abban az esetben lehetséges, ha Istentől származó, különleges képessége van erre. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy míg Joszef 30 éves volt, amikor megfejtette Fáraó álmát, addig, ahogy fent is láttuk, Salamon gyermek volt, 12 éves. Ennek fényében még inkább különleges a bölcs és előrelátó ítélet, mellyel minden kétséget kizáróan megállapította az anya kilétét. Ezt nyugtázza a prófétai szakasz zárása, már a következő fejezet első mondatával, elismerve Slomó király elidegeníthetetlen jogát a trónra:
És király volt Salamon egész Izraél fölött. (I.Kir. 4:1)
Itt ismét egyértelmű a kapcsolat: míg József egész Egyiptomon uralkodott alkirályként, addig Slomó király egész Izrael királya volt. Az ő halála után esett szét a királyság, és alakult meg az északi Izrael és a déli Jehuda királysága. Ő azonban az egész zsidó népet egyesítette, és végtelen bölcsességével virágzást hozott az országra.
zsido.com
