XXII. A rejtélyek világa

Maimonidész, Mose ben Máimon, a Rámbám:

Széfer Hámádá: A tudás könyve

Hilchot ávodát kochávim vechukkotéhem –
A bálványimádás tilalmának törvényei

11. fejezet

A bálványimádó, kuruzsló praktikák tilalma

 A jellegzetes zsidós öltözködés és viselkedés

1. §. Ne kövessük a bálványimádók rendelkezéseit, és ne hasonlítsunk rájuk se öltözködésben, se ruházatban, se más effélében, ahogy írva van[1]: „Ne járjatok annak a nemzetnek törvényei szerint[, amelyet én elűzök előletek]”, s ahogy írva van[2]: „törvényeik szerint ne járjatok”, valamint figyelmeztet[3]: „Nehogy tudakozódjál utánuk”.

[Mindezen versek] mondandója közös: arra figyelmeztetnek minket, ne próbáljunk hasonlítani rájuk [azaz a pogányokra]. A zsidó különítse el magát tőlük, és különböztesse meg magát ruházatával, tetteivel, valamint eszméivel és jellemvonásaival is. Ebben az értelemben jelenti ki az Írás[4]: „Azért különítettelek el benneteket a népektől, [hogy az enyéim legyetek].”

Nem szabad tehát olyan öltözéket viselni, ami jellegzetesen az övék, vagy úgy növeszteni hajat, ahogyan ők szokták. Mi ne borotváljuk le hajunkat két oldalt, meghagyván egy „sörényt” a középen, ahogyan ők teszik. Ezt bloritnak mondják. Ne borotváljuk le hajunkat a homlokunk fölött, fültől fülig, növekedni hagyván hátul, ahogyan ők teszik. Ne építsünk stadionokat, ahová rengeteg sok ember összegyűlhet, ahogyan ők teszik. Aki a fentiek közül egyet elkövet, vagy effélét, [büntessék] korbácsolással.

2. §. Ha zsidó ember vágja pogány ember haját, álljon meg, mikor három ujjnyira megközelítette a bloritot, akármelyik oldalról.
3. §. Annak a zsidónak, aki fontos szerepet tölt be egy pogány királyságban, királyaik jelenlétében kell időznie, s szégyenére válna, ha nem hasonlít rájuk, megengedtetik, hogy hozzájuk hasonlóan öltözködjön, haját úgy vágja, arcát úgy borotválja, mint azok.
4. §. Tilos jövendőt mondanunk úgy, ahogyan a bálványimádók teszik, ahogyan írva van[5]: „Ne jósolgassatok.”

Ki a jós? Az olyan például, aki így beszél: „Egy falat kenyér kiesett a számból, vagy a kezemből kiesett, amit benne tartottam, hát most nem utazom el ide és ide, mert ha elmennék, nem teljesülne a kívánságom.”

„Egy róka ment át a jobbom felől, ma nem lépek ki az ajtón, mert ha kilépnék rajta, csalóval találkoznék.”

Hasonlóképpen [ebbe a kategóriába tartozik] az is, aki a madarak csiripelését hallgatja, és azt mondja: „Ez fog történni vagy amaz meg nem fog megtörténni; ezt jó megtenni, amazt meg nem jó megtenni.” [Ugyancsak ide tartozik] az is, aki így beszél: „Vágd le ezt a kakast, mert úgy károg, mint a holló; vágd le ezt a tyúkot, mert úgy kukorékol, mint egy kakas.”

Hasonlóképpen [van] az az ember, aki jósjeleket állít fel magának: például ha ez és ez megtörténik, mondja, megteszem ezt és ezt, ha meg nem történik, nem teszem meg. Így tett Eliezer, Ávráhám szolgája. Az effélék mind tilalmasak. Aki ilyet tesz, hogy ómenhez jusson, azt korbáccsal [büntessék].

5. §. [Más döntés érvényes arra,] aki így beszél: „Ez a ház, amit építettem, jó ómen lesz nekem”; „Ez az asszony, akit feleségül vettem, ez az állat, akit megvettem, áldott volt. Mióta megvettem, egyre csak gazdagodom.”

Ugyanez érvényes arra, aki fennhangon örvendezik: „Jó jel ez”, mert a gyermek, akit megkérdezett: „Melyik verset tanulod éppen”, egy áldásverset olvasott fel neki válaszul. Az ilyenek és az ehhez hasonlók meg vannak engedve, mert ilyenkor az ember nem tesz valamit vagy tartóztatja meg magát valaminek a megcselekvésétől [az ómen miatt], hanem csupán jelnek ítél valamit, ami már megtörtént.

6. §. Ki a jövendőmondó? Az olyan ember, aki valami módon transzállapotba juttatja magát, kiüríti elméjéből gondolatait, hogy megmondhassa a jövendőt: „Ez és ez fog történni”, vagy „Ez és ez nem fog megtörténni”, vagy „ezt meg azt meg kell tenni, ügyelj rá, hogy megtegyed”.

Egyes jövendőmondók a homokból vagy kövekből [nyernek választ]. Mások a földre vetik magukat, különös mozgásokat végeznek, sikoltoznak. Megint mások fém- vagy kristálytükörbe tekintenek, képzelegnek, s úgy beszélnek. Aztán olyan is van, aki bottal jár, arra támaszkodik, azt üti a földhöz, míg transzba nem esik, és úgy szól. Erre gondol a próféta [Hóséa 4:12], mikor azt mondja: „Népem a fáját kérdezi meg, hogy pálcája jelentse neki.”

 

A jóslás tilalma

7. §. Tilos jövendőt mondani, és tilos a jövendőmondótól kérdezősködni. Aki jövendőmondótól tudakozódik, annak „vesszőcsapás a lázadásáért”. A jövendőmondót magát ezzel szemben [büntessék] korbácsolással, ha a fentiek közül egyet is elkövet, vagy hasonlót, amint írva van[6]: „Ne találtassék közötted olyan, aki keresztülvezeti… aki… jövendőmondó.”

 

Asztrológia tilalma

8. §. Ki a szerencsemondó? Aki az asztrológia segítségével igyekszik előre megmondani, mely idők kedvezőek, s így beszél: „Ez jó nap lesz”, „Ez a nap rossz nap lesz”, „Ezt meg azt jó volna ezen és ezen a napon elvégezni”, vagy: „Ebben az esztendőben, vagy ebben a hónapban ezt és ezt nem volna jó elvégezni.”
9. §. Tilos szerencsét mondani. [Ez érvényes akkor is,] ha valaki nem végez cselekvést, csak közvetíti azokat a hazugságokat, melyekről a bolondok úgy vélik, hogy az igazság és bölcsesség szavai. Aki valamely asztrológiai kalkuláció miatt tesz meg valamit, vagy aszerint rendezi a munkáját, utazásait, hogy megfeleljen annak az időnek, amit az asztrológus jelzett, legyen [büntetve] korbáccsal, ahogyan írva van[7]: „Ne jósolgassatok.”

Ennek a tiltásnak a hatálya alá tartozik az is, aki mágikus praktikákat végez, aki az őt nézőket átvervén elhiteti velük, hogy csodát művel, noha nem tesz olyat. Legyen [büntetve] korbáccsal.

 

Varázsigék és ráolvasás

10. §. Ki a varázsló? Az, aki varázsigéket mormol, melyeknek az ember beszédében nincsen értelmük, nem kapcsolódnak semmihez, s azt képzeli bolondságában, hogy a szavainak hatása van. Az ilyen ember azt mondja: „Ha így és így elvarázsolod a kígyót és a skorpiót, sosem fognak ártani neked. Ha így és így varázsolod el ezt és ezt az embert, nem éri kár.” Némelyiküknél kulcs van, másnál kődarab a kezében, míg beszélnek, és más hasonlókat is végeznek. Mindez tilos.

Az, aki varázsigéket mormol [legyen korbáccsal büntetve], ha valamit a kezében tart, vagy beszéd közben különféle praktikákat végez, még ha csak az ujjával gesztikulál is, ahogyan írva van[8]: „Ne találtassék közötted olyan…, aki varázslást űz.” Ha viszont az illető csak beszélt, ujját se mozdította, fejét se, és nem volt a kezében semmi, illetve hasonlóképpen, az olyan, akire varázsigét mondtak, úgy vélvén, hogy az majd segít rajta, az ilyen kapjon „vesszőcsapást a lázadásért”, mert részt vett a varázsló bolond praktikáiban.

Minden efféle szánalmas varázsolgatás és értelmetlen szavak nem okoznak kárt, de hasznára sincsenek senki emberfiának.

 

A megengedett ráolvasás

11. §. Ha valakit skorpió vagy kígyó mart meg, szabad a harapás fölött varázsigét mormolnia. [Azért van megengedve] még a szombaton is, hogy megerősítse lelkét és érzéseit. Noha [a varázsigék] nem érnek semmit, az áldozat élete veszélyben van, szabad neki [elmondani], nehogy túlságosan zaklatottá legyen.
12. §. Aki varázsigét mormol seb fölött, és aztán elmondja a Tóra egy versét; aki elmond egy verset a gyermek fölött, hogy ne féljen, vagy aki Tóra-teker­cset vagy tfilint helyez a gyermek fölé, az olyan, mint a jós és a varázsló. Az ilyen ember azok közé tartozik, akik tagadják a Tórát, mert a Tóra szavaira úgy tekint, mintha azok gyógyszere volnának a testnek, mikor pedig a lélek gyógyszerei azok, ahogyan az Írás mondja[9]: „majd lesznek életül a te lelkednek.”

Szabad ezzel szemben az egészséges embernek verseket olvasni [az Írásból], fejezeteket a Zsoltárok könyvéből, hogy az olvasásuk érdeme megvédje őt és megmentse a nehézségektől és a sérelmektől.

 

Érintkezés halottakkal

13. §. Ki az, aki holtaktól tudakozódik? Az olyan ember, aki böjtöl, s a temetőben tér nyugovóra, hogy az elhunyt lelke ellátogasson hozzá álomban, és feleljen kérdéseire. Mások különös ruhákat viselnek, varázsigéket mormolnak, füstölőket égetnek, s magukban alszanak, hogy az elhunyt lelke eljöjjön hozzájuk, és szóljon velük álomban. Egyszóval: aki azért végez praktikákat, hogy az elhunyt lelke felkeresse őt, és tudasson vele dolgokat, [legyen büntetve] korbáccsal, amint írva van[10]: „Ne találtassék közötted olyan, aki keresztülvezeti…, és halottakat kérdező.”

 

Az igéző, szellemidéző tilalma

14. §. Tilos olyantól kérdezősködni, aki ovval vagy jidonival [jósol], amint írva van[11]: „Ne találtassék közötted olyan, aki keresztülvezeti…, igéző, szellemidéző.”

Aki tehát gyakorolja az ovval vagy jidonival [jóslás mesterségét], legyen halálra kövezve, s aki az ilyentől tudakozódik, tiltó parancsolatot szegett meg, kapja a lázadók vesszőcsapásait. Aki az ilyenek tanácsa szerint rendezi cselekedeteit, [legyen büntetve] korbáccsal.

15. §. A varázslónő büntetése legyen halálra kövezés. Ez akkor érvényes, ha boszorkányságot művel. Ha viszont csak becsapja azokat, akik hozzá fordulnak, s elhiteti velük, hogy olyat művel, holott nem művelte, kapjon vesszőcsapásokat a lázadásáért.

[Ennek az az oka, hogy] a varázslás elleni tilalom ebbe a tilalomba foglaltatik bele [ahogyan írva van][12]: „Ne találtassék közötted olyan, aki… [boszorkányságot űz].” Olyan tiltás ez ugyanakkor, amit a törvényszék által megítélt halálbüntetésnek kell sújtania, ahogyan írva van[13]: „Varázslónőt ne hagyj élni.” [Ezért hát] korbácsütést nem szabnak ki az ilyenfajta törvénysértésért.

 

Van-e igazság alapja a varázslásnak?

16. §. A fentiek mind hamisságok, hazugságok, melyekkel a bálványimádók csapták be a pogány népeket, hogy őket kövessék. A zsidóknak, akik bölcsek és értelmesek, nem illik, hogy efféle hiábavalóságokkal foglalkozzanak, sem pedig hogy úgy véljék, az ilyesminek bármi értéke van, ahogyan írva van[14]: „Mert nem fog a varázslás Jákóbon, sem a bűvölés Izráelen.” Hasonlóképpen kijelenti[15]: „Mert azok a népek, amelyeknek örökébe lépsz, felhőből jósolókra és varázslókra hallgatnak, de teneked nem [engedte meg az Örökkévaló, a te Istened, hogy így tégy].”

Aki hisz az efféle [okkult praktikákban], és szívében véli, hogy igazak és a bölcsesség szavai ezek, de a Tóra mégis megtiltja őket, az ilyen bolond és tompa elméjű. Olyan ember az, mintha asszony volna vagy gyermek, fejletlen értelemmel.

A bölcsesség tudói és azok, akinek a megértése teljes, tudják, világosan látják, hogy az efféle praktikák, melyeket a Tóra megtilt, nem a bölcsesség gyümölcsei, hanem üres fogások, hiábavalóságok, melyek a tompa elméjűeket vonzzák, és ráveszik őket, hogy az igazság útjait elhagyják. Ez okból figyelmeztet a Tóra minket az ilyen hiábavalóságokra, ahogyan írva van[16]: „Légy teljesen az Örökkévalóval, a te Isteneddel!”

[1] 3Mózes 20:23.

[2] Uo. 18:3.

[3] 5Mózes 12:30.

[4] 3Mózes 20:26.

[5] Uo. 19:26.

[6] 5Mózes 18:10.

[7] 3Mózes 19:26.

[8] 5Mózes 18:10–11.

[9] Példabeszédek 3:22.

[10] 5Mózes 18:10.

[11] Uo. 18:10–11

[12] Uo.

[13] 2Mózes 22:17.

[14] 4Mózes 23:23.

[15] 5Mózes 18:14.

[16] Uo. 18:13.