A Sulchán Áruch kivonata
A temetőlátogatás szabályai
Az allábiakban a Kicur Sulchán Áruchból közlünk egy pár olyan pontot, mely a temetőlátogatással kapcsolatos.
Ganzfried Slomó rabbi (Ungvár, 1804–1886), aki Magyarországon élt és alkotott. Érdekes például, hogy mikor világhírű könyvében a „szokásunk” vagy „ebben az országban” kifejezést használja akkor Magyarországra gondol.
- fejezet 13. §. Amikor a temetőbe érnek, annak, aki már 30 napja nem látta a sírokat, el kell mondania az Áser jácár etchem bádin… áldásmondatot utána pedig az Átá gibor… áldásmondatot (az Ámidából) egészen a leháchájot métim szavakig.
- fejezet 10. §. Szokás, hogy mikor kimennek a temetőből, néhány fűszálat tépnek le és dobják hátrafelé, maguk mögé és azt mondják: Záchor… – „Gondolj arra, hogy porból vagyunk”. Emlékeztetés ez halottak feltámadására is, hogy újjáélednek majd poraikból, mint ahogyan azt az Írás mondja[1]: kisarjadnak a városból, mint a mezőnek füve. Ezt szabad megtenni félünnepen is, azután megmossák a kezeket.
Található arra utalás, hogy ez a halott által okozott tisztátalanság csak e három dolog által tisztulhat meg, vízzel, a vörös tehén porával és izsóppal.
A kezeket nem a folyó vizében, hanem edényből öntött vízzel kell megmosni. Az edényt nem szabad annak a kezéből átvenni, aki éppen megmosakodott, hanem ez tegye le, az meg vegye fel. A kezeket letörléssel nem szabad megszárítani. Némelyek azt tartják, hogy hétszer le kell ülni, mert a szellemek kísérik, de mihelyst leül, elsuhannak tőle. Némely helyen csak háromszor szoktak leülni, miután a kezeiket megmosták, és mindhárom ízben elmondják a Vijhi noám… versét[2] és utána a 91. zsoltár folytatását. Ha ünnepen temetik a halottat, szintén leülhetnek háromszor, mint hétköznapon.
Ügyelni szoktak arra is, hogy az ember ne menjen be a házába, míg kezeit meg nem mosta, és le nem ült. Ezeket a szokásokat igen komolyan kell venni, hiszen „Atyáink szokása pedig olyan, mint a Tóratörvény”.
- §. Tilos a sírok felett járni, mert némelyek szerint minden használatba vétele tilos. Mindazonáltal valamely sírhoz kell menni és nincs más útja, csak ha rajtuk jár, akkor szabad.
- §. Ne menjen az ember a temetőbe vagy a holttestnek négy rőfnyi körébe, vagy a halottas szobába akkor, mikor a tfillin (imaszíj) van a fején, vagy a cicit a ruháján, mert kigúnyolja a szegényt[3]. De ha befedték azokat, akkor szabad. Ugyanígy ne imádkozzon ott, ne mondja a zsoltárokat sem, kivéve azt, amit a halott tiszteletére mond.
- §. Nem szoktak a temetőben a halott tiszteletére való tekintettel illetlenséget elkövetni, pl. ne egyen, ne igyon ott és ne végezze ott szükségletét, ne legeltessenek ott marhákat, ne szedjenek onnan füvet. A temetőbe ültetett fákról azonban, ha nem sírokon nőttek, szabad a gyümölcsöt leszedni.
- §. Némely helyen nem szoktak tizenkét hónap elmúltáig sírkövet emelni, mert a sírkő megtisztelés, ez pedig, az illetőnek a gyászév alatt csak fájdalmára lenne, továbbá, mert a sírkőnek egyik célja az, hogy ne vesszen ki a szívből emléke, a halottat pedig tizenkét hónapig nem feledik el. Más helyeken azonban nincsenek erre figyelemmel.
[1] Zsoltárok 72:16.
[2] Uo. 90:17.
[3] Példabeszédek 17:5.
