A Tázriá szakasz túlnyomó részben a spirituális eredetű bibliai betegséggel, a cárááttal foglalkozik. Ehhez kapcsolódik a nem-zsidó Náámán története, akit Elisa próféta gyógyított ki a betegségéből.
A Tázriához tartozó prófétai szakasz ritkán hangzik el a zsinagógákban. Rendes (nem szökő-) években együtt olvassák fel a szakaszt az utána következő Mecorával, és akkor az ahhoz tartozó háftárát olvassák fel, ráadásul ez a szombat gyakran a párását háchodes, a hónap szombatja, így annak a háftárája kerül sorra.
Elisa próféta számtalan csodája közül mesél el kettőt a prófétai szakasz. Hétéves szárazság sújtotta abban az időben a Szentföldet és a próféta több száz tanítványa sokat éhezett. Egy napon húsz friss árpakenyeret vitt valaki Elisának. A Királyok könyve bikurimnak, vagyis az első termésből vett ajándéknak nevezi a kenyereket, utalva arra, hogy „aki ajándékot ad egy tóratudósnak, az olyan, mintha az első termés áldozatát vitte volna fel a Szentélybe” (Ketuvot 105b).
Elisa azonnal elrendelte, hogy kezdjék el szétosztani a kenyereket. „De mondta a szolgája: Hogyan adjam ezt száz ember elé? Mondta: Adj a népnek, hogy egyenek! Mert így szól az Örökkévaló: Esznek és még marad is!” (II. Kir. 4:43). Valóban, bőven jutott mindenkinek kenyér.
Izrael királyságában Jehorám király uralkodott akkoriban, Ácháv fia. Az ország egyik szomszédja Árám volt abban az időben, katonái rendszeresen megtámadták Izraelt. A hadsereget a köztiszteletnek örvendő Náámán vezette, és a midrás szerint ő volt az, aki halálosan megsebesítette az előző zsidó királyt, Áchávot. Náámánt azonban cáráát sújtotta, a midrás szerint azért, mert végtelenül arrogáns és rátarti volt. Feleségének volt egy zsidó szolgálólánya, akit egy korábbi támadásban raboltak el Izraelből. A lány azt ajánlotta, hogy a betegségtől sújtott uraság látogassa meg Elisa prófétát Somronban. Az arámi király levelet küldött Izrael királyának, hogy a nagy kísérettel és rengeteg ajándékkal érkező uraságot gyógyíttassa ki a betegségből. Jehorám király erre a gyász jeléül megszaggatta a ruháit, mondván, hogy nem Isten ő, hogy meggyógyítsa a hadvezért, Árám királya nyilván csak újabb okot keres a támadásra. Ekkor azonban Elisa próféta üzenetet küldött a királynak: „jöjjön csak el hozzám és tudja meg, hogy van próféta Izraelben” (II. Kir. 5:8). A hadvezér lóhalálában vágtatott Elisához, a próféta azonban elő sem jött, csak azt üzente egy küldöttel, hogy Náámánnak hétszer meg kell merülnie a Jordán folyóban, és meggyógyul. Az arrogáns és nagyképű Náámán rendkívül dühös lett a prófétára, aki nem fogadta őt kellő tisztelettel, s aki fürdőt ajánlott neki, holott a korábbi fürdők sem segítettek rajta.
„Ekkor odaléptek szolgái, beszéltek hozzá és mondták: Atyám, nagy dolgot ha mondott volna neked a próféta, nemde megtennéd; hát mikor csak így szólt hozzá, de fürödjél meg és majd megtisztulsz!” (II. Kir. 5:13) – vagyis ha bonyolult, de logikusnak tűnő dolgot mondott volna, megtette volna, mi vesztenivalója van azzal, hogy ezt az egyszerű gyógymódot kipróbálja. A hadvezér beadta a derekát, hétszer megmerült és azonnal meggyógyult, majd visszament a prófétához, aki ez alkalommal személyesen fogadta. Az ajándékokat azonban, amiket Náámán hozott, nem fogadta el, hiába jelentette ki Náámán, hogy csakis az Örökkévalónak áldoz ezen túl, mert Ő az egyetlen Isten. Mindazonáltal Arám királyának alattvalójaként minden bizonnyal meg kell majd hajolnia a bálványok előtt, és ezért előre is Isten bocsánatát kérte. „Menj békével” – válaszolta a próféta, és kikísérte Náámánt.
Kisfilmünket itt nézhetik meg.
