Miért van szüksége a zsidóknak héber névre? – ezt a kérdést járja körül a chabad.org cikke. Legegyszerűbben azt mondhatjuk, hogy a zsidó név a zsidó identitás kulcsa. Bölcseink elmondják, hogy a több mint kétszáz évig tartó egyiptomi elnyomás és rabszolgaság végén a zsidók már a teljes és végső asszimiláció küszöbén álltak. Azért maradtak meg még mindig különálló entitásként, mert „megőrizték neveiket, nyelvüket és öltözéküket”. Ez a három megkülönböztető jel elegendő volt ahhoz, hogy kiérdemeljék a megváltást és a csodás elmenekülést a szolgaság földjéről.

Ha egy kicsit mélyebb magyarázatot keresünk, akkor azt is hozzátehetjük, hogy az Örökkévaló a világot beszéddel teremtette. „És mondta Isten, legyen fény. És lett fény.” A kabala, vagyis a zsidó misztika szerint a héber ábécé, az álef-bét 22 szent betűje mintegy spirituális „építőkőként” működik, melyekből a teremtett valóság minden eleme összerakható, valamint azt is elmondja, hogy a dolgok neve a szent nyelven magába foglalja az illető dolog lényegét és azt a célt, amire teremtetett.

A héber név tehát spirituális hívószámként működik. A héber névben benne van az ember saját, egyszeri és megismételhetetlen személyisége és az Örökkévalótól kapott tehetsége.

Ideális esetben az ember kizárólag héber nevét használja, nemcsak akkor, amikor felhívják a Tórához vagy imádkoznak az egészségéért. A héber név csatorna, melyen át a Mindenható Istentől eredő spirituális energia az ember testébe és lelkébe áramlik. Ez az oka annak, mondják a haszid mesterek, hogy nem ritkán megtörténik, hogy ha egy eszméletlen embert a nevén szólítanak, akkor reagál, sőt, akár magához is tér.

Van egy zsidó szokás, mely szerint súlyos betegnek vagy más, nagy jelentőségű problémával (például meddőség) küzdő embernek a nevéhez hozzátesznek még egy héber nevet, hogy friss spiritualitást adjanak a már meglévő névhez és új energiákkal árasszák el a testet, melyek segítségével a test és a lélek képessé válik a megújulásra. Vannak olyan esetek is, amikor nemcsak hozzáadnak egy nevet a már meglévőhöz, hanem egészen meg is változtatják azt.

A zsidó kisfiúk nevüket a brit milá, a körülmetélési szertartás során kapják, míg a lányok egy tóraolvasás keretében, általában néhány nappal születésük után. Azt mondják, a szülők különleges intuícióval, a ruách hákodes segítségével választják ki gyermekeik nevét. Egyes közösségekben szokás egy már eltávozott családtag nevét adni és egyáltalán nem adják élő hozzátartozó nevét, máshol pedig éppen fordítva, az élő nagyszülők nevét adják tiszteletként. Vannak, akik nagy rabbikról nevezik el gyermekeiket, ahhoz az ünnephez kapcsolják, amikor született, vagy egyszerűen hangzás és egyéb szempontok alapján választanak héber nevet gyermekeiknek. Akárhogy is van, a névadás „kis léptékű prófétálás” mondják bölcseink, mivel a kiválasztott név hatással van a lélek természetére és egyben ki is fejezi azt.

Ha valaki nem kapott héber nevet, akkor bármilyen nevet választhat magának, a férfiaknak körülmetélésen kell átesnie ehhez, a nőknek egy tóraolvasás során adnak héber nevet.

Válasszon olyan nevet, ami a szívéhez legközelebb áll. Kapcsolhatja polgári nevéhez, kezdődhet ugyanazzal a betűvel vagy lehet hasonló jelentése, de választhat magának bármit, ami közel áll szívéhez és úgy érzi, hogy kifejezi személyiségét. A névadással kapcsolatos további tudnivalókkal ezen a linken ismerkedhetnek meg, a talmudi nevekről szóló cikkünket pedig itt találják olvasóink.

Minek nevezzelek? – Névadás a zsidó hagyományban

A teremtésnek nemcsak a létrehozás, hanem az elnevezés is része volt. Később ezt a feladatot Isten az első emberre ruházta, amikor ő nevezte el az állatokat. Ma pedig ránk, szülőkre hárul a feladat, hogy a világra hozott gyermeknek nevet adjunk.  A névadás, a dolgok megnevezése a világ egyik alapvető szükséglete. Az isteni teremtés szavakkal zajlott: … Olvass tovább

 

Címlapkép: frocksinstock