Imádkozni mindig fontos. Különösen igaz ez háborúban. Az aish.com összeszedte azokat a zsoltárokat, melyeket ilyen időben a leginkább érdemes elmondani.
A Zsoltárok könyve, héberül a Széfer tehilim a zsidó ima alapja. Bár a zsidó filozófia szerint bárki bármikor, bármilyen nyelven és bármilyen szavakkal fordulhat Istenhez, a zsoltárok ősi szavai lehetőséget nyújtanak arra, hogy a lehető legtökéletesebben fejezzük ki magunkat.
A könyv 150 imádságból áll, melyek az emberi érzések és érzelmek széles tárházát sorakoztatják fel.
Akármilyen érzelmet vagy érzést szeretnénk szavakba önteni, a zsoltárok segítséget nyújthatnak gondolataink megfogalmazásában.
Háború esetén és más nehéz időkben a zsidók évezredek óta fordulnak a zsoltárokhoz, melyeket nagyrészt Dávid király írt, részben háborúban vagy barlangokban bujkálva, rettegve a haláltól.
A zsoltárok közül némelyek megbánást, bánatot, a hibás döntések és elszalasztott lehetőségek fölött érzett szomorúságot fejezik ki, mások pedig örömről, ünneplésről mesélnek. Csodálatos szavai kiállták az idők próbáját, és a legnagyobb nehézségek közepette is kapcsolatot jelentettek az Örökkévalóhoz.
A zsoltárok legnagyobb része Dávid királytól származik. Néhányat, melyet a hagyomány szerint olyan történelmi alakok írtak, mint Ádám, az első ember, Mózes vagy Slomó (Salamon) király, illetve egy Ászáf nevű hivatalnok, aki a Szentélyben teljesített szolgálatot – Dávid király ezeket a korábbi imákat belekomponálta művébe.
A háromezer évvel ezelőtt Betlehemben született Dávid szegény pásztorként kezdte életét, egy nagy család legifjabb és legkevesebbre tartott fiaként. A pásztorfiú tehetséges zenész volt, gyerekként Saul király előtt is játszott. A bátor ifjú legyőzte a filiszteus Góliátot, és ezzel hírnévre tett szert: Saul király befogadta a hadseregébe és Dávid Izrael egyik legnagyszerűbb harcosa lett. A király azonban attól félt, hogy Dávid le akarja taszítani a trónjáról, ezért megpróbálta elfogatni és megöletni őt. Dávidnak bujkálnia és menekülnie kellett, ráadásul az üldöztetés elszakította legközelebbi barátjától, Saul fiától, Jonátántól. Intenzív érzelmeit, Isten utáni vágyakozását a leendő király csodás költeményekben fejezte ki – ezek képezik a mai Zsoltárok könyvének alapját.
Dávid Saul halála után lett Izrael királya. Életében bőven kijutott neki a nagyszerű győzelmekből ugyanúgy, mint a keserű csalódásokból, a híres teljesítményekből, mint a be nem teljesült álmokból. Reményeit, félelmeit, örömeit és bánatait királyként is mindig versekbe foglalta. Szavai közös zsidó örökségünk elidegeníthetetlen részét képezik. Sokan minden nap olvasnak a Zsoltárok könyvéből, számos zsoltár az imarend részét képezi és a zsoltárokhoz fordulnak a zsidók ősidők óta bajok, nehézségek és tragédiák esetén.
Izrael háborúban áll és a zsidók a világ minden táján imádkoznak.
Imádkoznak katonáink biztonságáért, a sebesültek gyógyulásáért, a túszok hazatéréséért és az izraeli hadsereg teljes győzelméért. Bölcseink szerint a következő zsoltárokat érdemes elmondani olyan esetekben, amikor népünk támadás alatt áll: 83., 130. és 142.
A 83. zsoltárt (héberül ezen a linken, magyarul itt találják meg) Ászáf, egy, a Szentélyben szolgáló lévi írta. Részletezi, hogy a világ népei hogyan egyesülnek az Izrael népe elleni gyűlöletükben, majd arra kéri Istent, hogy semmisítse meg népünk ellenségeit. A zsoltár felsorolja az ősi zsidó történelem néhány nagyszerű katonai győzelmét és arra kéri a Mindenhatót, hogy ma is adjon nekünk azokhoz hasonló győzelmet.
A 130. zsoltár (héberül ezen a linken, magyarul itt találják meg) a zsidó nép egyik legismertebb imádsága, melyhez különféle bajok esetén fordulunk és sokan a tíz bűnbánó nap minden napján is elmondják. Bár Isten talán távolinak tűnhet, mégis Hozzá fordulunk a bajban. A híres középkori magyarázó, Rási felhívta a figyelmet az „őrök a reggelre” kifejezés ismétlődésének furcsaságára. Ez azt a reményünket fejezi ki, hogy a jobb időket szimbolizáló hajnal valóban eljön majd. Nem számít, hányszor csalódunk, hinnünk kell abban, hogy a helyzet végül jóra fordul.
Amikor Dávid saul elől menekült, sehol sem talált nyugalmat. Végül egy sötét és elhagyatott barlangban pihent meg az Ádulám régióban. A 142. zsoltárban magány, a halálfélelem, a fizikai kényelmetlenségek okozta érzelmek tolulnak fel. Érdekesség, hogy Dávid király nem dalként vagy énekként határozta meg ezt a zsoltárt, mint oly sok másikat, hanem „mászkil”-ként, olyan költeményként, mely képes megvilágítani a legmélyebb igazságot mások számára. A 142. zsoltárt héberül ezen a linken, magyarul pedig itt találják.
A zsoltárok ősi szavai segítenek legmélyebb érzelmeink kifejezésében. Árasszuk el az Eget könyörgéseinkkel. Minden ima számít!