„Noszé beol chávério”, vagyis osztozni mások terhén, ezt jelenti az empátia. Egy olyan tulajdonság ez, melyen sokunknak érdemes dolgoznia, példaképül pedig álljon nekünk Áháron Kotler (1891–1962) rabbi, akinek Yair Hoffman rabbi, az internet népszerű háláchátudósa idézte fel az együttérzés fontosságáról írt levelét, amit a VINnews is közölt.
1948-ban Klál Jiszráél nagy része súlyos veszélyben volt amikor hat arab nemzet tört Erec Jiszáél ellen. Hatezer zsidót mészároltak le, s egyetlen szentföldi család sem volt mentes az áldozatoktól, mindenkinek volt rokona, akit megöltek. Az ott letelepedő túlélők éppen hogy csak megmenekültek Európa nácik által tüzelt kemencéiből, a kiszabadult nemzet maradéka már a második megsemmisülése előtt állt. Akkor ráv Áháron Kotler a következőt mondta:
„A Táánitban (11a) a rabbik azt tanították: amikor a zsidó nép elmerül a cáárban, a szenvedésben és egy ember elválik tőlük, nem osztozik szenvedéseikben, akkor a két szolgáló angyal, akik kísérik az embert az illető fejére teszik kezüket és azt mondják: »ez az ember elszakadt a közösségtől, s nem fogja látni a vigasztalásukat«.
Egy másik brájtá azt tanítja, hogy amikor a közösség elmerül szenvedéseiben, akkor ne mondja azt az ember, hogy hazamegy otthonába, ott eszik, iszik és békét talál lelkében. Mert ha valaki így tesz, akkor beigazolódnak rajta a próféta szavai: »de íme vígság és öröm, ölnek marhát és vágnak juhot, esznek húst és isznak bort: együnk és igyunk, mert holnap meghalunk. És megnyilatkozott füleim előtt az Örökkévaló a seregek ura: nem bocsáttatik meg nektek ez a bűn, míg meg nem haltok, szólt az Úr, az Örökkévaló a seregek ura.« (Jesájá 22:13–14.)
Inkább az ember szenvedjen a közösségével együtt. Úgy ahogy tette azt Mose Rábénu is, aki a közösségével együtt szorongatta magát, ahogy az Ámálékkal vívott háború alatt elhangzik: »Mózes kezei pedig nehezek voltak, vettek tehát egy követ, alátették és őrá ült« (2Mózes 17:12.) Vajon ne lett volna egy párna, amire Mózes ráülhetett volna? Bizonyosan volt, de Mózes inkább azt mondta, mert a nép cáárban van, én is leszek inkább velük cáárban.
A Tóra elsajátításának egyik módszere a »Noszé beol chávério«, a barát igájának hordása, mely azt jelenti, hogyha egy felebarátunk veszélyben vagy bajban van, akkor osztozunk vele és közösen cipeljük terhét.
A teherben való osztozásnak két aspektusa van
Az első a cselekvés, akár javaslatokkal akár pedig pénzbeli segítséggel.
A második szempont pedig az együttérzés, hogy odafigyelünk a másikra.
Oda kell figyelni másokra pont mint, ahogy Mose Rábénu tette, aki a fáraó udvarában magas pozícióra emelkedvén sem vált érzéketlenné mások fájdalmaira: »Mózes nagy lett és kiment az ő testvéreihez és látta rabmunkáikat« (2Mózes 2:11.) – amit RáSI úgy értelmez, hogy Mózes a szemét és szívét is arra összpontosította, hogy érezze a rabszolgák fájdalmait.
A Midrás (Smot Rábá 1:32.) úgy magyarázza, hogy Mózes a szenvedőkkel sírt, saját vállait is igába hajtotta, hogy segítsen rajtuk és együttérzésével is enyhítette a fájdalmukat. Ebből tanuljuk, hogy milyen fontos is az együttérzés.
A Gemárában áll (Bráchot 12b), hogy az ember köteles imádkozni felebarátjáért, viszont egy tóratudósnak meg is kell betegítenie magát másokért. Mit is jelent ez? Hogy egy talmid chóchemnek úgy át kell éreznie mások fájdalmát, mintha az teljes mértékben a sajátjuk lenne. A Misna Bölcsei ezt zsoltáros költőtől, Dávid királytól vezetik le aki azt mondta Áchitofel betegségével kapcsolatban: „betegségükben öltözetem zsák volt, böjttel sanyargattam lelkemet” – hogy át tudja élni azt a szenvedést, amit tanácsosa átélt.
Bölcseink világosak azzal kapcsolatban, hogy mások fájdalmának átérzése az egész nép minden tagjának kötelessége. A különbség csupán abban van, hogy ki milyen szinten képes átérezni felebarátja szenvedéseit.
A Bölcsek a Joma traktátusban (86a) négy különböző kategóriát különböztet meg azok közül, akiknek kapárára vagyis engesztelésre van szükségük. A négyből a legsúlyosabb a chilul hásém, melyet még kínok átélésével sem lehet kiengesztelni, azért kizárólag a halállal lehet bűnhődni, ahogy a próféta mondja: »nem bocsáttatik meg nektek ez a bűn, míg meg nem haltok« (Jesájá 22:14.) Ezt pedig a Táánit (11a.) úgy értelmezi, hogy azokra az emberekre utal, akik kiválnak közösségükből, amikor a közösséget fájdalom éri, hogy ne kelljen a fájdalomban osztozniuk. Láthatjuk tehát, hogy a legszigorúbban van véve a közösséghez való tartozás.
S ezek az intő szavak mindannyiunkra vonatkoznak ezekben a napokban [értsd 1948-ban – szerk.], amikor Erec Jiszráél súlyos veszélyben van. Az ellenségek összeesküdtek, hogy elpusztítsák őket, akárcsak a gonosz Hámán idejében. Az a szorongatás, amiben szentföldi testvéreink vannak, rendkívül súlyos, hiszen Klál Jiszráél megfogyatkozott mind számban, mind erényekben az előző generációhoz képest.
A cáár átélésére pedig nem elegendő megerősíteni az imáink átélését. A „Noszé beol chávério” fogalma a teljes átélést írja elő, mintha velünk történne a córesz.
Ahogy a másik nem élvezheti a mindennapok gyönyörét, mert folyamatos aggodalomban éli napjait, úgy nekünk is meg kell tartóztatnunk magunkat, hogy felebarátunk szívében oldhassuk a feszültséget. Úgy kell gyötörni magunkat, ahogy Mózes tette.
Ez tórai kötelességünk, ahogy az Írásban áll: »Az Örökkévaló, a ti Istenetek után járjatok.« (5Mózes 13:5.), amelyet Bölcseink úgy magyaráztak (Szotá 14a), ahogy az Örökkévaló irgalmas, úgy kell nekünk is irgalmasnak lennünk, ahogy Dávid király úgy írta: »Szólít engem és én meghallgatom, vele vagyok szorongatásban« (Zsoltárok 91:15.), ahogy pedig a próféta pedig azt mondja: »Minden szorultságukban ő szorult meg,« (Jesájá 63:9.).”
S hogy miképp érezte át ráv Áháron Kotler a zsidó nép szenvedését? A rabbi ugyan 1941 tavaszán az Egyesült Államokba menekült, ahol megszűnt a mindennapok létbizonytalansága, de akkortól kezdve egészen a második világháború végéig még sábeszkor és más ünnepnapokkor sem evett húst, hogy osztozzon a világ zsidóságának fájdalmában.
Kiszlév 2-ára (november 26.) eső jorcájtján erősítsük meg mi is magunkban ezt a szép és fontos micvát!
Fotó: Tim Marshall on Unsplash