A populista politikus megnyerte a “szuperkeddet”, ami megrémisztette a republikánus elitet. A novemberi választásnak óriási külpolitikai súlya van, nem mindegy, mit gondol Donald Trump a közel-keleti válságról, Izrael és a palesztinok konfliktusáról. Elemzés.

A republikánus elemzők elsősorban a migrációval szembeni keménykedéssel, a washingtoni elittel szembeni dühvel indokolják a radikális jobboldali, populista ingatlanmilliárdos győzelmeit, bár továbbra is figyelmeztetnek arra, hogy eddig csak a delegáltak harmadáról született döntés, Trumpra és a két legfontosabb konzervatív kihívójára, Cruzra és Rubióra még nagy csaták várnak. Ám ha minden úgy folytatódik, ahogy eddig, és nem szerveződik egységfront Trump ellen, akkor minden szélsőséges álláspontja ellenére ő lehet a republikánusok végleges jelöltje, és így akár az Egyesült Államok következő elnöke.

Mit várhat tőle Izrael, a zsidóság, az egész közel-keleti térség?

Ha az eddigi nyilatkozataiból indulunk ki, nagyon keveset. Donald Trump – akinek a lánya, Ivanka évekkel ezelőtt betért a zsidóságba – tavaly a Republikánus Zsidó Koalíció rendezvényén még pénzközpontú, kereskedő szellemű emberekként jellemezte a zsidókat, mondván, nem kéri az anyagi támogatásukat. Majd az elmúlt hetekben önmagát Izrael legnagyobb barátjának igyekezett beállítani, ahhoz képest, hogy elhíresült “belépőjén” kijelentette, ő bizony “semleges” maradna az izraeli-palesztin konfliktusban. Jeruzsálem kérdésében viszont nagyot fordult: míg tavaly nem volt képes elismerni főváros jellegét és deklarálni oszthatatlanágát, idén már arról biztosította az amerikai zsidókat, hogy ő Tel-Avivból Jeruzsálembe költöztetné az amerikai nagykövetséget (amely egyelőre csak konzulátust működtet a fővárosban), egyébként, is, az ő elnöksége a “legjobb dolog”, ami Izraellel történhet.

Trump az iszlám terrorizmus kérdését azzal intézte el, hogy “szétbombázná” az IS állásait, olajtelepeit, megöletné a terroristák családtagjait is, és bevezetné a kínzást is a terroristák kihallgatásánál. Egy rádióinterjúban összekeverte a kurdokat az iráni hadsereg elit alakulatával. Sokatmondó fejlemény volt, hogy Trump csak késve és csak zavarodottan volt hajlandó elhatárolódni a Ku Klux Klan volt vezetőjének, David Duke-nak a támogatásától, de máig nem kommentálta a szélsőségesen antiszemita amerikai iszlám vezető, Louis Farrakhan dicséretét, amiért “nem hajlandó elfogadni a zsidók pénzét” a kampányban. Trumpot egyébként számos amerikai neonáci és fehér szuprematista politikus is nyíltan támogatja.

Donald Trump folyamatosan hangoztatja Izrael-pártiságát, ám jellemző módon nem hajlandó egyértelműen elköteleződni a zsidó állam mellett, szakítva ezzel pártja klasszikus – és különösen a két, külpolitikailag képzett tanácsadókkal bíró jelölt, Marco Rubio és Ted Cruz – álláspontjával, melynek lényege, hogy Izrael Amerika legfontosabb barátja és szövetségese a térségben. Az önmagát Netanjahu “jó barátjának” tartó Trump szerint ő is a palesztin-izraeli béke mellett van, de nem akarja azt a látszatot kelteni, hogy “elfogult” a kérdésben: “az nem segít, ha állandóan arról beszélek, mennyire Izrael-párti vagyok” – jelentette ki egy kampányesten. Más interjúkban azt sejttette, hogy valójában az izraeli fél nem akarja a békemegállapodást, egyébként meg azért nem akar állást foglalni az ügyben, nehogy emiatt támadják.

A The Jerusalem Post elemzése szerint sem bízhat Izrael a potenciális elnökjelöltben, az Izrael-barát kijelentések dacára. Kétségtelen, Trump bírálta a tavalyi iráni atomalkut éppúgy, mint Obama elnök közel-keleti politikáját, és a lap is úgy tudja, szoros személyi szál fűzi az izraeli miniszterelnökhöz. Ugyanakkor a zsidó államban óriási vihart kavart, amikor élesen és személyeskedően bírálta John McCain-t, amiért az szerinte hagyta, hogy a vietkong elfogja annak idején. Izrael ugyanis nagyon fontosnak tartja az elfogott katonáival való szolidaritást, a kormányzat nagy összegeket fordít az előkerítésükre (lásd pl. a Gázából végül öt év után kiengedett Gilad Sálit ügyét). Ugyancsak zsidó érzékenységet sértett, amikor durva, általánosító kijelentéseket tett a mexikói migránsokról, a muszlimokat pedig mind kizárná az Egyesült Államokból, hiszen a zsidó népnek közvetlen és élő tapasztalata van a menekültsorsról.

Ami pedig a semlegesség fenntartását illeti, arra Marco Rubio adott csattanós választ a már idézett tévévitában: “Nem lehet semlegesnek maradni, ha a konfliktusban az egyik fél rosszhiszemű. Ezek nem ingatlanügynökök, Donald, hanem terroristák!”

Munkatársunktól

Kép: MTI/EPA