És élt Jákob Egyiptom országában tizenhét évig; és voltak Jákob napjai, életének évei: száznegyvenhét év. (M.I. 47:28)

Hetiszakaszunk, a Tóra első könyvének utolsó fejezete, a Vájechi részletesen beszámol a harmadik ősapa, Jáákov haláláról. Amikor Jáákov halálát közeledni érezte, megeskette fiát az alkirály Joszefet, hogy nem temeti el Egyiptomban, hanem visszaviszi az Ígéret Földjére, Izraelbe, hogy ott, a Máchpéla-barlangban temessék el. A Berésit könyve több helyen foglalkozik az utódlás kérdésével, hiszen minden ősapa számára fontos kérdés volt, hogy az egyetlen és örökkévaló Istenben való hit ideológiáját milyen sikerrel tudja átadni a következő nemzedéknek. Korábban láttuk, hogy Ávráhám két fia közül csupán egyet, szeretett fiát választja örökösének, és beszámoltunk arról is, hogyan kapta meg a másodszülött Jáákov az atyai áldást Jiccháktól testvére, a gonosz Észáv (Ézsau) helyett. Az öröklés kérdését óriási feszültségek és versengések kísérték.

Jáákov helyzete azonban újszerű. Nem két, hanem egyenesen 12 fia van, közülük mind jó, az igaz utat követi és érdemes az áldásra. Most először a zsidó történelemben mind a tizenketten érdemesek és kiválasztottak, mindannyian áldást kapnak apjuktól a zsidóság továbbvitelére. Mindnyájuknak van olyan különleges tulajdonsága, melyre a zsidó népnek szüksége van, illetve lesz az évszázadok és évezredek folyamán, illetve mellyel nagyban gazdagítják a zsidó népet.

Jáákov tehát megáldja fiait. Legtöbbjüket állatokhoz hasonlítja: Jehudát oroszlánhoz, Jiszácchárt csontos szamárhoz, Dánt kígyóhoz, Náftálit pedig villámgyors mozgású szarvashoz. Végül Binjámint, a legkisebbet farkasként mutatja be. A metaforaként használt vadállatok az Örökkévaló iránti olthatatlan szeretetet képviselik, a háziasított állatok pedig azt jelképezik, ahogyan az ember engedelmesen aláveti magát az Örökkévaló akaratának és elkötelezetten betartja a parancsolatokat.

Mielőtt azonban saját fiait megáldaná, egy érdekes jelenetre kerül sor, mely emlékeztet Ávráhám és Jicchák történetére az áldásokkal kapcsolatban. Jáákov fiává fogadja kedvenc fia, a megkerült József két gyermekét, Efrájimot és Menásét, és őket külön, a saját fiai előtt áldja meg. Az elsőszülöttnek járó, jobb kéztől származó áldást azonban a másodszülöttnek szánja, és két kezét keresztben teszi a fiúk fejére. Azzal, hogy Jáákov fiaivá fogadja Joszef két gyermekét, biztosítja, hogy kedvenc fia mégiscsak megkapja az elsőszülötteknek járó dupla részt az örökségből – Izrael Földjéből, amikor majd, nemzedékekkel később bevonulnak, és szétosztják a földet a törzsek között.

És vette József mindkettőjüket, Efráimot jobbjával Izrael baljáról és Menássét baljával Izrael jobbjáról és közelvitte hozzá. Izrael pedig kinyújtotta jobbját és rátette Efráim fejére, az pedig az ifjabbik, és balját Menásse fejére; megfontolva tette kezeit, mert Menásse volt az elsőszülött… Midőn József látta, hogy atyja jobb kezét teszi Efráim fejére, visszatetszett szemeiben; megfogta atyja kezét, hogy eltávolítsa azt Efráim fejéről Menásse fejére. És mondta József az atyjának: Nem így atyám, mert ez az elsőszülött, tedd jobbodat az ő fejére. De atyja vonakodott és mondta: Tudom, fiam, tudom, ő is néppé lesz és ő is nagy lesz, de kisebbik testvére nagyobb lesz nála és magzatja lesz népek sokaságává. És megáldotta őket azon a napon, mondván: Tegyen téged Isten olyanná, mint Efráim és mint Menáse. És elé helyezte Efráimot Menásénak.(M.I. 48:13-20)

Itt tehát Jáákov pontosan úgy cselekszik, ahogyan korábban vele történt, a másodszülöttet veszi előre. Tudja, hogy mindkettejük leszármazottai között lesznek fontos emberek, mégis a fiatalabbat teszi az idősebb elé. Az idézet záró mondata egyébként a fiúknak szóló apai áldásban szerepel mind a mai napig. A legtöbb közösségben az apa minden péntek este megáldja gyermekeit (Chábád szokás szerint csak jom kipur előtt kerül sor erre az áldásra), és ezen áldás első mondata ez: Tegyen téged az Örökkévaló olyanná, mint Efrájim és Menáse.

Ebben a hetiszakaszban, ugyanitt, a József fiainak szánt áldásban hangzik el egy másik, igen híres ima szövege is, melyet a gyermekek minden este, lefekvés előtt, az esti Smá ima után elmondanak:

Az angyal, aki megváltott engem minden bajtól, áldja meg a gyermekeket és neveztessék rajtuk az én nevem és atyáimnak, Ábrahámnak és Izsáknak neve és halként szaporodjanak sokasággá az országban. (M.I. 48:16)

Milyen történetekkel és érdekességekkel találkozhatunk még a hetiszakaszban? Joel és Saul elmeséli Önöknek az e heti hetiszakasz-magyarázatában. Ha az általuk készített ínycsiklandozó húsokhoz is kedvük támadt, itt találhatnak hozzá receptet.

zsido.com