A mostani nem a minden évben visszatérő ádár hónap, ilyen ádárból ugyanis 19 évenként mindössze hét van. Ez ádár álef, vagyis az első ádár.

A zsidó naptár 19 éves ciklusokból áll, ezek a ciklusok mind hét-hét szökőévet tartalmaznak. A szökőév 13 hónapos – a rendes, szökőévben ádár séninek, vagy második ádárnak nevezett hónap elé egy teljes hónapot iktatunk be. Így egyenlítjük ki a holdhónapok és a napév közti különbségeket. 12 holdhónap ugyanis összesen 354 nap, kicsit több mint 11 nappal rövidebb a 365 ¼ napos napévnél. Ezt a különbséget egyenlítik ki a szökőhónapok.

A Tórában (2Mózes 12:2) azt olvassuk, hogy az újhold határozza meg a hónapok kezdetét:

Ez a hónap nektek a hónapok kezdete, első ez nektek az év hónapjai között… (2Mózes 12:2)

A holdhónapok azonban kb. 29 és fél naposak, így a zsidó hónapok hol 29, hol pedig 30 naposak. Így a holdhónapokból álló év 354 napos, 11 és negyed nappal rövidebb, mint a napév. Ha szigorúan a holdon alapuló naptárt használnánk, az ünnepek mozognának az évszakokhoz képest. A Tóra azonban azt is előírja, hogy peszáchot tavasszal, szukotot pedig ősszel ünnepeljük meg (5Mózes 16:1,12). Annak érdekében tehát, hogy az ünnepek ne mozduljanak el a napévhez, és így az évszakokhoz képest, bölcseink egy 19 éves ciklust állapítottak meg, melyben hét év: a 3., 6., 8., 11., 14., 17. és 19. szökőév, héberül sáná meuberet – „terhes év”, mivel az ilyen években a megszokottnál eggyel több, 13 hónap van.

A Nap a stabilitást szimbolizálja, hiszen fénye állandó és nem változik. Életünk naphoz hasonlatos része az, amelyben alapvető értékeink és céljaink változatlanok, azok a területek, melyekben fontos a következetesség és az állandóság. Vannak azonban életünknek olyan vetületei is, amelyek változékonyak, ahogy a Hold látható mérete is attól függ, hogy mennyi napfényt ver vissza. Ezek azok a területek, ahol haladni, fejlődni, növekedni akarunk, kihasználva saját kreativitásunkat és lehetőségeinket. Mindkét típusra szükség van az életünkben, ahogy a nap és a hold egyaránt meghatározó eleme a naptárnak, és az egyik nem létezhet a másik nélkül. Szükség van arra, hogy a micvákat minden nap, állhatatosan teljesítsük, és arra is, hogy fejlődjünk, és még elkötelezettebbek legyünk a parancsolatok betartásában, a tóratanulásban, az istenszolgálatban és a jócselekedetek gyakorlásában.

Miért pont ádárt kettőzzük meg?

Elméletben bármelyik hónapot választhatták volna bölcseink, vagy egyszerűen beiktathattak volna bárhova még egy hónapot saját, külön névvel. Azonban nem ez történt, hanem éppen ádár hónapot kettőzték meg. Ádár ugyanis a zsidó név hivatalos szerencsés hónapja, olyannyira, hogy bölcseink azt javasolják, hogy ha egy zsidó embernek vitás ügye van egy nem-zsidóval, azt lehetőleg ádár hónapban intézze. „Ahogy elkezdődik ádár hónap, egyre több lesz az öröm”- tartja a mondás. Ebben az évben tehát összesen 60 napunk van arra, hogy különösen boldogok és szerencsések legyünk (a 60. nap a két ádárt követő niszán hó újholdja). A magyarázók ezt a kóserság egyik szabályához hasonlítják. A „bátel besisim” elve alapján, ha egy lábosnyi húslevesbe beleömlik valamennyi tej, de a húsleves mennyisége legalább hatvanszor annyi, mint a tej mennyisége, akkor a tej megsemmisül a hatvanszoros húslében, és az étel továbbra is kóser marad. Ha tehát a hatvan napos örömbe néhány csepp üröm is vegyül, ádár hónap örömteli jellege felszívja és semlegesíti azt.

Mi történik az ünnepekkel, jeles napokkal?

Az ádár hónapra eső ünnepeket: zájin ádár, Eszter böjtje, purim, susán purim a második ádárban tartjuk. Ha valaki egy olyan év ádár hónapjában született, amelyik nem volt szökőév, annak a számára jó hírünk van: idén kétszer is ünnepelhet! Mivel azonban bölcseink nem hoztak döntést abban a kérdésben, hogy mi a helyzet egy nem-szökőév ádárjában született fiúval, aki éppen szökőévben lesz 13 éves, az a szokás, hogy már az első ádár hónapban levő születésnapjától felteszi a tfilint, de a minjenbe csak a második ádárban levő születésnapjától számítják be. Ha azonban valaki szökőévben született, akkor csak abban a hónapban ünnepli a születésnapját, és adott esetben a bár micváját, amelyik ádárban valóban született.

Lehávdil, azaz válasszuk el ettől, de mi a helyzet az ádárra eső halálozási évfordulókkal, amennyiben a haláleset olyan évben történt, amikor csak egy ádár volt? Bár van olyan vélemény, mely szerint a második ádár az igazi, hiszen az ünnepeket is ebben a hónapban tartjuk, van azonban egy olyan elv is, mely szerint a micvákat az első lehetséges alkalommal el kell végeznünk. Ha tehát nincs annak akadálya, hogy az első ádárban megtartsa valaki a hozzátartozója jórcájtját, akkor miért tolná el még egy hónappal? Amennyiben ilyen helyzettel találja szemben valaki magát, érdemes érdeklődni a közösség egy hozzáértő rabbijánál, hogy náluk mi a szokás: az első, a második, esetleg mindkét ádárban megemlékezni az elhunytról.

Chodes tov – jó hónapot kívánunk minden olvasónknak!